Napi lelki táplálék

Az Ige Mellett

Steinbach Józsefnek, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének a Reformátusok Lapjában, "Az Ige Mellett" rovatban megjelenő írásai.

(20) „…hirdették az Úr Jézust.” (Apostolok cselekedetei 11,19–26)

SZOLGÁLATUNK „SZÍVE”!

– 1. A Római Birodalom szíriai tartományának meghatározó városa, a birodalom akkori harmadik legnagyobb városa, az ún. szíriai Antiókhia. A Jeruzsálemből Antiókhiába menekült ciprusi és cirénei (a mai líbiai Tripoli helyén) zsidókeresztyének nemcsak az ottani zsidóknak, hanem görögöknek, azaz nem zsidóknak is hirdették az Úr Jézust! (19–20)

– 2. Ahol az élő, feltámadott Urat hirdetik, ott Ő cselekedni kezd: sokan hittek Antiókhiában a nem zsidók között (21). Éppen ez a bizonysága annak, hogy élő Urunk van, aki Igéje és Lelke által velünk van, embereket szólít meg ma is. Nem aggódni kell Krisztus ügye miatt, hanem hirdetni kell az Úr Jézust, minden népnek! Ennyi elég! De ezt tegyük ma is. Merjük ma is szó szerint venni a feladatot! Szóbeli, személyes bizonyságtétel Jézusról, aki az Úr, azaz Isten Fia, Megváltó!

– 3. Antiókhiában nevezték Jézus követőit először keresztyéneknek, mert itt jött létre az első pogánykeresztyén gyülekezet, így Jézus Krisztust emlegetve többé nem egy zsidó mozgalomról van szó, hanem egy egyetemes, megváltó üzenetről. Az üzenet tartalma azonban az élő Úr maga, akiről szól a bizonyságtétel, és aki élővé és hatóvá teszi ezt a bizonyságtételt mindenkor, minden ember számára, akarata és jótetszése szerint (26).

1Krónikák 27

50. zsoltár

Steinbach József



rss

Napi lelki táplálék

„Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok…” Jn 8,31b

Lk 8,40–56

Lehet-e nagyobb riadalom az ember szívében, mint amikor a gyer-meke életét látja végveszélyben? Ilyenkor semmivé lesz a vagyon, a tekintély, és marad a félelem, és egy reménysugár.

tovább

(7) „Uram, atyánk vagy Te mégis!” (Ézsaiás 63,15–64,11)

Az istenfélelem azt jelenti, hogy Isten dicsőséges jelenlétében joggal tölt el bennünket a félelem. Aki nem hisz, az nem fél Istentől, így a maga bűneit és nyomorúságát sem látja (1–2). Egyszer majd mindenki előtt világossá lesz: kicsoda az Úr, és milyenné lett az ember (3); de ez a felismerés akkor már nem a hit, hanem a letagadhatatlan valóság felismerése lesz (Filippi 2,10–11). Isten dicsőséges jelenlététől meginognak még a hegyek is.

 

tovább

Zsoltárok 19,12–15 - Életformáló hatások

Házicsoportunkban közösen dolgozunk fel egy könyvet. Egyik este azokról a változásokról volt szó benne, amelyeket az Isten szava, mint Igazság tud elvégezni életünkben. 

tovább

2019. február 21. csütörtök

Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR, egészen úgy, ahogyan tett őse, Dávid. Ő szüntette meg az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat, kivágatta a szent fákat, és darabokra törette a rézkígyót, amelyet Mózes készített; mert Izráel fiai mindaddig annak tömjéneztek, és Nehustánnak nevezték. (2Kir 18:3-4)

         

tovább

Antal Ferenc: A kopár fa

Láttam egy fát,
Magas volt és kopár,
Ágai közt elsurrant
A szellő,
S átröppent felette
A madár.

Szomorú volt a kép,
Kopár fa, levéltelen,
Az élete reménytelen.

tovább