Immár harminc éve nyújt menedéket fogyatékosoknak a Máon Református Szeretetotthon. Az intézmény harmincadik évfordulóját június 5-én együtt ünnepelték az alapítók, a fenntartók, a gondozók és az otthonban élők.

Az ünnepség áhítattal kezdődött. Rácsok András, az Arnóti Református Egyházközség lelkipásztora, a Tiszáninneni Református Egyházkerület (TIREK) püspöki tanácsosának ünnepi köszöntője a 84. zsoltár 1-8. igeszakaszára épült.

Rácsok András magyarázatában az otthonra találás utáni vágyakozásra, a vágy és a teljesülés, a szándék és a cél között megnyilvánuló akadályoztatás nyomán kialakuló feszültségre, végül pedig az Istennel való kapcsolatban megtalált örömre, az akadálynélküliségre helyezte a hangsúlyt.

Felidézte, ő még gyermek volt, amikor 18 család lelkében, köztük az édesanyja, Rácsok Gyuláné Berényi Ilona és Kajdy Zoltánné szívében megfogant az a gondolat, hogy létrehoznak egy olyan keresztyén szellemű közösséget Miskolcon, ahol a fogyatékossággal élő gyermekeket, fiatalokat és felnőtteket nevelő családok támogatást, biztonságot és reménységet találhatnak. Így született meg a Békesség Háza Alapítvány, majd a Máon – Menedék Fogyatékosok Napközije, később pedig az értelmi Fogyatékosok Otthona, amely 2002-ben a Tiszáninneni Református Egyházkerület fenntartása alá került, 2014-től pedig a TIREK Diakóniai Központ égisze alatt működik ma már Máon Református Szeretetotthon néven.

– Jó érzés azzal az üzenettel köszönteni az elmúlt három évtizedet, hogy 30 éve abban a szent küldetésben járunk, amely nap mint nap akadálytalanul mutatja meg Isten szeretetét – fogalmazott.

Igehirdetése végén a püspöki tanácsos rendhagyó módon nem az építkezésért adott hálát, hanem az akadályok lebontásáért, amely lehetővé tette és teszi az Isten nevében végzett szolgálatot, szeretetet, öleléseket, simogatásokat, kedvességet és gondoskodást.

A Máon Református Szeretetotthon a Békesség Háza Alapítvány kezdeményezésére jött létre. Az alapítvány kilenctagú kuratóriumának első elnöke dr. Ábrám Tibor volt, aki az alapító családok nevében osztott meg néhány gondolatot köztük a 139. zsoltár 14. versét, amellyel a Zsoltáros így vall: „Magasztallak téged, mert csodálatosan megalkottál.”

– Ez az ige azt fejezi ki, hogy Isten szemében minden ember egyedi, megismételhetetlen és egyformán értékes. Minden ember hordoz valamit Isten szeretetéből és szépségéből, minden minden ember méltó a szeretetre és az elfogadásra, hiszen Isten csodálatos teremtménye. Ez az ige azt tanítja, hogy az ember méltósága nem attól függ, hogy mire képes, hanem attól, hogy Isten teremtménye – magyarázta dr. Ábrám Tibor, majd rámutatott: ezért a fogyatékos emberek nem csupán gondoskodásra szoruló személyek, hanem olyan embertársaink, akik által mi magunk is gazdagodunk türelemben, szeretetben, örömben és emberségben.

Tapasztalatai szerint a Máon eddigi 30 éve ennek a hitnek a jegyében működött és ezt az evangéliumi igazságot teszi láthatóvá.

Folytatva a bibliai gondolatokat azt mondta, hogy a keresztyén szeretet egyik legszebb megnyilvánulása a befogadás. A Máon története arról tanúskodik, hogy itt nem csupán ellátás történik, hanem közösségépítés is.

Az intézmény életével kapcsolatban Kurovics János Andrásné, a Máon Református Szeretetotthon tagintézmény-vezetője azt emelte ki, hogy az egyházkerület folyamatos támogatásával számos fejlesztés valósult és valósul meg az intézményben. A fejlesztések, megújulások lehetővé tették, hogy az otthonban ma már hosszú távon is lehetőség van a bentlakásos ellátásra akkor is, amikor a hozzátartozók már nem tudnak gondoskodni gyermekükről.

