Napi lelki táplálék

Református

A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.

5Móz 28,49–69

Ostromlott városokban éhező emberek, érthetetlen nyelvű vad nép, amely erőszakosan támad, csapások… Melyik nép ne ismerne ilyen fejezeteket a saját történelméből?

Kinek a felmenői között, melyik családban nem voltak rettegő szívű, szomorú szemű, csüggedt lelkű emberek (65), akiket megtépáztak a történelem viharai? Hogyan tudjuk megújítani az Úrral kötött szövetségünket, hogy ezek soha ne ismétlődjenek meg?

RÉ 8 MRÉ 8 

2Kor 13,11–13

Zsolt 8                                                             

Mk8,27–9,1

***

Imádkozzunk gyülekezetünk presbitériumáért, hogy Isten vezetését tapasztalják meg szolgálatukban.

Hálaáldozatunkkal támogassunk egy hitmélyítő lelki programot, amit presbitereknek szerveznek.

Mucsi Zsófia



rss

Napi lelki táplálék

Továbbá ezt teszitek: könnyel öntözitek az ÚR oltárát, sírtok és sóhajtoztok, mert nem tekint már az áldozatra, és nem fogadja kegyelmesen tőletek. Mal 2,13

Mal 2,10–16

A szövetség hűséget kíván. Ezért olvasunk arról végig a Szentírásban, hogy Isten hűséget kíván népétől. 

tovább

(13) „De új eget és új földet várunk az Ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik.” (2Péter 3,1–13)

– Igen, a mi gondolkodásunk számára szinte elhordozhatatlan ez az igeszakasz. Még azok számára is, akik jártasak a Biblia világában, üzenetében, szóhasználatában.

 

tovább

ESZTER 6,1-13 - Álmatlanul Susán várában

Gondolom, egyikünk számára sem ismeretlen az álmatlanság. Nekem biztosan nem. Gyakran előfordul, hogy éjjel felébredek és nem tudok újra elaludni, mivel össze-vissza cikáznak a gondolataim. 

tovább

2017. október 16. hétfő

„Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.” (1Kor 3:16-17)

 

 

 

tovább

Makovei János: Az alkalom

Beköszönt s nem tér vissza
többé soha, soha.
Kézfogásra akkor már
nem nyújtják oda,
ha nem ragadtad meg 
idején a baráti kart.
Akkor hiába minden, bár
szíved jót akart.
Minden perc mely eltelik,
már múlt idő.
Minden lehullt kő fölött
egyszer a fű kinő.
Minden megtett lépés visz
Az út vége felé.
Egyszer elfárad a kéz is,
Ha a vizet öntené. 
És hiába a szomjú föld,
Nincs már irgalom,
Ha egyszer rest voltál, amikor
Itt volt az alkalom.

tovább