Dr. Szemán Ákos egyházkerületi főjegyző, a Zsinat Jogi Bizottsága elnökének a ReForrás magazin májusi számában megjelent írása a törvény első és részben a második könyvével foglalkozott, alább a teljes cikkét közöljük.

A Zsinat március 25-én és 26-án megtartott ülésén elfogadta az új „bíráskodási törvényt”, melynek elnevezése és számozása az egyházi fegyelmezésről és az egyházigazgatási jogviták eljárásrendjéről szóló 2026. évi I. törvény.

A Jogi Bizottság a zsinati jogtanácsos és a Jogi Osztály közreműködésével az előkészítő munkát 2024 nyarán kezdte meg, majd rengeteg egyeztetést követően, számos fórum (Elnökségi Tanács, Esperesi Kollégium, Doktorok Kollégiuma) véleményét, javaslatait figyelembe véve került a Zsinat elé 2025 őszén a törvényjavaslat koncepciója, végül 2026 márciusában a törvényjavaslat. Az előkészítő munka során a Jogi Bizottság figyelembe vette a Biblia vonatkozó részeit, Kálvin Institutio-ját, az egyházjog korábban hatályos bíráskodási törvényeit, az egyházfegyelemmel kapcsolatos szakirodalmat.

A törvény szerkezeti egységeit tekintve 5 könyvből, 11 részből, 30 fejezetből, 44 alcímből és 200 paragrafusból áll.

I. KÖNYV

AZ EGYHÁZI BÍRÁSKODÁS ALAPVETÉSEI

Az első könyv az egyházi bíráskodás alapvetéseit taglalja. A törvény első része a hatályról, az alapelvekről és az értelmező rendelkezésekről szól. Az általános alapelvek – így az egyházi közrend védelmének elve, a társasbíráskodás elve, a bírói függetlenség elve, a pártatlanság elve, a törvény előtti egyenlőség elve, a rendelkezési elv, a jóhiszeműség és együttműködési kötelezettség elve, a jogorvoslat elve – törvényben való rögzítésének jelentősége, hogy ha a tételes jog valamire nem adna egyértelmű választ, az általános alapelvek segítik a jogértelmezést. A jogalkotó a preambulumot bevonta a törvény értelmezési körébe.

A második rész címe az egyház bírói hatalma, az egyházi bíróság szervezete, az eljáró bírósági tanács. A törvény a korábbiaknak megfelelően ismeri az egyházmegyei bíróságot és a több egyházmegye által létrehozott közös egyházmegyei bíróságot.

Az egyházkormányzati szerv elnöksége egyben az egyházkormányzati szerv bíróságának elnöksége is. A szabály ugyan szervezeti összekapcsolódást teremt az egyházkormányzat és a bíróság között, de az elnökség tagjai az ügy tárgyalásában és a határozat meghozatalában nem vesznek részt.

Az egyházmegyei bíróság 4 lelkipásztor (legalább öt éve szolgálati viszonyban álló vagy nyugdíjas) és 4 legalább 3 éve teljes jogú nem lelkész egyháztagból áll, a tagok közül legalább 1 fő jogász. Az egyházkerületi bíróság 4 lelkipásztor (legalább öt éve szolgálati viszonyban álló vagy nyugdíjas) és 4 legalább öt éve teljes jogú nem lelkész egyháztagból áll, a tagok közül legalább 4 fő jogász.

A Zsinati Bíróságnak 2027. január 1-től a mostani 20 helyett 28 tagja lesz, 14 lelkipásztor (legalább öt éve szolgálati viszonyban álló vagy nyugdíjas), 14 jogász végzettségű, legalább öt éve teljes jogú nem lelkipásztor. A Zsinati Bíróság sajátossága, hogy egyes ügyekben elsőfokú, más ügyekben másodfokú fórum, és kizárólagos felülvizsgálati fórumként is eljár.

Az összeférhetetlenségi szabályoknak két típusa van, az egyik alapján (16. §, 20. §, 22. §) az érintett személy bírói tisztséget sem szerezhet, a másik alapján (38. §) esetén az egyébként szabályszerűen megválasztott bíró csak a konkrét ügyből van kizárva.

