Napi lelki táplálék

Az Ige Mellett

Steinbach Józsefnek, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének a Reformátusok Lapjában, "Az Ige Mellett" rovatban megjelenő írásai.

(17) „…aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek…” (Lukács 18,15–17)

Ez a jelenet azt hirdeti meg, hogy nem mi, hanem Isten dönt az Ő áldása, azaz hitünk és üdvösségünk felől, nem pedig mi. Ez a gyerek és felnőttkeresztség kérdését is megoldja.

 Nincs min vitatkozni. Az a baj, hogy mi nem biblikusan gondolkozunk. Misszió címén ügyes módszerekkel kapacitálunk boldogot és boldogtalant, miközben saját döntésünktől tesszük függővé az üdvösséget. A tanítványok indulata is ezt az emberi buzgalmat fejezi ki (15): „A Mesternek fontosabb dolga van, ne fárasszák Őt kisgyerekekkel; – majd, ha felnőnek a gyerekek, döntenek.” Jézus erre nemet mond, és megáldja a gyerekeket (16), intve minket, hogy csak Isten mindent szépen intéző kegyelmére hagyatkozhatunk, ahogy az engedetlenségük és rosszaságuk ellenére is mindenben a szüleikre hagyatkozó kisgyerekek teszik ezt (17). Mindenkinek hirdetjük az Igét, de nem mi döntünk! Jó, hogy a lényeg nem tőlünk függ!

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Itt nem a kisgyermek a példa, hiszen a kisgyermek önmagában ugyanolyan tökéletlen, mint amilyen tökéletlen felnőtt lesz belőle. Ez már a csecsemő életének első perceitől kezdve látszik: – aztán tudatosan zsarolja a szüleit; – amelyet egész életében, különböző módokon művelni fog; – ha meg nem tér, még idejében.

Ebben az igerészben az Isten szuverén döntése, kegyelme, minket megérintő és üdvözítő áldása az, ami a középpontban áll, és amelyet Jézus Krisztuson keresztül ajándékoz nekünk (15).

Nem Jézus és a tanítványok mennek a gyerekek után, hanem a szülők hozzák oda a gyerekeiket Jézushoz, Jézus közelébe, Jézus Krisztus mindenre elégséges áldását kérve, amelynél nincs több. Tehát mi hiába megyünk bárki után, ha az Isten nem indítja arra, hogy jöjjön és hozza a gyermekeit.

Elmenni, tanítvánnyá tenni másokat nem azt jelenti, hogy kapacitálok unos-untalan mindenkit, hanem mindenhol hirdetem az evangéliumot, bizonyságot teszek a bennem lévő reménységről. Isten majd cselekszik.

A kisgyermek itt az evangéliumokban két kifejezéssel szerepel, a csecsemőt ugyanúgy jelenti, mint a másik kifejezés szerint a nagyobbacska gyereket is. Mindkét korosztályt vitték a szülők Jézushoz, mert ebben a korban még lehetett, később már nem. Eddig tartott a szülő felelőssége, és eddig a korig hagyatkozott a gyerek a szüleire.

Steinbach József



rss

Napi lelki táplálék

Légy erős és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, amelyet esküvel ígértem meg nekik. Én veled leszek! 5Móz 31,23b

5Móz 31,14–30

„...ezt mondta Mózesnek az Úr: Közel van már az idő, amikor meg kell halnod” (14). Senkinek a halálára nem gondolunk szívesen, a sajátunkra sem. 

tovább

(43) „Ha bűnre visz az egyik kezed, vágd le…” (Márk 9,42–50)

– Ez a fenyegető mondássorozat a tanítványoknak szól (35), akik már követhetik az Urat. Bizony, a tanítványok figyeljenek oda arra, hogy hiteltelenségük és gőgös önteltségük másokat ne akadályozzon meg abban, hogy Jézust követhessék (38), vagyis meg ne botránkoztassanak másokat, a még hitben kicsinyeket sem (42).

tovább

APOSTOLOK CSELEKEDETEI 16,35-40 - Tettre készen

A következő reggelen a város vezetői elhatározzák, hogy szabadon engedik Pált és Szilászt. Pál azonban nem akarja Filippit egyszerűen elhagyni és titokban eltakarodni. 

tovább

2017. június 20. kedd

Az élet viharai 

„Férfiak, látom, hogy a további hajózás nemcsak a rakományban és a hajóban okozhat nagy kárt, hanem életünket is veszélyezteti.” (ApCsel 27,10)

tovább

Kárász Izabella: A gyermekért

Az az édesanya

A legtöbbet tette,

Aki gyermekeit

Jézushoz vezette.

A legszentebb ösvényt

Nekik megmutatta,

Az az édesanya

A legtöbbet adta.

 

 

 

tovább