„Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.” Préd 3,7b

A Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke az egyházkerület felelős vezetőivel és az Egyházkerületi Tanáccsal egyetértésben 2025. július 15-i hatállyal visszavonta ifj. Csomós József intézményi lelkész kinevezését, mely alapján az egyházkerület ifjúsági referensi megbízatását töltötte be. Többen elhamarkodottan és téves információk alapján ítélték meg ezt a döntést, melyet törvényeink szerint nem szükséges a nyilvánosság előtt indokolni. Egyházunk egyes ifjúsági szolgálatai, úgy tűnik, a kisebb bizalmat a döntéshozóknak szavazták meg ebben a helyzetben, ebből arra következtetünk, hogy számunkra nyilvánvaló tényekről nem tudnak, vagy rosszul tudnak. Ezen a helyzeten szükséges segítenünk.

Ami egy nap alatt körbejárta az internetet, az tulajdonképpen megerősítő volt a döntés szempontjából, hiszen zömében az egyházkerületen kívülről érkeztek heves érzelmű tiltakozások. Egyfelől elismerésnek is értékelhetnénk ezt a folyamatot, másfelől fontos tudni azt a sajnálatos tényt, hogy az egyházkerületi ifjúsági misszió elkerülte a mi gyülekezeti valóságunkat, a mintegy 300 gyülekezet szinte teljesen kimaradt a missziót végzők látóteréből. Ehhez ráadásul korábbi évekből megörökölt és tarthatatlan módon felépített családi, munkaköri privilégiumokkal tarkított, irreálisan magas személyi és dologi költségek is társultak (évente új IKEA bútorok vásárlása, személyi edző alkalmazása, indokolatlan mértékű eszközbeszerzések). Hozzá kell tenni, hogy ezek teljeskörű feltárásában még adósok vagyunk magunk számára is. Őszintén reméljük, hogy erről több konkrétumot egyelőre nem szükséges megosztanunk.

Bocsánatos dolog tehát, hogy a külső szemlélőt megtévesztette a helyzet, hiszen egy szinte költséghatár nélküli, mindenki számára mintaként szolgáló, prosperáló missziói ágat láthattak maguk előtt Miskolcon. A belső valóság teljesen más. A hatalmas ráfordítás ellenére még a miskolci gyülekezeteink sem igazán érezték meg a misszió eredményét, sőt sokak megítélésében éppen ellentétes eredményt értünk el: egyházkerületi misszióval tartottuk távol gyülekezeteinktől a fiatalokat. Az egyházkerület által finanszírozott misszió nyomán alakuló közösség pedig elhatárolódott attól, hogy egy meglévő gyülekezet életét erősítsék, még az egyházi tulajdonú épületben tartandó istentiszteletektől is idegenkedtek, helyette bérelt ingatlant használnak. Nem az egyházkerület tekintett a plántált gyülekezetre idegenként, hanem a gyülekezet utasította el az egyházkerület vezetésének iránymutatásait a továbblépés kapcsán.

Nem baj az, ha nem vagyunk egy véleményen azzal kapcsolatban, hogy mit jelent a misszió. De az egyházkerületünk által fenntartott missziótól jogos elvárás, hogy a fiatalok között végzett misszió jelentős erőforrásait hangolja össze a gyülekezetek erősödésével. Szolgáljon közösen a gyülekezetekkel a fiatalok Krisztushoz hívásában úgy, hogy az elért fiatalok anyaszentegyházunk alappilléreit jelentő közösségeihez is utat találjanak. Fontos, hogy gyülekezeteink lássák jövőjüket, gyermekeinket, fiataljainkat Krisztushoz hívjuk és református hitvallásunkhoz hű, egyházunkat szerető, gyülekezeteinkben élő és szolgáló felnőtteket láthassunk bennük. Ez a cél nem cserélhető fel azzal, hogy kívülről csodálatosnak tűnő módszerek ismerhetőek meg nálunk, közben pedig a gyülekezeteink erősödését teljesen figyelmen kívül hagyjuk.

Nemcsak erőforrásokkal való sáfárkodásban voltunk pazarlóak, hanem abban is, hogy ezt a látásbeli különbséget sokszor és sokféleképpen megosztottuk ifj. Csomós József testvérünkkel. Azért nevezhető a sok órányi találkozás pazarlásnak, mert a beszélgetések eredménytelenek voltak, maximum taktikus látszatintézkedések történtek, néha pikírt, tiszteletlen, vagy éppen fenyegető reakciók kíséretében. Ezzel nem oldottunk meg semmit. A kinevezés visszavonása tehát igaz, de olyan formán, hogy nevezett testvérünk az elnökség türelmével és jószándékával visszaélve magát sodorta ebbe a végletes helyzetbe.

