Napi lelki táplálék

Napi Ige és gondolat

Isten Igéjének rövid, gyakorlati magyarázata naponta, kiegészülve egy bölcs gondolattal és egy imádsággal.

2017. július 18. KEDD

Jézus pedig leült a templomi persellyel szemben, és nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz a legkisebb pénzt.  Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian a fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije csak volt, az egész vagyonát. (Márk 12:41-44)

 

 

Tegnap arról volt szó, hogy milyen messze vagyunk Istentől, az Ő országától? A mai igével kapcsolódni szeretnék ehhez a gondolathoz. Hogy közeledjünk Istenhez.

Az özvegyasszony két fillérjéről szólt a mai ige. Jézus figyelte, hogy az emberek, hogyan adakoznak a templomi perselybe. És tanítványai elé példaként állít egy özvegyasszonyt, aki két fillért, elég csekély összeget dobott a perselybe. De Jézus mégis nagyra értékeli, mert nem a feleslegéből dobott bele, hanem mindenét odaadta.

Istenhez való közelségünk mérője, hogy úgymond mennyit dobunk be az Istennek. Miből és mennyit adunk neki? Sokan itt első hallásra rögtön a pénzre fókuszálnak, hogy már megint kéregetünk, hogy Istennek ismét pénz kell. De nem, szeretném, ha egy kicsit túllátnánk a földi, anyagias világon, és őszintén elgondolkoznánk mennyit adunk magunkból, a magunkéból a Mindenhatónak?

A feleslegből adsz? Általában igen. A felesleges időből, erőből, szeretetből, és rakjuk a sor végére a magunkét. Nem a teljes életünket adjuk Istennek. Elég csak a vasárnap, elég csak az ünnepnapok, elég csak mikor szükség van az Istenre, elég csak az egyházfenntartói befizetése, és le van tudva az Isten.

Kedves Testvéreim! Változzunk ebben, mert nem Istennek van szüksége a mi dolgainkra, életünkre, hanem nekünk van nagy szükségünk Istenre. Adjuk oda életünket annak, ki Fia életét adta értünk. /P.Sz./

***

Imádság:

Uram! Nem a feleslegből szeretnék neked adni, hanem önmagamat és mindazt, amim van. Sőt tudom, hogy amim van, minden tőled van. Téged illet hát életem egésze. Ámen

***

A nap gondolata:

Engedd, hogy az Úr használjon, ne gondold, hogy elkopsz. Milyen jó lenne, ha életed, ahogy kopik, egyre fényesedne. Míg egyszer felkerül Isten országába, és ott örökké fénylik. Mit ér a hosszú élet, ha az Úr nem használhat? Bár utolsó lélegzetig a kezében lehetnél!



rss

Napi lelki táplálék

„…amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel te az Emberfiában?” Jn 9,35/b

Péld 18,17–24

„Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi” (21). A szó elszáll? 

tovább

(35) „Hiszel te az Emberfiában?” (János 9,35–41)[1]

KIBEN HISZEL? Jézus a leglényegesebb kérdéseket tette fel a meggyógyított, kiközösített embernek. 

tovább

EZSDRÁS 8,31-36 - Végre célba érve

Utazni izgalmas! Amikor korábban családi nyaralásra indultunk, előtte mindenki nagyon izgatott volt. Előfordult, hogy az egyik gyereknek fájt a hasa, a másiknak a feje egy nagy utazás előtt. 

tovább

2017. szeptember 20. szerda

A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket Isten tanított az egymás iránti szeretetre, és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben… (1Thess 4:9-10)

 

 

tovább

ifj. Bartha Sándor: Elfáradtunk?

Még távol a csúcs.
Még nagyon messze.
Ködfoszlányok és felhők fedte,
messzi csúcs.
Ólomléptekkel, kőnehéz szívekkel
araszolunk felé,
s míg magunknak bíztatón suttogunk:
menni, menni kell!

tovább