Napi lelki táplálék

Verselő

Istenes versek, minden hétre a tirek.hu Verselő rovatában. Küldje el Ön is kedvencét ide: tirektartalom@gmail.com

Reményik Sándor: Sóhaj a mindenségért

Vasárnap. Harangszó. Egy asszony elmegy 
Mellettem. A harangszóra megáll. 
Összeteszi kezét, fohászkodik 
Az utcán elmenőben: „Uram Jézus 
A rosszakon is könyörülj!” – 
A rosszakon is könyörülj: 
Ennyi egy-vers-soros imája. 
 

Az asszony kendős, falusi 
És amint mond, magának mondja, 
S a láthatatlan csillagoknak. 
Már megy tovább. 
Mi fakasztotta 
E furcsa, percnyi, falusi imát 
Itt, a városban, közelemben? 
Igen, épp az én közelemben – 
S miért, hogy elfeledni nem tudom, 
S gondolok rá újuló gondolattal, 
Újuló kínnal s enyhüléssel? 
Mi fakasztotta e furcsa imát? 
Mint egy könnycsepp, mint egy villámcsapás, 
Mint morajló s meginduló föld, 
Mint megnyíló föld a lábam alatt: 
Olyan volt. 
Mi fakaszotta: részvét, bűntudat, 
Az utcán, harangszóra, éppen ott? 
Sejthette-e, hogy az egész 
Lángbaborult 
Mindenségért imádkozott??!


rss

Napi lelki táplálék

„…amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel te az Emberfiában?” Jn 9,35/b

Péld 18,17–24

„Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi” (21). A szó elszáll? 

tovább

(35) „Hiszel te az Emberfiában?” (János 9,35–41)[1]

KIBEN HISZEL? Jézus a leglényegesebb kérdéseket tette fel a meggyógyított, kiközösített embernek. 

tovább

EZSDRÁS 8,31-36 - Végre célba érve

Utazni izgalmas! Amikor korábban családi nyaralásra indultunk, előtte mindenki nagyon izgatott volt. Előfordult, hogy az egyik gyereknek fájt a hasa, a másiknak a feje egy nagy utazás előtt. 

tovább

2017. szeptember 20. szerda

A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket Isten tanított az egymás iránti szeretetre, és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben… (1Thess 4:9-10)

 

 

tovább

ifj. Bartha Sándor: Elfáradtunk?

Még távol a csúcs.
Még nagyon messze.
Ködfoszlányok és felhők fedte,
messzi csúcs.
Ólomléptekkel, kőnehéz szívekkel
araszolunk felé,
s míg magunknak bíztatón suttogunk:
menni, menni kell!

tovább