Napi lelki táplálék

Az Ige Mellett

Steinbach Józsefnek, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének a Reformátusok Lapjában, "Az Ige Mellett" rovatban megjelenő írásai.

(18) „…váltattatok meg…” (1Péter 1,13–25)

A KLASSZIKUS HÁRMAS FELOSZTÁSBAN áll előttünk a mai igeszakasz.

– 1. Diagnózis: Minden dicsőség, hervadó virág! (24) Ezt ma intenzíven tapasztaljuk, miközben tevékenységmániába és ezernyi pótcselekvésbe menekülünk a hiábavalóság kínja elől (18).

– 2. Megoldás: Bizonyosságunk, hogy hiábavaló életünkből kiváltott, megváltott, kiválasztott emberek vagyunk. Nem romlandó ezüstön és aranyon, hanem drága véren vállaltak értünk kezességet (18–21). Minden elmúlik, elveszik, de a két pofával, szünet nélkül, lehengerlően dumáló világunkban is tudjuk, hogy az Úr és az Ő beszéde marad meg örökké (25), azokkal együtt, akik Őbenne hisznek.

– 3. Buzdítás: Törekedjünk „szentségre”, Isten erejével, az Ő megjelenéséig! Legyünk józanok, hittel, reménységgel, testvéri szeretettel teljesek az Úrban; – felvállalt, nem elfojtott, de Őáltala feltisztuló vágyakkal élve. Már kegyelem alatt állunk, ha félünk. Félelmünk istenfélelemmé érik, amellyel segítségül hívjuk az Úr nevét (13–17; 22–23).



Steinbach József



rss

Napi lelki táplálék

Ezek pedig azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontja ne töressék meg". Jn 19,36

Jn 19,31–42

A mi Urunk, Jézus Krisztus halála nem tévedés volt. Nem „üzemi baleset”. Isten előre kijelentett terve teljesedett be. 

tovább

5) „Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem…” (Zsoltárok 137)

AZ EMBER LEGNAGYOBB NYOMORÚSÁGA, hogy akkor kezdi el értékelni mindazt, amit kapott az Úrtól, életét, egészségét, szeretteit, munkáját, hitét, kultúráját, értékeit; – amikor az Úr azokat elveszi tőle.

tovább

LUKÁCS 24,44–49 - Gondoskodás

Vidéken élünk és van néhány állatunk. Amikor nem vagyunk otthon, férjem mindig ír egy listát az „állatápolónknak”, amire feljegyzi, hogy melyik állatnak mikor és milyen ennivalót kell adni, és hogy a távollétünkben mire kell még figyelni. 

tovább

2018. április 20.

Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” (Mk 10:46-47)

 

tovább

Sinka György: Seregeknek hatalmas...

Seregeknek hatalmas nagy királya,
Könyörgésem székedet megtalálja,
Mert szívemet sok bú állja,
Olyan bűntől, mint megterhelt gálya.

Ím előtted megaláztam magamat,
Földre hajtván szomorodott orcámat;
Halld meg, Atyám, csendes szómat,
Add meg szívből kívánt lelki jómat. 

tovább