Napi lelki táplálék

Verselő

Istenes versek, minden hétre a tirek.hu Verselő rovatában. Küldje el Ön is kedvencét ide: tirektartalom@gmail.com

Erdélyi Ilona: Fohász

Miként a kisgyermek,

Jövök az Atyához,

A minden áldások

Örök forrásához,

És térdre borulva,

Alázattal kérlek:

Bocsáss meg, Istenem,

Ha ellened vétek!

 

Szeretnék hűséges,

Jó gyermeked lenni,

Igyekszem mindenben

Úgy eleget tenni,

Ahogy Te kívánod!

Ó, de olyan gyakran

Megbotlik a lábam,

És én akaratlan;

 

Csupán gyengeségből

Bűnbe esem újra.

Vezess, Atyám, olyankor,

Vezess a jó útra!

Az én erőm kevés,

Ezért lankadozom!

Ezt kérem most Tőled,

Ezért fohászkodom:

 

Hogy a Te utadról

Soha le ne térjek!

S ha körül is vesznek

Majd a kísértések,

Bizton megállhassak!

Te légy segítségem!

Te légy erős váram!

Te légy menedékem!


rss

Napi lelki táplálék

Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék… Zsid 11,16

Zsid 11,8–22

„Ezért nem szégyelli Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék” (16). Még a világ szemében is szégyent hoz a vallásra, amikor keményszívű, megátalkodott, változásra képtelen emberek hivatkoznak Istenre, mint az „ő” Istenükre. 

tovább

(10) „…törd össze a korsót…” (Jeremiás 19)

Jeruzsálem városának déli kapuját a Fazekasok kapujának is hívták, de Szemét-kapunak is nevezték, mert ezen a kapun át vitték le a város szemetét, így az összetört cserépdarabokat is, a Ben-Hinnóm völgyébe (1–2).

tovább

ZAKARIÁS 1,1-6 - Tanulni a történelemből

Szeretem a karácsonyi hagyományokat. A legjobb, ha minden úgy történik, ahogy mindig is szokott lenni. Eközben hamar átsiklok afölött, hogy régen sem volt minden mindig jó. 

tovább

2017. december 19. kedd

Mennyit érsz?

Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben. (1Kor 6,20)

 

tovább

H. M. R.:A karácsonyi ajtó

Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót 
hosszú estéken remegve lestem. 
Vártam nyílását azon a sok-sok 
felejthetetlen 
szép, gyermekkori karácsonyesten.

Kipirult arccal, dobogó szívvel, 
úgy vártam, mikor fordul a zárja, 
mikor tárul fel, mikor ragyog fel 
a titkok fája. 
Ó, hogy csábított minden kis ága!

 

tovább