A hálaadásról szólt június 29-e az Edelényi-Belvárosi Református Egyházközségben. Isten segítségével, a hívek adakozásából és munkájával rehabilitálták a református temetőkertet a ravatalozóval együtt, új harangláb és harang készült, valamint belülről megújult a gyülekezet közösségi épülete is.

A felújításokkal az edelényi református közösség régi vágya valósult meg összefogás révén.

– Óriási hála van a gyülekezet szívében azért, amit az elmúlt két évben átéltünk, amit Isten a kezeink között formált, amire látást adott, amiben mertünk elindulni, és amelynek mára látható eredménye lett csokorba szedve az Istentől kapott áldásokat – nyilatkozta az Edelényi-Belvárosi Református Egyházközség lelkipásztora az Európa Rádiónak. Szalay László Pál elmondta, hogy hosszas beszélgetések, ötletelések után döntöttek úgy, hogy saját kézbe veszik a református temetőkert gondozását, rendezését, megszépítését azzal a céllal, hogy bizonyságtételül szolgáljon a keresztyéneknek a túlvilágról és az ember földi élete utáni sorsáról alkotott hitéről.

Ennek érdekében megzabolázták a temetőkert növényzetét, kivágták a veszélyes fákat, lefestették a ravatalozót, kicserélték a ravatalozóban elhelyezett asztal törött fedőlapját, kialakították a szelektív gyűjtést, kitisztították a régi, nagy szeméttárolót, amit felújítottak és ajtókkal is ellátták, valamint ültettek egy sövényt, és kamerákat is kihelyeztek az illegális szemétlerakások megfékezésére. A temetőkert részeként elkészült továbbá az az 5 méter magas harangláb és az az 52 kilogrammos harang is, amely egyben reformációs emlékműként is szolgál az azokon elhelyezett református szimbólumok által, mint a csillag, a bárány, és a kehely.

A lelkipásztor kifejtette, hogy a harangláb bár nem helyi mesterekkel, de helyben készült az egyik gyülekezeti tag telephelyén a temetőkertet idéző mintával az elmúlás feletti szomorúságot megidéző szomorúfűzzel. A harang, amely pedig lengyel mesterek munkája, Virág Tamás, Edelény alpolgármesterének és feleségének az adománya a reformáció 508. évfordulója alkalmából, valamint Virág Tamás feleségének édesapja, Kovács Béla előtt való tisztelet jeléül, és majdani emlékére.

A harangon a 90. zsoltár részlete olvasható: „Tebenned bíztunk eleitől fogva, / Uram, téged tartottunk hajlékunknak!”, de szerepelnek rajta a reformáció jelmondatai is. Sola Sricptura – egyedül a Szentírás, sola fide – egyedül a hit által, sola gratia – egyedül kegyelemből, solus Christus – egyedül Kriszus, soli Deo gloria – egyedül Istené a dicsőség.

A lelkipásztor kiemelte, hogy a temetőkert rehabilitálásában nagy szerepe volt Barkóczi Tamásnak, akit ebben a ciklusban neveztek ki a temető gondnokának, aki minden szabad idejét a temetőkertre fordította, ami most már olyan, mint amilyennek elképzelték.

Hálát adtak a gyülekezet közösségi terének, a templom szomszédságában álló régi iskola épületének a megújulásáért is, amelyben elvitathatatlan érdeme van a gyülekezet tagjainak, hiszen a munkát az ő felajánlásaik révén és a felújításra fordított szabadidejükben valósították meg. Az iskola belső renoválása során kijavították a belső sérüléseket, lefestették a falakat és a nyílászárókat és új mosdókkal, bútorokkal és lámpatestekkel szerelték fel az épületet. A felújításban oroszlánrészt vállalt az edelényi Nyitott Ajtó Baptista Oktatási Központ.

A hálaadó istentiszteleten Kusnyír László, az Abaúji Egyházmegye esperese hirdetett Igét a 68. zsoltár 1-10. és a 20. versei alapján, külön kiemelve a 4. és a 20. verset. „…De az igazak örülnek, vigadnak; Isten színe előtt vígan örvendeznek.” (4), „Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk.” (20)

Magyarázatában az esperes utalva a budapesti Büszkeség menetre azt mondta: mi hiába a temető felé tartunk, az Élet menete leszünk. Mert több-kevesebb sikerrel mi igyekszünk odaszánni magunkat a megtartó bölcs Isten akaratának. Igyekszünk az életünket úgy berendezni, mint ahogy azt Krisztus Urunk tanította nekünk. Majd azt mondta, hogy a 68. zsoltár arról szól, hogy az Úr mindenért dicsérhető, magasztalható. – Az Urat dicsérni kell, az élet kicsiny és nagy dolgaiban egyaránt – hangsúlyozta.

Az egyházkerület nevében Barna Sándor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke a következő szavakkal köszöntötte a gyülekezetet és mindazokat, akik a közösség örömében osztoztak: hála van a szívünkben Isten iránt, aki nemcsak megtartotta, hanem ma is építi az ő egyházát. Így ez a harang, nemcsak az emlékezés, hanem egyszerre tanúságtétel, jövőbe mutató iránytű is. A harangláb talapzatán és a harangon is láthatóak a reformáció szimbólumai, illetve olvashatóak a reformáció jelmondatai, melyek Isten jelenlétét és dicsőségét hirdetik.

Ezt követően a püspök idézte a meghívó mottójául választott Római levél 4. fejezetének 11. versét: „Bizony őtőle, őáltala, és őreá nézve van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen.”,(11) amely, mint mondta: sűrítve magában hordozza hitvallásunk, teológiánk lényegét. Azt, hogy Istentől ered minden, Ő az eszköz és a cél is. Érte, az ő dicsőségére van és történik minden, nem pedig a magunk javára. Arra emlékeztet, hogy maradjunk meg hitben, az Ige központúságában, és éljünk Isten dicsőségére. A püspök beszélt a harangon olvasható jelmondatokról, köztük az örök jelmondatról is: „Ecclesia semper reformanda – Edelény” üzenetéről, amely a folyamatos megújulásra hív. Kiemelte, hogy a harang a temetőben, a gyász idején szólal majd meg, hirdetve Isten dicsőségét a halál felett is.

Az alkalmon közreműködött még a Regélők Énekegyüttes, Ivacsné Kuttor Diána énekművész, dr. Romhányi Róbert zongora és dr. Kocsis Attila lelkipásztor, aki a Reformáció 500 bélyegkiállítást nyitotta meg a megújult épületben.

(Címlapfotó: Sütő Dávid Pelé)