Napi lelki táplálék

Az Ige Mellett

Steinbach Józsefnek, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének a Reformátusok Lapjában, "Az Ige Mellett" rovatban megjelenő írásai.

(1) „…elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére.” (Márk 5,1–20)

GADARA.

– 1. Nem akarjuk elismerni, mi modern, tudós emberek, hogy milyen valós ez a leírás, a gadarai megszállottról. Ma is a megszállottság ezernyi fajtájával küzdünk.

– 2. Most szembesüljünk magával a diagnózissal, anélkül, hogy szépítenénk azt. A sír, a halál árnyéka a „lakásunk”, éjjel és nappal (3–4). Semmivel sem lehet „megkötni”, lekötni, megnyugtatni bennünket (3): tele van az életünk pótcselekvésekkel vagy halálos, ön és közveszélyes magunkba zuhanásokkal (4). Indulatosságunkban törünk és zúzunk, és a nem látványos rombolás a veszélyes, vagyis az, amikor valaki olyan nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak látszik (4). Tele vagyunk szándékos pusztító gondolattal (13–14). De gyakran a legjobb szándékunk és önzetlennek feltüntetett „köz-buzgóságunk” is merő önzés.

– 3. Jézus Krisztusra pedig az elsők között mondunk nemet, zsigerből; – miközben ezernyi más megoldás előtt hajbókolunk, kezdve azzal, hogy be nem ismernénk ezt az állapotunkat (6–7). Nem! Ez túl sötét kép rólunk! A gadaraiak földje ezért mindig az elhallgatott „túlpart” marad (1).

– 4. De jó, hogy Jézus Krisztus hatalma és irgalma ennek ellenére meglátogatta a gadaraiak földjét! (1) Jézus meggyógyít! Ebben a világban még gyötörhetnek ártó „hatalmak”, de már nem ezek uralkodnak felettünk. A hívő ember is sok mindennel küszködhet, ebben a világban, de akkor is más ország tagja! A hívő ember észhez tért, megtért, megtisztult, és hirdeti az Úr hatalmas szabadítását (15–20).

5Mózes 18

470. dicséret

Steinbach József



rss

Napi lelki táplálék

Megragadta a városkapu ajtaját a két ajtófélfával együtt, és kiszakította zárastul, majd a vállára vette, és fölvitte a hegytetőre. Bír 16,3b

2Móz 17

A pusztában víz nélkül sem állat, sem ember nem éli túl. Mózes most fogja ugyanazt a botot, amivel az egyiptomi szabadulás csodáit végezte, és vizet fakaszt vele.

tovább

(1) „…a magdalai Mária és Mária, a Jakab anyja, valamint Salómé…” (Márk 16,1–8)

1–3. versek. Mi már tudjuk: az Úr ügye nem egy halott emlékének ápolása. Ez hamarosan felragyogott a Jézus temetését távolról szemlélő, majd Jézus testét másnap reggel megkenni induló asszonyok előtt is. Ezek az asszonyok távol álltak, féltek, aggódtak, állandóan kérdeztek, de Isten Lelke által elindultak.

tovább

LUKÁCS 9,37–43A - Szent rémület

Szeretném hallani, milyen hangot ütött meg Jézus, amikor tanítványaival beszélt. A 41. verset olvasva sajnos semmiféle utalást nem találunk arra nézve, hogy humorosan, dühösen vagy idegesen szólt. 

tovább

2018. július 15.

„Egyik ember formálja a másikat.” (Péld 27:17)

tovább

Ady Endre: Az Isten-kereső lárma

Neved sem értem, Istenem, 
De van két árva, nagy szemem 
S annyi bolondot látok, 
Hogy e sok bolondságból 
Nagy ijedelmemben, 
Uram, hozzád kiáltok. 


tovább