Napi lelki táplálék

Az Ige Mellett

Steinbach Józsefnek, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének a Reformátusok Lapjában, "Az Ige Mellett" rovatban megjelenő írásai.

(3) „Te ismersz engem, Uram!” (Jeremiás 12)

Tegnap olvastunk először arról, amikor A PRÓFÉTA SZEMÉLYES HELYZETÉBE enged bepillantást Isten Igéje.

– 1. Az 52 fejezetből álló könyvben hat ilyen rövid szakasz utal csupán a próféta személyes állapotára. Ez a tény azt is üzeni nekünk, hogy személyes életünk nagyjából ilyen arányba tartozik másokra, akkor is a legszűkebb körre. Egyébként nagyjából ilyen arányban érdekel személyes érdekünk bárkit is. Ne fárasszunk ezekkel senki mást.

– 2. Ez nem azt jelenti, hogy személyes életünk nem fontos! De ez az Úr számára fontos, aki mindenről tud! Jeremiás is az Úr előtt öntötte ki érzékeny szívét (1–4), akit igaznak ismer el akkor is, ha „perel” vele (1). Ez nem hitetlen perlekedés.

– 3. Persze jó, ha vannak szűk körben igaz testvéreink, barátaink, akikkel megbeszélhetjük személyes dolgainkat is, az Úr színe előtt. Az a legnagyobb áldás, ha a családunk ez a közösség. De ha teljesen egyedül maradtunk, akkor se essünk kétségbe. Az Úr még akkor is velünk van, ha ridegen válaszol, mert nem enged elérzékenyülni, hanem megerősít a szolgálatban, minden körülmények között (5–6).

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Az 52 fejezetből álló könyvben hat ilyen rövid szakasz utal csupán a próféta személyes állapotára. A 11., 12., 15., 17., 18., 20. fejezetekben olvashatunk erről.

Mi a saját énünkön keresztül látunk mindent, érthetően felnagyítva. Ezért bátran az Úr elé járuljunk minden bajunkkal, mert egyedül az Úr az, aki ugyanekkora fontosságot tulajdonít személyes életünk minden örömének és kínjának, mint mi magunk.


Steinbach József



rss

Napi lelki táplálék

Ti test szerint ítéltek. Én nem ítélkezem senki felett. Jn 8,15

Jn 8,12–20

„Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben...” (12). Tolsztoj szerint Jézus Krisztus olyan fényforrás ebben a világban, aki nélkül sötétség lenne. 

tovább

(18) „…Isten szolgálatába állították…” (Ezsdrás 6,13–22)

ISTEN SZOLGÁLATÁBAN ÁLLUNK.

– 1. Ebben a szolgálatban megőriz és megvéd bennünket a mi Urunk. Ehhez még a világi felsőbbséget is felhasználhatja. Így ígéretünk van arra, hogy ebben a szolgálatban hűséggel elvégezhetjük azt, amit Urunk ránk bízott, ahogy Isten népe akkor, ott elkezdhette és befejezhette a templom újjáépítését. A magunk helyén mi is elkezdhetjük és befejezhetjük a magunk részét az Isten országának építésében. Isten épít, mi csak eszközei vagyunk (13–15).

tovább

Zsoltárok 19,1–7 - Szavak nélkül is megérteni

Az országban, ahol jelenleg lakunk, sok minden tönkrement, csúnya, piszkos, elromlott, megromlott, elhagyatott. 

tovább

2019. február 19. kedd

„Nem számoltatták el azokat az embereket, akikre rábízták a pénzt, hogy a munkavezetőknek adják, mert azok híven jártak el.” (2Kir 12:16)

 

tovább

Antal Ferenc: A kopár fa

Láttam egy fát,
Magas volt és kopár,
Ágai közt elsurrant
A szellő,
S átröppent felette
A madár.

Szomorú volt a kép,
Kopár fa, levéltelen,
Az élete reménytelen.

tovább