Napi lelki táplálék

Verselő

Istenes versek, minden hétre a tirek.hu Verselő rovatában. Küldje el Ön is kedvencét ide: tirektartalom@gmail.com

Tompa Mihály: Isten akaratja

Elhervad a virág, kidől a büszke cser,
Mélység lesz a tető a tenger fenekén;
Ama törvényt, mely szűl, változtat, elseper,
Egykor fénylő bolygók mutatják feketén. -
Ember, ki most nevet, zokogni megtanul,
Meghal az átkozott, meghal a siratott;
Nép lesz nagy nép felett s elvész óhatlanul...
És mindez, oh uram! a te akaratod!

A te akaratod! s midőn a fájdalom
Tőrével a szíven nagy, mély sebet vere:
Kemény szó támad a békétlen ajkakon
S ég-földet vád alá fog a kín embere!
Hab s örvénnyel dacol, széllel szemközt evez,
Keble mind zordonabb, mint sorsa mostohább,
Hanem e gondolat: az úr tetszése ez...
Kemény, hideg kőszirt - és nem mehet tovább.

Járván a temetőn tanútlan éjjeken,
Egy kisded sír felett törnek meg térdeim,
S felhőborult elmém ugyan hányom-vetem
Az élet és halál örök kérdésein!
Mért is végződtek oly kevéssel évei?
Míg kérdezem, fanyar-leckén tanít az ész...
Születtünk, meghalunk! ezt könnyű érteni;
Azon megnyugodni nehéz, igen nehéz.

Ha feljajdul a húr, midőn ketté szakad,
S az őszi lomb is ád hulltában gyenge neszt:
Embernek ami fáj, fájlalni nem szabad?
Hisz' egy bús öröme ez a szívnek, ha veszt!
Az nem bölcselkedik, csak érez és szeret...
S ki nem szól, jobb-e az, különb-e, aki tűr?
Mig a hívatlan köny szeméből megered
S nyilt árulást tesz a kebel küzdelmirűl!?

Ah! én is érzem e rejtett vihar dühét
S kiontom lelkemet nehéz fájdalmival!
Szavam nem sérti az alvó világ fülét,
A sír süket; mégis van engem aki hall!
Te szám szerint tudod fejünk hajszálait
S hogy boldogok legyünk, a létet úgy adod!...
Ezernyi köny s nyomor mégis honnét van itt...!?
- Uram, nem érthetem a te akaratod! -

Mégis, bár útaid titkát feszegetem,
És ajkaim pártos szavaktól zajganak:
Ne gerjedj oh, Uram! haragra ellenem;
Mely bennem így zajong, az a por... a salak!
És minden hasztalan! e földet megfutám.
Keresve enyhülést fájdalmam közepett;
S oda jutok vissza sok kerengés után:
Nem gyógyíthat meg más, mint ki megsebhetett.

S míg minden tél után kizöldül a kopár:
Éltünk se veszhet el örök bú s gyász miatt!
Elmúlik tőlem is e keserű pohár,
Melyet velem te bölcs tetszésed most itat.
Emelj, emelj, kit a csapás megrengete!
Segíts, hogy elbírjam viselni, ami ért!
S bármit hoz a világ s élet története:
Tudjam, kitől van az s ne kérdezzem miért? -

Virágok és füvek harmatban ferdenek,
Nyugodt, setét az éj; a holdvilág lement, -
Ahonnan áldással száll e lágy permeteg:
Az én lelkemre is szálljon le béke, csend!
Hogy a sír hűs gyepén nyugtatva homlokom,
Hígyek, reméljek s ezt lehessen mondanom:
Ha elvesztettem itt, majd feltalálom ott...!
Legyen meg hát Uram, te szent akaratod!!


rss

Napi lelki táplálék

A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek. ApCsel 11,29

1Krón 28

„...ismerd meg atyád Istenét, és szolgálj neki teljes szívvel és készséges lélekkel, mert megvizsgál az Úr minden szívet, és megismer minden szándékot és indulatot. Ha keresed, megtalálhatod. De ha elhagyod őt, akkor félreállít téged végleg” (9). 

tovább

(29) „A tanítványok pedig valamennyien elhatározták…” (Apostolok cselekedetei 11,27–30)

A jeruzsálemi zsidókeresztyén és az antiókhiai pogánykeresztyén gyülekezet áldott kapcsolatban voltak egymással, mert noha más gyökerekkel kapaszkodtak a talajba, éltetőjük nem a kapaszkodó gyökér, hanem ugyanaz a „talaj” volt, maga az Úr Jézus Krisztus. 

tovább

LUKÁCS 14,7–14 - A megfelelő helyen

„A Németországi Szövetségi Köztársaság nagykövete tisztelettel meghívja..” Ez állt az Evangélikus Egyház külföldi missziója búcsúünnepségére szóló meghívóján. Mint egy álomban! 

tovább

2017. augusztus 19. szombat

Kicsoda Jézus Krisztus? – Mester

Mester, követlek téged, akárhova mégy. (Mt 8,19)

 

tovább

Ének Szent István királyról

Szent István király, Istennek szolgája,

Christus hitinek igaz plántálója,

Bálványozásnak eltávoztatója

És elrontója.

 

Kegyes voltából irgalmas Istennek,

Adatott mennyből a magyar nemzetnek,

Hogy őáltala útját igaz hitnek,

Tanulná, s szentségnek.

tovább