Napi lelki táplálék

Református

A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.

Józs 24,1–15

Mi ez, egy öregember végső kinyilatkoztatása? Nem, ez a mi élettörténetünk! Mi vagyunk azok, akik helyett Isten vívta számtalan esetben a csatákat (12). 

Mi vagyunk azok, akik annyi lehetőséget kaptunk Istentől – érdemtelenül, ajándékba (13). Mi vagyunk azok, akik mindezekért viszonzásképpen valójában semmit sem adhatunk Istennek. Egy lehetőségünk van csupán, hogy hűséges hittel szolgáljuk őt (14–15). Hol vannak ennek a gyakorlati lehetőségei személyes, családi és közösségi életünkben? Erre a választ neked kell megtalálnod!

RÉ 134 MRÉ 134                                                                     

Lk 12,1–12

 

Hajdú Zoltán Levente



rss

Napi lelki táplálék

Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Zsid 10,24

Zsid 10,19–39

„De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk” (39). Az ígéretnek is fokozatosan kellett alakot öltenie és beteljesednie. 

tovább

(1) „Menj el a fazekas házába…” (Jeremiás 18,1–12)

Gyönyörű példázat ez: JEREMIÁS A FAZEKASNÁL.

– 1. Isten kezében van ez a világ, saját népe és minden nép, az egész teremtett mindenség, ahogy a fazekas kezében van az agyag. Isten hívő népe ezt tudja. Ez a bizonyosság erőt ad és elveszi a félelmeket.

tovább

ÉZSAIÁS 65,16B-25 - Minden új!

Talán még fülünkben cseng a tegnapi könyörgő imádság: Isten szakítsa fel az eget és a kilátástalan helyzetet változtassa meg! Ma egészen más kép tárul elénk. Amit itt olvasunk, az Isten válaszának egy része a próféta könyörgésére.

tovább

2017. december 17. vasárnap

Hidak, melyeket Jézus épített - 2.

Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért. (Mt 20,28)

 

tovább

Szabolcska Mihály: Adventi ének

Szállj, szállj magasra, szíveink reménye
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Ragyogj előttünk fénynek oszlopával:
Szent biztatással.

Hogy jó az Isten, ráüt a viharra,
Vidám szivárványt sző a borulatra;
Igéje napfény, az ragyog felettünk,
Mit félne lelkünk?

 

 

tovább