Napi lelki táplálék

Az Ige Mellett

Steinbach Józsefnek, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének a Reformátusok Lapjában, "Az Ige Mellett" rovatban megjelenő írásai.

(67) „…te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk.” (Lukács 22,66–71)

Emlékszem egy jelenetre. Hívtak bennünket, közös programunk után egy neves helyre beszélgetni, ahová nem lehet csak úgy bejutni. A velem lévők közül egy valaki nem élt a lehetőséggel. 

Elment… Nagy öröm és ajándék volt a beszélgetés, ami ilyen helyen először mindig feszültséggel jár, de aztán az első percek után kiderül, hogy áldás. Késő este hazaérve az eltávozótól sms üzenetben várt a kérdés: Milyen volt? A szívem szorult el: Tudta, hogy fontos, érdekelte, szerette volna; – de nem tudott valami „akadályt” legyőzni. A lényeget illetően pont ilyen ez a jelenet. A Nagytanács tagjai (66) pont arra kérdeznek rá, Jézus vallatása közben, ami a legfontosabb! Jézus most felel, éppen erre mutat rá: Hát ti magatok mondjátok! (70) Tudták ők, kicsoda Jézus Krisztus, de ott magasodott bennük egy fal, egy emberileg legyőzhetetlen akadály, amit csak annak a Jézus Krisztusnak a kiválasztó kegyelme dönthet le. Urunk, győzd le bennünk ezt az akadályt, adj megtérést. A többi emberi akadályaink innentől kezdve vagy megoldódnak, vagy nem számítanak, hiszen Tebenned üdvösségünk van. Aki elment aznap este haza, annál Isten ezt az akadályt legyőzte: üdvössége van, a többi nem számít!

Október 12. péntek – A teljes igemagyarázat

(67) „…te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk.” (Lukács 22,66–71)

Emlékszem egy jelenetre.

Hívtak bennünket, közös programunk után, egy neves helyre beszélgetni, ahová nem lehet csak úgy bejutni.

A velem lévők közül egy valaki nem élt a lehetőséggel: „Fáradt vagyok, még van dolgom, nekem ez most nem fontos…”

Elment…

Most is magam előtt látom távozó alakját.

Nagy öröm és ajándék volt a beszélgetés, ami egy ilyen helyen először mindig feszültséggel jár, de aztán az első percek után kiderül, hogy áldás.

Késő este hazaérve, az eltávozótól sms üzenetben várt a kérdés: Milyen volt?

A szívem szorult el: Tudta, hogy fontos, érdekelte, szerette volna; – de nem tudott valami „akadályt” legyőzni.

A lényeget illetően pont ilyen ez a jelenet.

A Nagytanács tagjai (66), a felelős vezetők, akik a verőlegényeiket is szabadjára engedték (63–65), „telibe” arra kérdeznek rá, Jézus vallatása közben, ami a legfontosabb!

Tudják ők, hogy mi itt a fő kérdés: Jézus-e a Krisztus? (66)

Jézus most felel, éppen erre mutat rá: Hát ti magatok mondjátok! (70)

Tudták ők, kicsoda Jézus Krisztus, de ott magasodott bennük egy fal, egy emberileg legyőzhetetlen akadály, amit csak annak a Jézus Krisztusnak a kiválasztó kegyelme dönthet le, aki látszólag a kezükben van, de Ő mégis fölötte van az eseményeknek, mert úgy van benne azokban, mint aki ül az Atya Isten jobbján (69).

Tudják ők, kicsoda Jézus, de nem hihetik (67).

„Ezek” Jézus szavát kiforgatják, és a maguk önző, emberi, érdekeken alapuló kegyességét érvényesítik (71).

Urunk, győzd le bennünk ezt az akadályt: Adj megtérést!

A többi emberi akadályaink innentől kezdve vagy megoldódnak, vagy nem számítanak, hiszen Tebenned üdvösségünk van.

Aki elment aznap este haza, annál Isten ezt az akadályt legyőzte: Üdvössége van, a többi nem számít!

Sőt, sokszor jobb is ebben a harsány, magamutogató világban a szelíd, akár szorongó visszavonulás, mit a „mindent akarás…”.

Bach, 101. számú kantátájának gyönyörűséges kettőse szól bennem, imádságként, utána a korállal: Jézus Krisztus, könyörülj!

 

Steinbach József



rss

Napi lelki táplálék

…akkor a Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől… Zsid 9,14

Zsid 9,1–14

„...aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek” (14). 

tovább

(14) „…él az Úr…” (Jeremiás 16,14–21)

ISTENÜNK IRGALMA NAGY.

– 1. Isten büntetése, ítélete jogos és szükséges. Jogos ez a büntetés, ahogy Dávid, bűnvalló imádságában megvallotta: Igazad van Uram, ha szólsz, és jogos az ítéleted! (Zsoltárok 51,6) Bűneink, és konkrét vétkeink gyalázatosak, utálatosak, mert önmagunkat Isten elé, és az Ő ügye elé helyezzük. Jogos és szükséges ez a büntetés: mert Isten igent mondana a bűnre, ha igazsága szerint nem büntetné meg azt (16–18). A bűn zsoldja a halál (Róma 6,23).

tovább

ÉZSAIÁS 62,6-12 - Bepillantunk Isten szívébe

Az egyik leglátványosabb várrendszer, amit láttam, az a Carcassonne Dél-Franciaországban. Bástyák és tornyok állnak körben a kettős várfalon. 

tovább

2017. december 14. csütörtök

Hazug ígéreteink

„A harmadik napon azonban, amíg ezek seblázban szenvedtek, fegyvert ragadott Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dina bátyjai, rátörtek a gyanútlan városra, és legyilkoltak minden férfit.  Hamórt is meg a fiát, Sikemet is kardélre hányták, Dinát pedig kihozták Sikem házából, és elmentek. Így törtek rá Jákób fiai a sebesültekre, a várost pedig kifosztották, mert megbecstelenítették a húgukat. Juhaikat, marháikat, szamaraikat és ami csak a városban és a mezőn volt, elvitték magukkal. Minden vagyonukat, valamint gyermekeiket és asszonyaikat is mind foglyul ejtették, a házakat pedig teljesen kifosztották.” (1Móz 34, 25-29)

tovább

V. Thilo (Ford.: Túrmezei Erzsébet): Bezörget mindenütt!

Most készítsd, Isten népe,
a szívedet elő!
A bűnösöknek üdve,
az Isten hőse jő,
Kit irgalomból küld,
mint rég ígérte néked,
mert Ő a fény, az élet!
Bezörget mindenütt!

tovább