Napi lelki táplálék

Az Ige Mellett

Steinbach Józsefnek, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének a Reformátusok Lapjában, "Az Ige Mellett" rovatban megjelenő írásai.

(14) „Az asszonytól született ember…” (Jób 14)[1]

Jób tehát odaáll az Úr elé, és KIÖNTI A SZÍVÉT, MINT A VIZET (Jeremiás Siralmai 2,19). – 1. Most egy pillanatra felejtsük el a „tanítást”, mert egyébként nem érnek el bennünket Jób szavai. 

2. Az emberi élet, a maga valóságában rettenetes és nyomorúságos, rövid, nyugtalan, tisztátalan, és behatárolt, azaz halandó, ami után mi lesz igazából velünk? (1–6) – 3. Akkor még azzal is tetézi az Isten az ember nyomorúságát, hogy megbünteti. Akkor legalább hagyja egy kicsit békén még őt az Isten ebben a világban, mielőtt végleg elmegy innen! Ez áttételesen Jób barátainak is szól, miszerint legtöbb, amit egyik ember a másiknak adhat, az, hogy békén hagyja. – 4. Lám, Jób mennyire bízik Urában, mert reménységét még ebben a reménytelenségben is megfogalmazza (Róma 4,18); – miszerint az Úr látja, érti küzdelmes életének minden kínját, nem úgy, mint egyik ember a másikét; – és talál elengedést, megoldást, megváltást (13–14). Jézus Krisztusban, aki szintén asszonytól született (Galata 4,4), ez a reménység már a miénk!

_________________________________

[1] A teljes igemagyarázat:

Jób tehát odaáll az Úr elé, és KIÖNTI A SZÍVÉT, MINT A VIZET (Jeremiás Siralmai 2,19).

– 1. Most egy pillanatra felejtsük el a „tanítást”, mert egyébként nem érnek el bennünket Jób szavai, inkább megbotránkozhatunk azokon, mert olyanokról beszél, amit a hitben járva soha nem merünk már megfogalmazni; – pedig ott szorong bennünk.

– 2. Az emberi élet, a maga valóságában rettenetes és nyomorúságos, rövid, nyugtalan, tisztátalan, és behatárolt, azaz halandó, ami után mi lesz igazából velünk? (1–6)

Jób megfordítja a teológiai gondolatmenetet: Mivel ilyen korlátozott és reménytelen az emberi élet (7–12), ezért vergődik az ember, és ebben a vergődésben sok méltatlan dolgot elkövethet.

Szinte azt kiáltja: a halál zsoldja a bűn (18–22).

Még a fáknak, vagy a folyóknak is több reménységük van, mint az embernek (7–12).

Döbbenetes képek ezek.

– 3. Akkor még azzal is tetézi az Isten az ember nyomorúságát, hogy megbünteti.

Akkor legalább hagyja egy kicsit békén őt az Isten még ebben a világban, mielőtt végleg elmegy innen!

Ez áttételesen Jób barátainak is szól, miszerint legtöbb, amit egyik ember a másiknak adhat, az, hogy békén hagyja.

– 4. Lám, Jób mennyire bízik Urában, mert reménységét még ebben a reménytelenségben is megfogalmazza (Róma 4,18), – miszerint az Úr látja, érti küzdelmes életének minden kínját, nem úgy, mint egyik ember a másikét; – és talál elengedést, megoldást, megváltást (13–14).

Jézus Krisztusban, aki szintén asszonytól született (Galata 4,4), ez a reménység már a miénk!

Steinbach József



rss

Napi lelki táplálék

Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent. Jn 3,35

Péld 3,19–35

Ki ne vágyna nyugalomra, és ki ne szeretné, ha nem kellene aggódnia? A mai ige arra tanít, hogy ezt az Isten szerinti bölcsesség adhatja meg nekünk. 

 

tovább

(25) „…a megtisztulásról.” (János 3,22–36)

HOGYAN TISZTULHATOK MEG? Hogyan lehetek kedves Isten és az emberek előtt?[1] – 1. A tisztaság azt jelenti, hogy a jogi paragrafusok teljesítésén túl is tisztán és jó lelkiismerettel élem az életemet. 

tovább

LUKÁCS 15,1–10 - Kedves Jézus!

Emlékszel még a 10. születésnapomra? Amikor végre kaptam egy saját lakáskulcsot az anyukámtól?

tovább

2017. augusztus 22. kedd

Kicsoda Jézus Krisztus? – Gyökér

Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetek előtt. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag. (Jel 22,16)

 

tovább

Lukátsi Vilma: Még hull a mag...

- Még nincs vége, még egyre hull a mag,

A gigászi kéz még egyre szórja,

A nagy példázat még nem vált multtá,

Mert még nem jött el a számadója,

A magvető még egyre szórja...

 

tovább