A törvény újra bevezeti az egyházi ügyész jogintézményét. Az egyházfegyelmi eljárásokban az egyházi ügyész képviseli az eljárás tárgyát képező panaszt. Az egyházkerületi bíróság és a Zsinati Bíróság esetében egyházi ügyész részvétele kötelező. Az egyházmegyei bíróság előtt folyamatban lévő eljárásokban egyházmegyei ügyész választása nem kötelező. Hiányában az egyházi ügyész feladatait az egyházmegyei jogtanácsos látja el. Az egyházi ügyész feladatai: a panasz képviselete, az egyház jogrendjének és érdekeinek képviselete, a törvényben meghatározott eljárási cselekmények végzése, nyilatkozatok megtétele.

A törvény létrehozza az egyházi bírósági ügyintéző fogalmát, aki az eljáró bírósági tanács ügyintézői, ügyviteli és egyéb adminisztratív feladatait az eljáró bírósági tanács mellé rendelten látja el.

A bírósági tanácsok egységesen 3 bíróból állnak. A bírósági tanács tagjai közül legalább egy személy lelkipásztor és legalább egy személy nem lelkipásztor. A tagok közül legalább egy személynek jogász végzettségűnek kell lennie.

Az eljáró bírósági tanácsot a bíróság elnöksége (az adott egyházkormányzati szerv elnöksége) jelöli ki. Az újonnan induló ügyekben a tanács kijelölése az ügyek beérkezési sorrendjében történik. A bírósági tanácsokat a bíróság elnöksége, a közös egyházmegyei bíróság esetén a létrehozó egyházmegyék elnökségei közösen alakítják meg, sorszámmal látják el és kijelölik az egyes bírósági tanácsok elnökeit. A bírósági tanácsoknak tagjaik és póttagjaik vannak az összeférhetetlenség kezelésére. Ezáltal az eljáró bírósági tanácsok kijelölése automatikussá válik, a soron következő ügyet a soron következő tanács tárgyalja. Az összeférhetetlen tag helyébe a póttag lép a tanácsban. Ha több tag, póttag esetén összeférhetetlenség áll fenn, a következő tanácsot kell kijelölni. Az eljáró bírósági tanács tagjával szemben kizárási indítvány az eljárás bármely szakában előterjeszthető, de az első tárgyalás után a félnek valószínűsítenie kell, hogy a kizárási okról való tudomásszerzése után haladéktalanul eljárt.

A bírósági határozathozatal elsőfokon és másodfokon zajlik, továbbá a Zsinati Bírósághoz felülvizsgálat kérelmet is lehet benyújtani.

A törvény rendelkezik az iratok megismeréséről, az adatavédelemről, a költségek viseléséről, a határidők számításáról, ezzel kapcsolatban bevezeti a bírósági szünetet. A határidők komoly részét képezik a törvénynek, hiszen a korábban hatályos törvény ezzel kapcsolatban nem volt minden esetben egyértelmű.

II. KÖNYV

AZ EGYHÁZ FEGYELMI RENDTARTÁSA

A második könyv az egyház fegyelmi rendtartásáról rendelkezik. Kezdődik az időbeli és a személyi hatállyal, majd folytatódik az egyházfegyelmi alapelvekkel – a törvényesség és panaszhoz kötöttség elve, az ártatlanság vélelme, a kétszeres értékelés tilalma (a világi büntetőjogban is alkalmazott alapelvek) –, melyek célja megegyezik az általános alapelvek céljával.

A törvény felsorolja az egyházfegyelmi vétségeket, melyek olyan egyházi jogszabállyal ellentétes cselekedetek és mulasztások, amelyet a törvény egyházfegyelmi vétségnek minősít és arra az egyházi rend és a fegyelem helyreállítása érdekében egyházfegyelmi büntetés kiszabását rendeli. Egyházfegyelmi vétséget egyháztag és egyházi tisztségviselő követhet el. A tisztségviselők vétségeinek felsorolása nagyrészt megegyezik a korábban hatályos törvény szerinti vétségekkel. A törvény a büntetéskiszabás elveit – a fokozatosság elve (ezen belül kiemelve megjobbulás, a bűnbánat és a megbocsátás lehetőségét), a súlyosítási tilalom – is meghatározza és részletezi az egyházfegyelmi fő- és mellékbüntetéseket. A főbüntetések: szóbeli feddés, írásbeli megrovás, választójogtól megfosztás (egyháztaggal szemben), hittanoktatási szolgálattól való eltiltás (hittanoktatóval szemben), természetbeni juttatástól való megfosztás, pénzbüntetés, önálló lelkipásztori állástól való eltiltás, választhatóságtól megfosztás, tisztségtől való megfosztás, kényszernyugdíjazás, lelkipásztori szolgálat végzésétől való eltiltás, palástvesztés.

