Napi lelki táplálék

Lélekfrissítő

A Szentírás Szövetség Bibliaolvasó vezérfonala nőknek.

Lukács 21,25–28 - Amikor eluralkodik a félelem

Az utolsó idők következő fázisához érünk, melyet Jézus a hallgatóságának ábrázol. Itt minden meginog, ami egykor stabilitást és tartást nyújtott. 

A reakció erre: csupasz félelem. Ez nem is meglepő, hiszen Jézus bekövetkező természeti és egyéb katasztrófákról beszél. Mi következik most? Mi mindent kell még eltűrnünk? Ma is sok minden van, amitől félünk: biztos a munkahelyem? Mi lesz a nyugdíjjal? Mi lesz, ha én is rákos leszek? Megbízhatunk a politikusainkban? Nőni fog a terror? Amikor járványként terjed a félelem, akkor érthető a meghátrálás és az elszigetelődés. De vajon helyénvaló? "…egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket…" – mondja Jézus. Miért mondja ezt? Mert a végén nem bukás és romlás vár ránk, hanem Ő maga: maga Jézus jön el hozzánk és Vele együtt Isten új teremtésének a beteljesedése. Tehát fel a fejjel, mert ez vár ránk: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom sem lesz többé, mert az elsők elmúltak." (Jel 21,3–4)

***

Határtalanul szabadok lehetünk a félelemtől, mert annak a figyelő szemei vannak rajtunk, aki gazdagon gondoskodik a madarakról a levegőben és a liliomokról a réteken.

Richard J. Foster



rss

Napi lelki táplálék

„Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról…” Jn 18,37b

Ef 1,15–23

„Amikor megemlékezem rólatok imádságaimban…” (16). Annak, hogy Krisztussal járunk, van egy gyakorlati és konkrét következménye: közösséget vállalhatunk egymással. 

tovább

(1) „Áldjátok az Urat…” (Zsoltárok 134)

ÁLDANI AZ URAT.

– 1. Istent áldani, azt jelenti, hogy leborulunk Őelőtte, elismerjük, hogy Ő az Úr, aki Jézus Krisztusban megváltott, szeret, nem vetett el, irgalmába fogadott. Ezért Őrá bízzuk magunkat mindenben, teljesen Őrá hagyatkozunk, ahogy az erkély az azt hordozó oszlopokra.

tovább

LUKÁCS 24, 13–27 - Minden hiába?

"Küzdött, remélt és mégis veszített.” Egy húszas évei közepén elhalálozott barátunk gyászjelentésén ez a mondat állt. Szörnyűnek találtam ezeket a szavakat, mivel úgy hangzanak, mintha az egész élete elfecsérelt idő lett volna.

tovább

2018. április 17.

Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” (Mk 10:46-47)

 

tovább

Haraszti Sándor: Tavasz

Tegnap még fagyos tél volt,
s a természet álmodott…
Magáról mit se tudva
szent titkot láthatott.

tovább