Napi lelki táplálék

Napi Ige és gondolat

Isten Igéjének rövid, gyakorlati magyarázata naponta, kiegészülve egy bölcs gondolattal és egy imádsággal.

2018. március 6.

Okos istentisztelet

„Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő szent Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg elmétek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róm 12,1-2)

 

Amikor lelkészekkel találkozom vagy egy gyülekezetben vagyok a leggyakoribb kérdés, amit föltesznek nekem az, hogy milyenek a mai teológusok. Természetesen sok pozitívot szoktam mondani, és van egy pont, amin én is sokat gondolkodom: ez pedig az, amiről az ige is beszél: az odaszánás. A lelkészi munka, életpálya erről is szól: mennyire szánom oda magam valamire. „A lelkipásztorkodás lényege, hogy a te életed nem a tied!” (Kiss Géza) Mit jelent egy lelkész életében az odaszánás? És mit jelent ez a szó számunkra?

Az ige titka és központja az „okos istentisztelet” kifejezés. Az „okos” szó az utóbbi időben sok átalakuláson ment át, hiszen van: okos telefon, tévé, óra, szemüveg, már van okos kerítés is, és van okos otthon, és okos város (smart city) is.

Pál beszédének a kerete az istentisztelet, a kultusz, az áldozat. Az áldozat, a vallásos viszony egyetemes és őssákramentum. Minden kultusz lényege: Istent alapvetően kiszolgálni, kielégíteni, megengesztelni. A keresztyénségben pedig inkább az áldás, a hódolat, a hála fejeződik ki. A sztoikus filozófia nyelvén: az istenek számára szervezett áldozattól megkülönböztetendő az istentisztelet, ami szemben áll a babonás élvezetekkel. A vallásban a kegyelmet látjuk, az etikai részben pedig a hálát. Úgy is, hogy a római gyülekezet és a jeruzsálemiek között nagyon erős volt a kultuszi hagyomány. A római diaszpóra közösség a jeruzsálemi kultuszi közösség idegenbe szakadt részének tekintette magát. (Spiró György: Fogság c. könyve erről szól, hogyan juttatják el a diaszpórában élő római zsidók a templomi adományukat Jeruzsálembe.)

A tradíció mögött áll a pogány áldozat kultusz és még a zsidó áldozati kultusz is. Ezek tudatában írja Pál, hogy a keresztyénség kultusza már egészen más. És ez az „okos istentisztelet” a „logiké latreia” válasz Isten irgalmára. Hogy az áldozat hasonlat megmaradjon az egész mondatban Pál öt teológiai szakkifejezést használ: - szánjátok oda - testeket - élő - szent - áldozatul.

De mit is jelent ez az élő áldozat, az ésszerű, az okos, a lelki istentisztelet? John Stott teológus válasza: „Nem a templom pitvaraiban vagy a templomépületben kell bemutatni, hanem inkább otthon és a piactéren. Ezt jelenti testünk odaszánása Istennek.”

Az odaszánás felajánlást jelent, hogy valamit nagyon szeretnék odaadni valakinek. Valamire szánom. Ajánljuk magunkat Istennek! (Bölcsföldi András)

***

Imádság:

Urunk, Istenünk! Számunkra annyi és annyi logikus, és értelmes dolog van az életben. Azokkal vesszük körül magunkat, és szeretnénk is mindent logikus rendben megmagyarázni. Annyira jó, hogy az életünk istentisztelet is lehet Neked bemutatott áldozat. Kérünk azért, hogy tudjuk magunkat naponta újra és újra odaszánni neked! Ámen

***

A nap gondolata:

Epiktétosz, első századi sztoikus bölcselő gondolata az „értelmes istentisztelet”-ről. : „Ha csalogány lennék, csalogány módjára élnék, ha pedig hattyú volnék, hattyú módjára élnék. De logikosz (ti. gondolkodó lény) vagyok, így hát dicsőítenem kell Istent.”

 



rss

Napi lelki táplálék

„Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról…” Jn 18,37b

Ef 1,15–23

„Amikor megemlékezem rólatok imádságaimban…” (16). Annak, hogy Krisztussal járunk, van egy gyakorlati és konkrét következménye: közösséget vállalhatunk egymással. 

tovább

(1) „Áldjátok az Urat…” (Zsoltárok 134)

ÁLDANI AZ URAT.

– 1. Istent áldani, azt jelenti, hogy leborulunk Őelőtte, elismerjük, hogy Ő az Úr, aki Jézus Krisztusban megváltott, szeret, nem vetett el, irgalmába fogadott. Ezért Őrá bízzuk magunkat mindenben, teljesen Őrá hagyatkozunk, ahogy az erkély az azt hordozó oszlopokra.

tovább

LUKÁCS 24, 13–27 - Minden hiába?

"Küzdött, remélt és mégis veszített.” Egy húszas évei közepén elhalálozott barátunk gyászjelentésén ez a mondat állt. Szörnyűnek találtam ezeket a szavakat, mivel úgy hangzanak, mintha az egész élete elfecsérelt idő lett volna.

tovább

2018. április 17.

Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” (Mk 10:46-47)

 

tovább

Haraszti Sándor: Tavasz

Tegnap még fagyos tél volt,
s a természet álmodott…
Magáról mit se tudva
szent titkot láthatott.

tovább