„Kis gyülekezet vagyunk, de nagy munkára voltunk képesek” – foglalta össze a trizsi református lelkipásztor, Szegedi Csaba azt az összefogást, amellyel egy év alatt felújították a falu kétszáz éves templomának belső terét, melynek alkalmából november 8-án hálaadó istentiszteletet tartottak.

Megtartó közösséggé formálódott a gyülekezet

Trizs egyetlen, ám református temploma 1825-ben épült egy kicsi, lebontott templom helyére későbarokk stílusban zsindelyes tetővel. Harangjai akkor még haranglábon függtek. 12 méteres zömök tornyát 1910-ben emelték a déli homlokzata elé fa toronysisakkal. Zsindelyes tetőzetét ekkor cserélték lemezborításúra.

Szegedi Csaba, a Trizsi Református Egyházközség lelkipásztora a templom felújításának történetét felidézve elmondta, hogy annak szükségessége a COVID utáni első anyák napi rendezvényen mutatkozott meg, amikor az eső annyira befolyt az ablakokon, hogy az egész gyülekezet előtt nyilvánvalóvá vált, hogy hamar cselekedni kell.

A lelkipásztor felidézte, hogy többször pályáztak, végül 2021-ben a templom tetőzetére és a gyülekezeti ház felújítására is nyertek forrásokat, melyek révén akkor új tetőt kapott a templom. Az épület ablakainak a cseréjére pedig célzott adománygyűjtésbe kezdtek, de az ablakcserékre a Borsod-Gömöri Református Egyházmegye is támogatást nyújtott.

A templom felújítása a tető és az ablakok cseréjével azonban nem ért véget. A munkálatokat kiterjesztették a templombelsőre is, melynek jelenlegi arculatát a gyülekezet korábbi gondnokával, Molnár Gáborné Ibolyával együtt álmodták meg. Padokat Németországból kaptak. Orosz Tibor restaurátor segítségével megújult a karzat mellvédje, a Mózes-szék, a szószék, néhány általános bútor, és egy 1902-ből való Tornaljáról származó pad is, melyen egy imádság is olvasható.

A templombelső felújítási munkálatait 2025. november 7-én kezdte el a gyülekezet kivitelező cég nélkül, főként hétvégente a közösség tagjaival. Az anyagköltséget pályázati forrásból biztosították. A kőműves munkákat egy, a faluból elszármazott szakember irányításával végezték el. A villanyszerelést a gyülekezet három villanyszerelője vállalta magára. – Az asszonyok sem tétlenkedtek. Kérés nélkül összefogtak és kigondolták, hogy saját költségükön bevásárolnak és ebédet főznek – hangsúlyozta Szegedi Csaba.

A lelkipásztor úgy véli, hogy a templom 200 éves múltja és felújítása mellett az eltelt időszak legnagyobb értéke, hogy a gyülekezet a felújítás folyamata közben megtartó közösséggé formálódott. – Hálásak vagyunk, hogy Isten kimunkálta nemcsak az épület megújulását, hanem a gyülekezet megújulását is – hangsúlyozta Szegedi Csaba.

Esztétikai kincseket rejtő belső tér

– Őszintén szólva, eleinte nem sok reménnyel kezdtem neki a munkálatoknak, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen sok esztétikai kincs rejtőzik ebben lambériás, hajópadlós, stílustalan templomban, amit a gyülekezet 30-40 évente felújított barnára festve és csónaklakkal lelakkozva a bútorokat – mesélt az első benyomásairól az Európa Rádiónak Orosz Tibor restaurátor. A feltárások során azonban olyan írásos emlékek kerültek elő, amelyek az írásos történelemmel alig rendelkező Trizs múltját is büszkeséggel ruházzák fel véli a szakember.

– A Mózes-széken például észrevettünk egy feliratot, amely a készítés keletkezéséről árulkodik: „Ezt a széket Isten dicsőségéhez való buzgóból csináltatta Szűcs István úr a maga költségével, Egressy Mózes tiszteletes idején. Lenkei György oskolamester 1762.” Az évszámból következtettünk arra, hogy a bútorokat a régi templomból hozták át ebbe, az új templomba – mondta a restaurátor.

Orosz Tibor felhívta a figyelmet arra, hogy büszkeségre adhat okot a falubelieknek az, hogy Egressy Mózes lelkipásztor Egressy Béninek, a Szózat zeneszerzőjének volt a nagyapja. Vannak tehát olyan bútorok, amelyek még az ő idejében, 1761-62 körül készültek. Folytatva a sort Orosz Tibor beszélt arról is, hogy a szószék mellvédjének tábláin olyan festett népi virágmotívumokat, kelyheket és egyéb díszítőelemeket találtak, amelyek hasonlítanak a környék, különösen a zubogyi és a rudabányai református templomban is látható festett motívumokhoz.

Istenre mutató közösség

A jubileum és a felújítás alkalmából ünnepi hálaadó alkalmat tartottak, amelyen a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét. Az alkalom hálaadó istentiszteletére Barna Sándor két igét választott. Az egyik a meghívón is olvasható Krónikák első könyve 29. fejezetének 13. verse volt.

Ebben az igében Dávid király és népe hálát ad Istennek, hogy megteremthette az alapjait egy templom felépítésének. A másik választott gondolati háttér a Bibliaolvasó Kalauz éppen időszerű Jelenések könyvének 4. és 5. fejezetére vonatkozott, amelyek arról szólnak, hogy János betekint a mennyei szentélybe, ahol egy dicsőítő istentisztelet szemtanúja lesz.

A püspök magyarázatában párhuzamot vont az igék és az ünnepi alkalom között, hiszen, mint azt Barna Sándor az Európa Rádiónak mondta, egy 200 éves templom újult meg. Egy templomnak pedig az a feladata, hogy fölfelé mutasson. Arra, akit magasztalunk, akinek hálát adunk, aki a történelem ura. A gyülekezeti tagok munkájával felújított templom a püspök szerint örvendetes és példamutató, a közös felújítás pedig az Istenre mutató közösségről szól.

FOTÓGALÉRIA