Napi lelki táplálék

Napi Ige és gondolat

Isten Igéjének rövid, gyakorlati magyarázata naponta, kiegészülve egy bölcs gondolattal és egy imádsággal.

2017. június 16. péntek

Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban. (1Tim 4:12)

Milyen a jó lelki vezető, a jó lelkész? Olyan, mint az emberek többsége vagy mindenki felett kell álljon? A következő történet választ adhat a kérdésekre:

Egy egyházi gondnok nagyon kíváncsi volt, milyen lelkipásztort is szeretne magának a gyülekezet. Ezért egy maga által írott levelet vitt magával a gyülekezet vezetőinek gyűlésére, és úgy olvasta fel, mintha egy jelentkező levele volna. A levél így hangzott:

„Testvérek, hallottam, hogy a ti közösségetek pásztort keres, és engem érdekelne a hely. Vannak egyes pozitív erényeim, melyeket értékesnek ítélnétek. Abban a kegyelemben van részem, hogy kellő erővel és meggyőződéssel prédikálok, és írói készségemmel is jelentős sikereket értem el. Azt mondják rólam, hogy jó szervezőkészségem van. Valóban igazolni tudom ügyességemet, mivel több város gyülekezeti vezetője voltam már. De bizonyos embereknek vannak kifogásaik ellenem.

Már 50 éves vagyok, de egy közösségnél sem töltöttem három évnél több időt. Némely gyülekezetet el kellett hagynom, mivel nyugtalanságot okoztam közöttük. Be kell vallanom azt is, hogy háromszor vagy négyszer börtönben is ültem, de nem azért, mintha valami rosszat tettem volna. Az egészségem kívánnivalókat hagy maga után, mivel kétkezi munkát végeztem, hogy megélhessek.

Gyülekezeteim elég kicsik voltak, habár nagyvárosokban volt a székhelyük. Néhol nézeteltéréseim adódtak más vallási közösségek vezetőivel. Hogy az igazságnál maradjak azt is el kell mondanom, hogy egyesek bíróság elé idéztek és testi sérüléseket is okoztak. Az adminisztráció sem ment a legjobban. Ismert vagyok arról, hogy elfelejtem néha azt, akit megkereszteltem. Szeretnék az önök segítségére lenni, és tőlem telhetően mindent megtenni az önök közösségéért.”

Amikor az egyházi gondnok a levelet felolvasta, megkérdezte, hogy nem érdekelné-e a vezetőséget ez a jelentkező. A visszautasító válasz így hangzott:

„Csak nem foglalkozhatunk egy beteges, civakodást szító és feledékeny pályázóval!”

Tulajdonképpen még sértve is érezték magukat, hogy egy ilyen egyáltalán ajánlkozni is mer.

„Na, azért legalább a nevét mondja meg!” – kíváncsiskodott egyikük.

A válasz így hangzott:

Pál apostol.

***

Imádság:

Uram! Milyen könnyen ítélkezünk látszat szerint. Bocsáss meg nekünk, hiszen tudjuk, te az emberi szívet vizsgálod. Imádkozunk a lelkészválasztás előtt álló gyülekezetekért. Adj bölcsességet, hitet, rád tekintést! Ámen

***

A nap gondolata:

Még hívő körökben is élnek sokan, akik jobban bíznak a kézzelfogható és logikával jól leírható folyamatokban, mint a természet felett is uralkodó Jézusban.



rss

Napi lelki táplálék

Továbbá ezt teszitek: könnyel öntözitek az ÚR oltárát, sírtok és sóhajtoztok, mert nem tekint már az áldozatra, és nem fogadja kegyelmesen tőletek. Mal 2,13

Mal 2,10–16

A szövetség hűséget kíván. Ezért olvasunk arról végig a Szentírásban, hogy Isten hűséget kíván népétől. 

tovább

(13) „De új eget és új földet várunk az Ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik.” (2Péter 3,1–13)

– Igen, a mi gondolkodásunk számára szinte elhordozhatatlan ez az igeszakasz. Még azok számára is, akik jártasak a Biblia világában, üzenetében, szóhasználatában.

 

tovább

ESZTER 6,1-13 - Álmatlanul Susán várában

Gondolom, egyikünk számára sem ismeretlen az álmatlanság. Nekem biztosan nem. Gyakran előfordul, hogy éjjel felébredek és nem tudok újra elaludni, mivel össze-vissza cikáznak a gondolataim. 

tovább

2017. október 16. hétfő

„Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.” (1Kor 3:16-17)

 

 

 

tovább

Makovei János: Az alkalom

Beköszönt s nem tér vissza
többé soha, soha.
Kézfogásra akkor már
nem nyújtják oda,
ha nem ragadtad meg 
idején a baráti kart.
Akkor hiába minden, bár
szíved jót akart.
Minden perc mely eltelik,
már múlt idő.
Minden lehullt kő fölött
egyszer a fű kinő.
Minden megtett lépés visz
Az út vége felé.
Egyszer elfárad a kéz is,
Ha a vizet öntené. 
És hiába a szomjú föld,
Nincs már irgalom,
Ha egyszer rest voltál, amikor
Itt volt az alkalom.

tovább