Tudományos konferenciával, ünnepi istentisztelettel és koszorúzással emlékezett a gályarab prédikátorok szabadításának 350. évfordulójára a Miskolc-Avasi Református Egyházközség a Lévay József Református Diákotthon és Gimnázium dísztermében február 14-én és 15-én.

A jeles alkalmon hálával idézték fel azoknak a testvéreknek a történetét, akik hitükért vállalták a szenvedést, és akiknek szabadulása ma is Isten megtartó kegyelmének és hűségének élő bizonysága.

Kisfilm elevenítette fel, hogy a XVII. századi ellenreformáció idején a rekatolizációnak ellenálló, hitükért kiálló lelkipásztorokat, tanítókat és egyházi elöljárókat állítottak rendkívüli bíróságok elé és ítéltek el koholt vádak alapján. A perbe fogottak közül a gályarabságra ítélteket Itáliába hurcolták. Az életben maradtak nemzetközi összefogással 1676. február 11-én szabadultak ki Michiel de Ruyter holland admirális által.

A gályarab prédikátorok szabadulásának 350. évfordulójára meghirdetett konferencia ünnepi meghívóján az 50. zsoltár 15. verse olvasható:

Hangóné Birtha Melinda, a szervező egyházközség lelkipásztora portálunknak elmondta, hogy az avasi reformátusok három prédikátorát idézték a pozsonyi törvényszék elé. Ítéletük gályarabság volt. Ketten kerültek Nápolyba: Harsányi Móricz István és Köpeczi Haller Balázs. Harmadikuk, Kapossy István már olyan idős volt, hogy nem küldték gályára, hanem a pozsonyi várbörtönben tartották fogva. Szabadulásuk után már nem tértek vissza Miskolcra.

A lelkipásztor rámutatott, hogy a gályarab prédikátorok szabadulása erőt és reményt adhat a mindennapokra abban, hogy Isten minden körülmények között megőrzi azokat, akik hűséggel kitartanak mellette, még akkor is, ha nyomorúságon kell keresztülmenniük. – Az Istenbe vetett hit, az iránta való hűség és a kitartás, ami megtarthat bennünket – húzta alá Hangóné Birtha Melinda.

Igei köszöntőjében azzal fordult az ünneplők felé, hogy a megemlékezés a meghívó igeverse alapján Isten dicsőítésének az alkalma legyen.

Dr. Simon Zoltán, a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon főigazgatója köszöntőjében elmondta, hogy az iskola küldetésének lényege, hogy a református identitást erősítő, továbbvivő műhelyként szolgáljon, és olyan hellyé váljon, ahol a hit, a tudás és az erkölcsi felelősség egymást áthatva formálja a fiatalokat.

A gályarab prédikátorok történetével kapcsolatban ráirányította a figyelmet a hűség, az áldozatvállalás, a kiszolgáltatottság ellenére történő hitvallás, és az Isten kegyelméből való megszabadulás jelentőségre felvezetve a konferencia előadásait, melyek az előbb felvetett témákat járják körbe és mélyítik el különböző üzeneteket megfogalmazva a mának.

– A gályarab prédikátorok példája erkölcsi iránytű ma is. Azt üzeni, hogy a hit nem puszta hagyomány, hanem döntés. Nem kényelmes örökség, hanem vállalt felelősség. Azt is üzeni, hogy Isten szabadítása sokszor nem azonnali, nem látványos, bár valóságos – mondta összegzésül a főigazgató átadva a helyet az előadóknak.

Dr. Buza Zsolt egyháztörténész, pozsonyi református lelkipásztor előadása a pozsonyi vésztörvényszék eseménytörténetét, ítéletét idézte föl az első és a második hullámban odaérkezett lelkipásztorok, tanítók koncepciós perének bemutatásával. Előadása rávilágított arra, hogy az elítéltek az ellenük felhozott koholt vádak, a várbörtönök nyomorúságai, a gályarabság, a Nápolyba hurcolás ellenére is kiálltak Jézus Krisztus mellett. Fontos tényként említette meg Szent II. János Pál pápa 1981-es debreceni látogatását, aki mintegy bocsánatkérő gesztusként megkoszorúzta a református kollégium parkjában álló gályarab emlékművet.

Portálunknak nyilatkozva az egyháztörténész azt hangsúlyozta, hogy a gályarabok története azt üzeni a ma emberének, hogy az evangélium nem halkulhat el a szívekben, a keresztyénségért az elnémítani megpróbáló törekvések ellen is ki kell állni. Hitvallóink, a gályarab prédikátorok, a börtönben is rendíthetetlenek voltak.

Szűcs M. Sándor fotókkal illusztrálva beszélte el, hogy járta végig a hitvalló elődök, közülük is Szalóczi B. Mihály zubogyi református lelkipásztor, esperes útját Zubogytól-Nápolyig gyalogosan, stoppal, esetenként busszal, vagy éppen azzal, ami adódott egy 30 literes hátizsákkal.

A tiszafüredi vallástanár a hithősök utókorra vonatkozó szenvedésének értelmét egyrészt a megtisztulásban látja, hiszen úgy véli, „mint minden könnyhullatás, ez is tisztítja a szemet", másrészt ráirányítja a figyelmet a Teremtő munkálkodására.