Tisztázzuk tovább a félreértéseket, ha már ifj. Csomós József nem tette meg ezeket az általa jól ismert és őt támogató személyek, vagy szervezetek posztjai okán, akár helyesbítést is kérve náluk. Nem került utcára egy ötgyermekes család, hiszen a kinevezés visszavonásának átadása után két és fél hónap áll rendelkezésre a díjlevélben meghatározott szolgálati lakás elhagyására (ez jelen esetben augusztus 31.). A lelkészi szolgálat egyik alapvető helyzete az, ha az valamilyen okból megszűnik, akkor a parókia sem vehető igénybe tovább, mint 30 nap. Amiatt is sajnálatos úgy kommunikálni a helyzetet, hogy utcára kerülésről van szó, mert tudomásunk szerint nevezett testvérünknek van más alternatívája a lakhatásra, bár szintén úgy érezzük, hogy ezt az információt ifj. Csomós József testvérünknek kellett volna korrekten kommunikálnia. Megélhetésükhöz hozzátartozik, hogy a Sárospataki Református Hittudományi Egyetemen két félállásban van alkalmazásban, mesteroktatóként és a Felnőttképzési Intézet vezetőjeként. Ezeket a megbízásokat egyébként ifjúsági referensi megbízatása mellett évek óta vitte, hangsúlyozzuk, ezek az állások önmagukban heti 40 órás elfoglaltságot jelentenek, melynek nyilván nem tudott maradéktalanul eleget tenni ifjúsági referensi szolgálata mellett.

Nem szűnik meg a TIREKifi, mert valójában hivatalosan nem is öltött szervezeti formát. Az egyházkerületi ifjúsági munka is tovább folytatódik a Missziói Bizottság azon koncepciója mentén, amely az egyházkerületi ifjúsági missziót nemcsak Miskolcon, hanem az egyházkerület minden gyülekezetében segíteni kívánja. Fontos leszögezni, hogy az Ifjúság Szolgálatának Évében nem valaminek a felszámolásáról döntöttünk, hanem amellett tettünk hitet, hogy a gyülekezeteink felé kell fordulni, és ki kell szélesíteni az ifjúsági missziót gyülekezeti szintekre. Amellett tettünk hitet, hogy nem lehet olyan missziót folytatni, mely a gyülekezeti célokat mellőzi. Egy egyházkerületi szintű misszió nem lehet kevesek privilégiuma. Nem támogathatunk tovább olyan tendenciákat, melyek a felelős döntéshozók elől elrejtett költségekkel manipulálnak, kijátszva őket jelentős összegeket egyházkerületen kívüli hasznosításra irányítva. Nem vehetünk el jogokat és lehetőségeket a gyülekezeteinktől. Nem azonosulhatunk arrogáns, lelkipásztorainkat és egyházunkat „büdös bunkózva” (sic!) lejárató online igei üzenetekkel, mely a bukásokat fegyverként veszi kézbe, közben mintha saját bukásairól megfeledkezne.

A hittanoktatás kérdéskörében a miskolci gyülekezetek kérése volt, hogy hadd éljenek a törvényadta jogukkal. Ezzel most térünk vissza az országosan mindenki által gyakorolt törvényes rendhez. A hittanoktatók munkájának folytatólagosságára lelkiismeretesen törekedtünk, azt kitűzve célul, hogy a változás pusztán a munkáltató személyét érintse, olyan feltételeket kínálva, ahogyan minden szolgatársunk törvényesen végzi a hittanoktatást országszerte. Ráadásul jelenleg az előzetes számítások szerint még jobb díjazás is megillette volna a hittanoktatókat, mégis a legtöbb esetben a hittanoktatók mondtak nemet arra, hogy gyülekezeti szervezésben folytassák ezt a fontos szolgálatot.

Nem tettünk utcára egy plántált gyülekezetet sem, számukra több alternatívát kínáltunk, „nem felelt meg” egyik sem. Nemet kell mondjunk a féligazságokra, a hangulatkeltésre, az arroganciára, az önös érdekekre, a privilegizált (és/vagy privatizált) misszióra.

Kedves anyaszentegyházadat szerető, háborgó testvérünk, tudjuk, hogy ezek messziről nem látszanak, közelről viszont megoldásért kiáltottak. A türelem, a jószándék, testvéri intő szó, atyai tanács, felsőbb utasítás mind kudarcot vallottak. Így is együtt kell higgyünk a békességes búcsúban, melyben ott van az elismerés, hogy ifj. Csomós József egy értékes szolgája Istennek. A vitathatatlan szakmai tapasztalatok mellett most talán kell egy más megtapasztalás és helyzet, hogy továbbra is hasznos szolgája legyen egyházunknak. Talán ez az ő útja. Mi nagyon adósok vagyunk a gyülekezeteink felé valami mással és többel, amiben sajnos nem találtuk meg a közös hangot.

Mi is szeretjük az egyházunkat és méltatlannak találjuk egyházunkhoz és Isten ügyéhez a megtévesztő információkon alapuló külső nyomásgyakorlást.