Napi lelki táplálék

Az Ige Mellett

Steinbach Józsefnek, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének a Reformátusok Lapjában, "Az Ige Mellett" rovatban megjelenő írásai.

(14) „Az asszonytól született ember…” (Jób 14)[1]

Jób tehát odaáll az Úr elé, és KIÖNTI A SZÍVÉT, MINT A VIZET (Jeremiás Siralmai 2,19). – 1. Most egy pillanatra felejtsük el a „tanítást”, mert egyébként nem érnek el bennünket Jób szavai. 

2. Az emberi élet, a maga valóságában rettenetes és nyomorúságos, rövid, nyugtalan, tisztátalan, és behatárolt, azaz halandó, ami után mi lesz igazából velünk? (1–6) – 3. Akkor még azzal is tetézi az Isten az ember nyomorúságát, hogy megbünteti. Akkor legalább hagyja egy kicsit békén még őt az Isten ebben a világban, mielőtt végleg elmegy innen! Ez áttételesen Jób barátainak is szól, miszerint legtöbb, amit egyik ember a másiknak adhat, az, hogy békén hagyja. – 4. Lám, Jób mennyire bízik Urában, mert reménységét még ebben a reménytelenségben is megfogalmazza (Róma 4,18); – miszerint az Úr látja, érti küzdelmes életének minden kínját, nem úgy, mint egyik ember a másikét; – és talál elengedést, megoldást, megváltást (13–14). Jézus Krisztusban, aki szintén asszonytól született (Galata 4,4), ez a reménység már a miénk!

_________________________________

[1] A teljes igemagyarázat:

Jób tehát odaáll az Úr elé, és KIÖNTI A SZÍVÉT, MINT A VIZET (Jeremiás Siralmai 2,19).

– 1. Most egy pillanatra felejtsük el a „tanítást”, mert egyébként nem érnek el bennünket Jób szavai, inkább megbotránkozhatunk azokon, mert olyanokról beszél, amit a hitben járva soha nem merünk már megfogalmazni; – pedig ott szorong bennünk.

– 2. Az emberi élet, a maga valóságában rettenetes és nyomorúságos, rövid, nyugtalan, tisztátalan, és behatárolt, azaz halandó, ami után mi lesz igazából velünk? (1–6)

Jób megfordítja a teológiai gondolatmenetet: Mivel ilyen korlátozott és reménytelen az emberi élet (7–12), ezért vergődik az ember, és ebben a vergődésben sok méltatlan dolgot elkövethet.

Szinte azt kiáltja: a halál zsoldja a bűn (18–22).

Még a fáknak, vagy a folyóknak is több reménységük van, mint az embernek (7–12).

Döbbenetes képek ezek.

– 3. Akkor még azzal is tetézi az Isten az ember nyomorúságát, hogy megbünteti.

Akkor legalább hagyja egy kicsit békén őt az Isten még ebben a világban, mielőtt végleg elmegy innen!

Ez áttételesen Jób barátainak is szól, miszerint legtöbb, amit egyik ember a másiknak adhat, az, hogy békén hagyja.

– 4. Lám, Jób mennyire bízik Urában, mert reménységét még ebben a reménytelenségben is megfogalmazza (Róma 4,18), – miszerint az Úr látja, érti küzdelmes életének minden kínját, nem úgy, mint egyik ember a másikét; – és talál elengedést, megoldást, megváltást (13–14).

Jézus Krisztusban, aki szintén asszonytól született (Galata 4,4), ez a reménység már a miénk!

Steinbach József



rss

Napi lelki táplálék

Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. Róm 9,16

Róm 9,14–33

„Ezért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut...” (16). Mit tehetünk azért, hogy üdvösségre jussunk, vagyis Isten jogos ítélete alól megmeneküljünk? 

tovább

(16) „…lásd meg, hogyan buzgólkodom az Úrért.” (2Királyok 10)

A BUZGÓSÁGRÓL. – 1. Sokféle buzgóság van. Az Úr ügyéért is sokféleképpen lehet buzgólkodni. Nincs áldottabb, mint az Úr ügyéért való buzgó szolgálat; – ugyanakkor nincs veszélyesebb ennél a buzgóságnál, amely Isten Igéjére hivatkozva cselekszik. 

tovább

1 MÓZES 12,2 - Az áldó jelenlét

„…megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel.” Isten Ábrahámhoz intézett szavai olyanok, mint az áldás alappillérei: Megáldalak, és ezért lehetsz áldássá mások számára. 

tovább

2018. május 24.

„…üldözés következtében szétszóródtak…” (ApCsel 11:19)

tovább

Somogyi Imre: Pünkösd napja

Aki nem tud a hit szárnyán
A magasba szállni,
Nem is tud a Megváltónak
Szentlelkére várni.

Ó, emberek! Krisztus nélkül
Mit ér ünnepléstek?
Nincs ott pünkösd, nincs ott áldás,
Ahol nincs Szentlélek.

tovább