Elmondta, hogy útja során megélte, hogy „az áldás az Istennel az oldalunkon megvívott csaták túloldalán van!”.

Dr. Habil Dienes Dénes, a Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek igazgatója, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem tanára a gályarabok szabadulásának nemzetközi vonatkozásait tárta fel.

Emlékeztetett arra, hogy február 11-én volt 350 éve annak, hogy kifizették a váltságdíjat a gályarab lelkipásztorokért, tanítókért, akik Michiel de Ruyter holland admirális hajójára szálltak. Ráirányította a figyelmet arra a felvetődő kérdésre, hogy az a hajó vajon véletlenül járt-e arra, vagy szervezetten?

Következtetésében portálunknak kifejtette, hogy a szabadítástörténet komoly nemzetközi összefüggésekben érthető meg, ami hosszú folyamat és nem egyszeri esemény volt. Rámutatott arra, miként teremtődött meg az esélye annak, hogy a még életben maradt prédikátorokat és tanítókat ki lehetett szabadítani. Megállapította, hogy a szabadítás folyamatát rendkívüli nemzetközi keresztyén szolidaritás indította el.

Jelenükben a kérdés szerinte az, hogy az egyházak miként viszonyulnak egymáshoz Európában utalva ezzel a hazai református egyházkerületek, valamint a Református Egyházak Világszövetség közötti feszültségre, ami szerinte azt mutatja, hogy napjainkban nem a szolidaritás és nem egymás támogatása, hanem egymás bírálata a jellemző, ami inkább a szakadás irányába, nem pedig az összefogás, az egy ügyért való küzdés felé vezet. A professzor azt feltételezi, hogy néhány száz évvel ezelőtt talán őszintébb lehetett a keresztyénség, mint manapság. Még annak ellenére is, hogy az a kor sem idealizálható, hiszen tele volt háborúkkal és konfliktusokkal. A konfliktusok között azonban a keresztyén szolidaritás, az azonos hitvalláson állók egymás iránti elkötelezettsége sokkal jobban megnyilvánult.

A múlt örökségével kapcsolatban a professzor Szabó Magda életét hozta fel példaként. (A Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas magyar író, költő, műfordító, tanár az Ókút című önéletrajzi ihletésű könyvében említi, hogy felmenői között anyai ágon egy protestáns lelkipásztor is volt, akit gályarabságra ítéltek, mert nem volt hajlandó mást mondani, csak az igazságot. – a szerk.) Ennek a múltnak az öröksége kötelezte egész életében Szabó Magdát is. Az ő elköteleződése is azt mutatja, hogy megéri hűnek maradni az elveinkhez, kitartani az igazság mellett bármennyire is kockázatos, nem egyszer pedig hátrányokat is okoz.

Mint azt megtudtuk, dr. Dienes Dénes kezdeményezésére könyv készül a gályarab prédikátorokról, amelynek szerzője Csomós Józsefné lelkipásztor. A Viola Judit néven ismert miskolci írónő kulisszatitkokat árult el készülő regényéről, amelynek célja, hogy a szélesebb közönség is megismerje a hitvallók történetét és annak néhány szereplőjét.

A könyvben Csomós Józsefné azt szeretné bemutatni, hogy emberként milyenek voltak a gályarabságra ítéltek, illetve közülük néhányan. – Én vallom, hogy az emberek minden században ugyanolyanok. A körülményeik ugyan mások, de a természetük ugyanolyan , mint amilyen a miénk, és ugyanazokkal a problémákkal is küzdenek, mint mi. Ők is éltek, szerettek, gyűlöltek, hol gondok gyötörték őket, hol pedig boldogok voltak. Volt családjuk, gyülekezetük – mondta portálunknak, és elárulta, hogy a regény szereplői élő kollégákra hasonlítanak.

A vasárnapi ünnepi istentiszteleten dr. Rákos Loránt, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökhelyettese hirdetett igét. A püspökhelyettest az alkalom előtt Ábrám Tibor, a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon tanára, az Miskolc-Avasi Református Egyházközség főgondnoka mutatta be ismertetve dr. Rákos Loránt kimagasló érdemeit és kiemelte, hogy a püspökhelyettes fontos szerepet játszott a többi közt a kárpát-medencei gályarab-útvonal létrehozásában is. A főgondnok megemlítette azt is, hogy a püspökhelyettes 1997 és 2001 között a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon tanulója volt.

Dr. Rákos Loránt az igehirdetését Sámuel próféta 1. könyve 17. fejezetének 32. versétől a 40. versig terjedő igeszakaszára építette hangsúlyozva, hogy Isten élő igéje által legyőzhető a gonosz is.

Az istentisztelet után a résztvevők megkoszorúzták Köpeczi Haller Balázs, Harsányi Móricz István gályarabságot és Kapossy István pozsonyi börtönrabságot szenvedett miskolci lelkipásztorok avasi református templomban lévő emléktábláját, valamint emlékhelyét az avasi református temetőben.

A szombati és a vasárnapi programokat kulturális produkciók színesítették.