A törvény szabályozza az elévülést is és azt, hogy mely szintű bíróságok kikkel szemben járhatnak el.

A törvény külön rendelkezik a kisebb súlyú egyházfegyelmi vétségek esetében követendő eljárásról, mely az egyháztag vagy egyházi tisztségviselő hanyag gondatlanságból tanúsított, az egyházfegyelmi vétségek csak alacsonyabb fokát elérő magatartása alapján indult eljárásban követendő. Azaz ezt a fejezetet akkor kell alkalmazni, ha az elkövetett cselekmény nem szándékos és nem súlyosan gondatlan. Szándékosság akkor áll fenn, ha az elkövető a cselekményének következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik. Súlyos gondatlanság akkor áll fenn, ha az elkövető előre látja cselekményének lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában. A kisebb súlyú egyházfegyelmi vétségek a hanyag gondatlanságból elkövetett vétségek. Akkor áll fenn hanyag gondatlanság, ha az elkövető cselekménye lehetséges következményeit azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja. Ebben az esetben az egyháztagot vagy egyházi tisztségviselőt az illetékes bíróság elnöksége intésben részesítheti. Az intés ellen fellebbezést lehet benyújtani.

Nem tartozik a törvény hatálya alá, ha lelkigondozói beszélgetés során a lelkipásztor az egyháztag részére, felettes egyházi tisztségviselő a tisztségviselő részére, annak fegyelmi vétség súlyát el nem érő kifogásolható magatartása miatt rosszallását fejezi ki.

Az elsőfokú eljárás alcím alatt szabályozza a törvény az eljárás megindítását, mely hivatalból vagy a panaszos panasza alapján indulhat. Egyházfegyelmi ügyben panaszos az a teljes jogú református egyháztag lehet, akinek jogát, jogos érdekét vagy kötelezettségét az ügy közvetlenül érinti. A hivatalból induló eljárás során a bíróság elnöksége tudomására jutott feltételezett fegyelmi vétség esetén megindítja az eljárást. A bíróság elnökségének tudomására juthat feltételezett fegyelmi vétség nem református egyháztag jelzése alapján is. A bíróság elnöksége a jogtanácsos bevonásával a beérkező panaszt megvizsgálja és intézkedéseket tesz, azaz a panaszost hiánypótlásra hívja fel, a panaszt indokolt határozattal elutasítja, az eljárást megszünteti, vagy kijelöli az eljáró bírósági tanácsot és az egyházi bírósági ügyintézőt.

A tárgyalás előkészítése során sor kerül az elsőfokú eljárás várható költségének megbecsülésére és a panaszlott felhívására a panasszal kapcsolatos nyilatkozat megtételére.

A tanács elnöke a panaszlott nyilatkozatának beérkezését követően az ügyiratok megküldésével együtt felhívja az egyházi ügyészt, hogy terjessze elő indítványát.

Az egyházi ügyész indítványának beérkezését követően a tanács elnöke kitűzi az első tárgyalást.

Az elsőfokú egyházfegyelmi eljárás során a panaszlott egyházi tisztségviselő a szolgálatából vagy tisztségéből a törvényben meghatározottak szerint felfüggeszthető. Ez egy ideiglenes intézkedés. A felfüggesztés tárgyában hozott határozat ellen a panaszlott az elsőfokú bíróságnál előterjesztett fellebbezéssel élhet.

Fontos újítás a törvényben a békítő eljárás jogintézménye, mely a panaszra indult eljárás során – amennyiben az ügy jellege lehetővé teszi – a felek kibékülését, az egyezségkötést tartja célnak. Ez esetben az eljárást az eljáró tanács felfüggeszti. A békítő eljárást az eljáró tanács elnöke folytatja le. Ha a békítő eljárás során egyezség jön létre, az eljáró tanács – ha az egyezség az egyházi közrend helyreállását nem sérti – jóváhagyja, vagy a jóváhagyást elutasítja, ha az egyezség az egyházi közrend helyreállását nem biztosítja.

A tárgyalási napot úgy kell meghatározni, hogy az idézés kézbesítése és a tárgyalás között legalább tizenöt nap legyen. Ennek célja az, hogy legyen mintegy két heti idő felkészülni. A panaszlott és képviselőjének távolléte nem akadálya a tárgyalás megtartásának.

A panaszlott és az ügyész indokoltan kérheti az első tárgyalás elhalasztását. Ha a kérelem szabályos, egy alkalommal el kell halasztani a tárgyalást.

