Csengettyűzene, orgonajáték és az ige hangjai töltötték be augusztus 30-án a borsodgeszti református templomot.

Amikor ráhajtunk a Borsodgesztre vezető útra, először csak a keskeny utat látjuk, majd a kanyarokat, és aztán előtűnik a táj: a kék éggel, a fehér felhőkkel, távolban az erdővel és az út mentén a földekkel. Ha nem lakik is ott az utazó, úgy érzi, hazaérkezett.

A faluba beérve általában csend fogad minket, ritkán találkozni szembejövő emberrel. Ezen a szombaton, azonban minden más volt. A templom udvarán már péntek óta állt egy sátor, benne asztalokkal és padokkal, és két üst is türelmesen várta a kút mellett, hogy használatba vegyék. Szombaton délután ennek is eljött az ideje. Az egyik üstben a pörkölt készült, a másikban a köret, a gyülekezet két presbiterének hozzáértő felügyelete mellett. A templom körül egyre több autó állt az út szélén, a templom udvarán pedig már nem csak a sátor volt, hanem süteményes tálcákat egyensúlyozó, szépen felöltözött emberek is gyülekeztek, míg a templomban a zenészek próbáltak.

Különleges estére készülődött mindenki. Este hat órakor megszólaltak a templom harangjai, jelezve, hogy ideje bemenni. Az alkalom Nagy István Zoltán bükkábrányi lelkipásztor igei szolgálatával kezdődött, hogy lélekben is megérkezzünk. Ezután az Animus Csengettyű Együttes adott rövid koncertet népszerű klasszikus zenei darabok válogatásából. Jutalomjáték volt ez mind az előadók, mind a hallgatóknak számára. A zenészeknek azért, mert a legkedvesebb darabjaikat hozták el, a hallgatóknak azért, mert megvidámította a szívüket.

Ha már a templomban vagyunk, a hívek vágynak arra, hogy az orgona hangját is hallják. Az idén egy hajdani borsodgeszti lakos, Ősz Katalin ujjai szólaltatták meg a hangszert, mindenki legnagyobb örömére.

Miután lelkünk feltöltődött az Ige és a zene segítségével, testünknek is megadtuk, amire vágyott, megkóstolhattuk az üstben főtt ételeket, és a finomabbnál finomabb süteményeket. A kellemes nyári estében, a fáklyákkal és fényfűzérekkel megvilágított sátorban mindenki ott maradt még egy kicsit beszélgetni, ismerkedni. Nemcsak a gyülekezeti tagok, hanem a zenészek is, a pályázatban résztvevő másik két gyülekezet tagjai Sályból és Vattáról, lelkipásztoraikkal együtt, sőt a Miskolcról érkezett testvérek is. Mi, vendéglátók, örömmel láttuk, hogy mindenki mosolyogva távozott, és reméljük, hogy máskor is eljönnek hozzánk.

Köszönetünket fejezzük ki a Tiszáninneni Református Egyházkerületnek, akik a támogatásukkal lehetővé tették az alkalom létrejöttét.