Napi lelki táplálék

Napi Ige és gondolat

Isten Igéjének rövid, gyakorlati magyarázata naponta, kiegészülve egy bölcs gondolattal és egy imádsággal.

2018. július 15.

„Egyik ember formálja a másikat.” (Péld 27:17)

Ha emberi kapcsolatainkat – akár a házasságunkat, akár más kapcsolatainkat – végiggondoljuk, ritkán gondoljuk azt, hogy nekem kellene valamin változtatni, hogy én lehetnék türelmesebb, figyelmesebb a másikhoz. Általában a másikra mutogatunk, hogy ő ilyen, olyan, meg amolyan. Időnként nem árt tükörbe nézni, meg önmagunkba és megkérdezni, hogy tényleg érzik a mellettem élők, hogy szeretem őket? Miből látják ezt? Elég időt töltök velük? Kikapcsolom a tévét, ha beszélgetünk? Nem a telefonomat nyomkodom, amikor egy számomra egyébként sokat jelentő ember beszél hozzám?

Ha már az elvárásokról volt szó az előbb, akkor ez a téma minden kapcsolatunkra igaz, még a gyülekezeti életre is. Mint gyülekezeti tagok, milyen elvárásokkal a szívünkben élünk? Gyakori, hogy ott van bennünk az elvárás, hogy lehetne ez, az, meg amaz, és már soroljuk is. S közben, akiben ott az elvárás, a legtöbb esetben nem önmaga felé fogalmaz meg elvárásokat, hanem a lelkész, vagy más gyülekezeti tagok felé.

Egyszer egy lelkésztársam mesélte, hogy odament hozzá valaki a gyülekezetből, és mondta neki: „Tiszteletes úr! Olyan jó lenne, ha lenne gyülekezeti újságunk!” Mire a lelkész ezt mondta: „Én is támogatom, jó az ötlet! Maga lesz a főszerkesztő.” „Nem úgy, hogy én!” – ijedt meg a javaslattévő. „A fogjuk meg és vigyétek, nem jó hozzáállás” – mondta a lelkész. S való igaz: ez nem működik sehol.

Amikor, mint gyülekezeti tag látjuk önmagunkat, akkor fontos, hogy arra gondoljunk: velem, általam, mivel több a közösség? Mert van elvárásom önmagammal szemben, tehát eljárok rendszeresen az istentiszteletekre, adakozom, imádkozom…

feladatunk folyamatosan az, hogy az Úr akaratára figyelve keresem azt, hogy nálam mit helyezett el az Úr, és én azt a gyülekezet közösségének szolgálatába állítom. Nem önmegvalósítok, hanem Megváltó Uram akaratát keresem és igyekszem megvalósítani, s ezáltal is több lesz a közösség, melynek tagja vagyok. (Katona Béla)

***

Imádság:

Köszönöm a gyülekezetet Uram, melynek tagja vagyok. Adj figyelmes szívet, hogy észrevegyem azt, amivel én szolgálhatok mások felé. Ámen

***

A nap gondolata:

Egyéni hitéleted sivárságát az Úr tudja élettel megtölteni. Gyülekezeti életünk siralmas állapotán is ő tud változtatni. Ami széttört, azt ő tudja újra eggyé tenni: a csontot a hússal; a testet a lélekkel, Júdát Izráellel... a gyülekezeteket Krisztussal.



rss

Napi lelki táplálék

Az Úr, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, azért küldött engem, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel. ApCsel 9,17b

Ruth 1

„…az asszony ott maradt a két fia és a férje nélkül” (5). Naomi férjével és két gyermekükkel indult egy idegen országba, abban a reménységben, hogy ott bőven lesz kenyerük. 

tovább

(13) „Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról…” (Apostolok cselekedetei 9,10–19a)

Mit hallunk és mit mondunk a másikról? Mit mondanak mások rólunk? Miként vegyük ezeket komolyan? Hogyan fogadhatjuk hitben a VÉLEMÉNYEKET?

 

tovább

ÁMÓSZ 5,21–24 - Vége a dicsőítő éneknek?

Úgy gondolom, Isten itt meglehetősen dühösnek tűnik. Nem akar több egyházi éneket, dicsőítő éneket, sem szép istentiszteletet? Mi lehet rossz ezekben? 

tovább

2017. augusztus 11. péntek

Kicsoda Jézus Krisztus? – Dávid sarjadéka, Dávid fia

Azokban a napokban és abban az időben igazi sarjadékot sarjasztok Dávidnak, aki jog és igazság szerint jár el az országban. (Jer 33,15) Hozsánna a Dávid fiának! (Mt 21,9) Ekkor így kiáltott fel: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!” (Lk 18,38)

 

tovább

Dsida Jenő:Templomablak

Kik csak az uccán
járnak-kelnek
szépséget rajta
nem igen lelnek,
kiváncsi szemmel
rá nem tapadnak:
csak egy karika,
szürke karika,
ólomkarika,
vén templomablak.

tovább