Napi lelki táplálék

Verselő

Istenes versek, minden hétre a tirek.hu Verselő rovatában. Küldje el Ön is kedvencét ide: tirektartalom@gmail.com

Túrmezei Erzsébet: Futok

,, Én tehát nem céltalanul futok, hanem egy határozott cél felé " (1Kor. 9,26)

Ballag, botorkál, sétál, lépeget...
megy,fut, szalad... sántikál, vánszorog...
Hány szép szavad van, édes magyar nyelvem
arra, hogyan teszem meg az utat,
hogyan közeledem a cél felé.

"Futok!" - olvasom az igét. ,,Futok !"
És szégyenkezve hajtom le fejem.
"Futok!" Le merném írni ilyen bátran?
Futok? Vagy csak sétálok, ballagok?
Vagy vánszorgok a meredek úton
remélve, hogy mégis célhoz jutok?

Új, izmokat acélozó erőért,
életújító erőért esengek.
Hadd valljam én is boldog, biztos hittel:
Krisztus nyomán, KI megvett drága véren -
- az örök cél felé, míg el nem érem...
"FUTOK ... FUTOK ... FUTOK !"


rss

Napi lelki táplálék

Ti test szerint ítéltek. Én nem ítélkezem senki felett. Jn 8,15

Jn 8,12–20

„Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben...” (12). Tolsztoj szerint Jézus Krisztus olyan fényforrás ebben a világban, aki nélkül sötétség lenne. 

tovább

(18) „…Isten szolgálatába állították…” (Ezsdrás 6,13–22)

ISTEN SZOLGÁLATÁBAN ÁLLUNK.

– 1. Ebben a szolgálatban megőriz és megvéd bennünket a mi Urunk. Ehhez még a világi felsőbbséget is felhasználhatja. Így ígéretünk van arra, hogy ebben a szolgálatban hűséggel elvégezhetjük azt, amit Urunk ránk bízott, ahogy Isten népe akkor, ott elkezdhette és befejezhette a templom újjáépítését. A magunk helyén mi is elkezdhetjük és befejezhetjük a magunk részét az Isten országának építésében. Isten épít, mi csak eszközei vagyunk (13–15).

tovább

Zsoltárok 19,1–7 - Szavak nélkül is megérteni

Az országban, ahol jelenleg lakunk, sok minden tönkrement, csúnya, piszkos, elromlott, megromlott, elhagyatott. 

tovább

2019. február 19. kedd

„Nem számoltatták el azokat az embereket, akikre rábízták a pénzt, hogy a munkavezetőknek adják, mert azok híven jártak el.” (2Kir 12:16)

 

tovább

Antal Ferenc: A kopár fa

Láttam egy fát,
Magas volt és kopár,
Ágai közt elsurrant
A szellő,
S átröppent felette
A madár.

Szomorú volt a kép,
Kopár fa, levéltelen,
Az élete reménytelen.

tovább