LXV. évf. 4. szám

2012. december 01. / SRL ajánló Srl Thumbnail

2012. december

Lapozható változat

Számunk letölthető pdf formátumban is: LXV. évf. 4. szám PDF


Legfrissebb számunk tartalmából

Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában!

Lukács evangéliumában kétszer is szerepel az a megállapítás, hogy Jézus a „Dávid városában” született. Kérdezhetné valaki: melyikben? – merthogy a Biblia két várost is így nevez.

Hiszek ... mennynek és földnek Teremtőjében

Az írásmagyarázat egyik ága azt állítja, hogy Isten neve szorosan kapcsolódik a természet fogalmához. Az Ószövetség nyelvén a név és a fogalom betűihez rendelt számok összege ugyanaz. Ebből következik Isten és a természet összetartozása úgy, hogy az a Teremtő számára olyan, mint az ember öltözéke, amelyben megjelenik.

Ajánló

LXV. évf. 4. szám
Megjelenés: 2012. december 01.

Srl Thumbnail

LXV. évf. 4. szám


Archívum

Kapcsolat

Sárospataki
Református Lapok
3525 Miskolc, Kossuth u. 17.
Tel: +36 46 346-906
srlszerk@gmail.com

rss

Napi lelki táplálék

"Én Tarzuszból való zsidó vagyok, Cilícia eme nevezetes városának polgára. Arra kérlek, engedd meg, hogy szóljak a néphez." ApCsel 21,39/b

ApCsel 21,27–40

Miközben Pál a jeruzsálemi presbiterek tanácsára a templomba megy, hogy betöltve küldetését, a zsidóknak olyanná legyen, mint aki zsidó (1Kor 9,20), aközben régi kis-ázsiai ellenfelei – akik az igének ellenálltak – hamis vád alapján lázadást szítanak. 

tovább

(15) „…hol van ebben a reménység…” (Jób 17,11–16)

A REMÉNYSÉGRŐL. – 1. Jób a halálra készül, és nincs többé reménysége. A holtak hazája Jób korában az élet végét jelentette, napjai elmúlnak, kínjai gyalázatban és megalázó helyzetben tartották.

tovább

LUKÁCS 7,1-10 - Példaértékű hit: Jézus elámul

Példás hit néha ott jelentkezik, ahol a legkevésbé várnánk. Ezt tapasztalta Jézus is, amikor Kapernaum felé igyekezett, és segítséget kértek tőle a római helyőrség századosa számára.

tovább

2017. június 25. vasárnap

„De Isten meghallotta a fiú hangját… És Isten megnyitotta az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel és megitatta a fiút.” (1Mózes 21,17.19)

 

tovább

Sik Sándor: A néma Miatyánk

Hozzád, Veled, Neked,
Mondani egy utolsó éneket,
Imában ömleni Eléd,
Legutolsó, de hűséges cseléd...!
De jaj! ha nem igaz!
Szobám csupa por,
Kertem csupa gaz,
Csupa lelógó tört faág,
A templom messze, a könyv nehéz,
Ólomcsizmában toporog az ész.
És mégis, mégis, Ő van itt,
Immár tőlem el nem veszik.
Nap nap után, éj éj után
Én Téged hívlak, Miatyánk.

tovább