Napi lelki táplálék

Az Ige Mellett

Steinbach Józsefnek, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének a Reformátusok Lapjában, "Az Ige Mellett" rovatban megjelenő írásai.

(14) „Saultól viszont eltávozott az Úr Lelke…” (1Sámuel 16,14–23)

Dávidot királlyá kente Sámuel próféta, Isten akarata szerint (16,12–13). Isten ugyanis elvetette Sault, mint királyt, noha egy ideig még látszólag ő maradt a király. 

– 1. Döbbenetes üzenet és figyelmeztetés ez: mi azt hisszük, hogy még a helyünkön vagyunk, még vagyunk valakik, és valójában Isten már elvette a feladathoz szükséges Lelkét tőlünk, ezért szolgálatunkat nem tudjuk betölteni, és egy idő után az emberek is ki fognak nevetni bennünket. – 2. Vigyázzunk, Isten feladatra alkalmassá formáló Lelke nélkül nem szabad tovább a ránk ruházott tisztségben maradni, mert csak károkat okozunk, magunkból pedig bohócot csinálunk. Ettől még szentlelkes emberek maradhatunk, de a tisztség nélkül. – 3. Ám, ha ennek ellenére mégis ragaszkodunk a külső cifrangokhoz, a gonosz hatalma kezd el gyötörni bennünket, és Isten Lelke már csak annyira marad bennünk, hogy még éltet, de már nem Ő uralja az életünket. Isten maga soha nem küld gonosz lelket, de azzal, hogy elhagy bennünket az Ő Lelkének uralma, valójában gonosz lelkek kezdik birtokba venni az életünket (Lukács 11,24–26). Isten Lelke nélkül a gonosz kezd el gyötörni bennünket (14).[1]

_______________________________________

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

[1] – Nem mitológiáról van szó. 

– Bizony így van ez ma is. Ha egyre idegesebb, indulatosabb és feszültebb vagy, már-már kontrollálhatatlanul, vizsgáld meg az Úr színe előtt, hogy a jó helyen vagy-e?

– A zene áldott gyógyszer, de csak tüneti kezelés (23). Jöjj, Szentlélek Úr Isten!

Steinbach József



rss

Napi lelki táplálék

"Én Tarzuszból való zsidó vagyok, Cilícia eme nevezetes városának polgára. Arra kérlek, engedd meg, hogy szóljak a néphez." ApCsel 21,39/b

ApCsel 21,27–40

Miközben Pál a jeruzsálemi presbiterek tanácsára a templomba megy, hogy betöltve küldetését, a zsidóknak olyanná legyen, mint aki zsidó (1Kor 9,20), aközben régi kis-ázsiai ellenfelei – akik az igének ellenálltak – hamis vád alapján lázadást szítanak. 

tovább

(15) „…hol van ebben a reménység…” (Jób 17,11–16)

A REMÉNYSÉGRŐL. – 1. Jób a halálra készül, és nincs többé reménysége. A holtak hazája Jób korában az élet végét jelentette, napjai elmúlnak, kínjai gyalázatban és megalázó helyzetben tartották.

tovább

LUKÁCS 7,1-10 - Példaértékű hit: Jézus elámul

Példás hit néha ott jelentkezik, ahol a legkevésbé várnánk. Ezt tapasztalta Jézus is, amikor Kapernaum felé igyekezett, és segítséget kértek tőle a római helyőrség századosa számára.

tovább

2017. június 25. vasárnap

„De Isten meghallotta a fiú hangját… És Isten megnyitotta az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel és megitatta a fiút.” (1Mózes 21,17.19)

 

tovább

Sik Sándor: A néma Miatyánk

Hozzád, Veled, Neked,
Mondani egy utolsó éneket,
Imában ömleni Eléd,
Legutolsó, de hűséges cseléd...!
De jaj! ha nem igaz!
Szobám csupa por,
Kertem csupa gaz,
Csupa lelógó tört faág,
A templom messze, a könyv nehéz,
Ólomcsizmában toporog az ész.
És mégis, mégis, Ő van itt,
Immár tőlem el nem veszik.
Nap nap után, éj éj után
Én Téged hívlak, Miatyánk.

tovább