Az igazgató beszélt arról is, hogy jelenleg a bentlakásos otthonban 20 fő középsúlyos és halmozottan sérült értelmi fogyatékossággal élő ellátott gondozását biztosítják, míg a nappali ellátásban 30 fővel van megállapodásuk. 19 szakképzett munkatárs dolgozik nap, mint azon, hogy az ellátottak testi, lelki, szellemi képességeit megőrizzék, fejlesszék tartalmas programokat és szeretetteljes légkört biztosítsanak nekik.

A szülők, a családtagok nevében Takácsné Kárász Katalin Mária mondott köszönetet és hálát. Elsősorban a jövőre irányuló aggodalmat és féltést hangsúlyozta. Beszélt arról is, hogy a hozzátartozók segítséget, biztonságot és elfogadást keresnek. Tapasztalatai szerint a Máon az elmúlt három évtizedben mindezt megadta a családtagoknak, és szerinte az Úr egyre láthatóbb módon van jelen az otthon életében. Felemelőnek nevezte azt a megtapasztalást, hogy az utolsó útjukra kísért hozzátartozók, barátok méltósággal fejezhetik be életüket akkor is, ha a szülők már nem élnek.

– Azt hiszem, harminc év után nyugodtan elmondhatjuk, hogy a Maon Református Szeretetotthon nevéhez méltóan, menedékké vált. Menedékké azoknak a családoknak, akik bizonytalansággal, félelemmel, vagy kimerültséggel kerestek segítséget. Menedékké azoknak a szülőknek, akik életük egyik legnehezebb döntését meghozva egyházkerületünkre, intézményünkre bízták gyermeküket, felnőtt hozzátartozójukat. És menedékké vált sokunk számára is, akik itt szolgálhatunk, hiszen ezen a helyen újra és újra megtapasztalhatjuk, hogy az ember értékét nem a teljesítménye adja, hanem az, hogy Isten szereti, és amikor egy közösség ezt komolyan veszi, akkor abból menedék születik. Olyan menedék, ahol nem kell bizonyítani, megfelelni, ahol el lehet fogadni egymást olyannak, amilyen – fogalmazott a Tiszáninneni Református Egyházkerület Szeretetszolgálatának igazgatója. Molnár Ildikó ezt követően Jean Vanier kanadai filozófust idézte, aki véleménye szerint megfogalmazta a Máon legfontosabb üzenetét:

Mihók Ildikó két éve szolgál intézményi lelkészként a szeretetotthonban. Molnár Ildikó szavait megerősítve ő is azt tapasztalja, hogy az otthon valódi menedéket nyújt az ott lakóknak, akiknek nagy szükségük van a törődésre, a vezetésre és igénylik az együttlétet, és véleménye szerint a gondozottak az otthonban úgy kapnak segítséget, hogy senki nem neveti ki őket szükségükben.

Úgy véli, hogy a Máon azért különleges hely, mert a bentlakók nem csupán az igényeiket fejezik ki, hanem a szeretetüket is, amit egy gyülekezetben sem lehet megtapasztalni.

– Úgy érzem, mintha Isten azért küldött volna a szeretetotthonba, hogy megkapjam mindazt a szeretetet, ami az életemből hiányzott, vagy kevés volt belőle – mondta.

– A Máon Református Szeretetotthont a szükség hozta létre, de Istenbe vetett hittel reménységet adva a családoknak, bizonyságot téve arról, hogy csak értékes emberek vannak, akik Isten segítségével különböző korlátokkal küzdenek meg életük során – mondta a fenntartó részéről a Borsod-Gömöri Egyházmegye esperese, aki végig követte az intézmény sorsát.

Az esperes azt kívánta, hogy Isten segítségével a jövőben is úgy sikerüljön beteljesíteni az álmokat, célokat és feladatokat, mint ahogy az elmúlt 30 esztendőben.

Szőnyi Tamás végül Máté evangéliuma 5. fejezetének 16. versét helyezte az ünneplők szívére:

Az ünnepi műsorban a Máon Református Szeretetotthon gondozottai és munkatársai, Mátyás Sándor és Mátyásné Kiss Katalin, a Nyékládháza-Ládháza és Nyékládháza-Mezőnyék Református Egyházközségek lelkipásztorai közreműködtek.

A gondozottak munkáit és az otthon emlékezetes pillanatait megörökítő fotóit az udvaron lévő pajtában berendezett tárlaton lehetett megtekinteni.

FOTÓGALÉRIA