Napi lelki táplálék

Az Ige Mellett

Steinbach Józsefnek, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének a Reformátusok Lapjában, "Az Ige Mellett" rovatban megjelenő írásai.

(23) „Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen…” (1Thessz 5,23-28)

AZ ÉLŐ ISTEN A BÉKESSÉG ISTENE. Az ember pedig valójában egy időzített bomba, mindenki az, a legnyugodtabbnak tűnő ember is. 

KETYEG A BOMBA, aztán újra és újra robban, többnyire befelé, de gyakran kifelé is. Amikor egy egész csapat ember gyűlik össze valamiért, akkor még nagyobbat robbannak, ha pedig népek, akkor a robbanás óriási pusztításokat okozhat. Közben gyakran robbanunk befelé is, vagy különböző módokon próbáljuk megelőzni, késleltetni a robbanást; - de a végső robbanás, a halál senkinél sem maradhat el. Mivel a robbanás mindig pusztít, ezért nincs az a nemes cél, amivel igazolni lehetne bombasztikus békétlenségünket.[1] A megváltás nem más, mint éppen az, amit a mai igeversünk hangsúlyoz, miszerint maga a békesség Istene szentel meg bennünket teljesen, testünket és lelkünket egyaránt, a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ez nem egy passzív békesség, ahogy azt más világvallások tanítják, hanem egy aktív békesség, de soha nem romboló, hanem mindig építő békesség. Ez a békesség olyan békesség, amelyen keresztül nem a mi pusztító, robbanékony lényünk, hanem maga az Úr cselekszik bennünk és általunk (24).[2]

_____________________________________

[1] Ez eddig mélypszichológia, éppen ezért kevés. Most jön az üzenet, az Ige, a teológia.

[2] Kiegészítések az igeszakasz magyarázatához:

- Imádkozzunk egymásért (25), hogy az Isten békessége töltsön el minket (Filippi 4,7), legalább minket.

- Sokat ér a másik szent csókja, vagyis gyöngédsége is, hiszen rengeteg a durvaság ebben a világban; - de valójában az Úr ölelésére, szent csókjára van szükségünk, aki kegyelme által (28) egyedül képes az időzített bombát hatástalanítani bennünk (26).

Steinbach József



rss

Napi lelki táplálék

Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! Mk 2,11

Mk 2,1–12

„...megbontották a tetőt ott, ahol ő volt...” (4). Olyan fontos volt számukra, hogy beteg barátjukat Jézus elé vigyék, hogy amikor a sokaság miatt nem fértek hozzá az ajtón keresztül, kerestek más utat, mert meg voltak róla győződve, hogy a szenvedőnek Jézus előtt a helye.

tovább

(10) „Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörögött az Úrhoz…” (1Sámuel 1)

Észre sem vesszük, mennyire el tudjuk bízni magunkat, ha jól megy sorunk. Ekkor a kudarcok alatt roskadozót csipkedjük, alázzuk, tapossuk könyörtelenül (6). 

tovább

Zsoltárok 19,1–7 - Szavak nélkül is megérteni

Az országban, ahol jelenleg lakunk, sok minden tönkrement, csúnya, piszkos, elromlott, megromlott, elhagyatott. 

tovább

2017. február 19. vasárnap

Az imádkozó élet

Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat. (Zsolt 6,10)

tovább

Antal Ferenc: A kopár fa

Láttam egy fát,
Magas volt és kopár,
Ágai közt elsurrant
A szellő,
S átröppent felette
A madár.

Szomorú volt a kép,
Kopár fa, levéltelen,
Az élete reménytelen.

tovább