A panaszlott képviselője református egyházjogban jártas ügyvéd, vagy jogász egyháztag lehet. A törvény a szabad ügyvédválasztás jogát tiszteletben tartja, ezzel együtt cél, hogy készüljön egy ajánlás, melyben felsorolásra kerülnének az egyházjogban jártas ügyvédek.

A tárgyalás nem nyilvános.

Garanciális elem, hogy ha az idézés szabálytalan, a tárgyalást el kell halasztani.

Az előadó bíró ismerteti az addig keletkezett iratokat, majd sor kerül a bizonyításra. Ellentmondás esetén szembesítés is történhet. Az egyházi törvény biztosítja a világi jogban ismert kontradiktórius eljáráshoz való jogot is, mely a világi jogban a tisztességes eljáráshoz való jog egyik eleme. Az eljárás során a tényállás megállapítását a felek aktív közreműködése is segíti.

A panaszlott nem köteles ártatlanságát bizonyítani, mely összefügg a 61. §-ban meghatározott alapelvvel, az ártatlanság vélelmével.

A panaszos feladata a panaszban a kifogásolt magatartás valószínűsítése. A bizonyítási teher az egyházi ügyészé, a bizonyításnak kétséget kizárónak kell lennie.

A tanúvallomás megtagadását is lehetővé teszi a törvény, ha hozzátartozójáról kérdeznék, magát, vagy hozzátartozóját vádolná a vallomásban, vagy hivatása során megismert titkot kellene elmondani. Ez alól felmentést az adhat, aki a tanúnak a bizalmas információt átadta.

Tanfegyelmi ügyben a Zsinat előzetes állásfoglalása kérhető, mely az 5. § alapján nem sérti a bírói függetlenséget, mert teológiai szakkérdésről szól.

Ha a panaszos a panaszát visszavonta, továbbá, ha a panaszlott tisztségéről, illetve szolgálati viszonyáról, vagy tisztségéről lemond, a fegyelmi eljárás megszüntethető, de az eljáró bírósági tanács dönthet az eljárás folytatása mellett, melyet az indokolhat, hogy a lemondás ne legyen kibúvó a felelősségre vonás alól, különösen, mert előfordulhat, hogy a fegyelmi eljárást kikerülve szeretne valaki újra tisztséget viselni, szolgálatot ellátni.

A fellebbezési határidő tizenöt nap. A határidő elmulasztása igazolható, mely igazolási kérelemre nyolcnapos határidő áll rendelkezésre, és azzal együtt magát a fellebbezést is elő kell terjeszteni.

A másodfok főszabály szerint tárgyaláson kívül dönt. Tárgyalást kell vagy lehet tartani, ha azt a panaszlott vagy az ügyész kéri, illetve a bíróság indokoltnak látja.

A másodfokon eljáró (fellebbezési) bíróság eljáró tanácsa:

– helybenhagyhat;

– megváltoztathat;

– hatályon kívül helyezhet és új eljárást rendelhet el;

– megszüntetheti az eljárást.

Hatályon kívül helyez, ha:

– az elsőfokon eljáró bírósági tanács lényeges eljárási szabályt sértett;

– a tényállás olyan mértékben tisztázatlan, hogy nagy terjedelmű bizonyítás szükséges.

A határozat megváltoztatása nem terjeszkedhet túl a fellebbezés keretein.

Ehhez társul a 69. § szerinti súlyosítási tilalom: ha a határozat ellen csak a panaszlott fellebbezett, súlyosabb büntetés nem szabható ki.

A másodfokú határozat kézbesítése az elsőfokú bíróság útján történik.

Fegyelmi büntetés kiszabásakor a jogerős döntést több olyan egyházkormányzati szervnek, tisztégviselőnek is meg kell küldeni, amelynek a büntetés végrehajtásában vagy nyilvántartásában szerepe van.

Lelkipásztoroknál valamennyi fő- és mellékbüntetés bekerül a lelkipásztori nyilvántartásba, kivéve a feddést.

A főbüntetések nyilvántartásból való törlésére vonatkozó határidőket állapít meg a 132. §. Ez a mentesülés elve szerinti teendő abból a célból, hogy meghatározott idő elteltével a büntetés ne legyen nyilvántartva, mely nyilvántartás hátrányt jelenthet a tisztségviselőnek, miközben a cél a megjobbulás.

A törlési idő a büntetés jellegétől függ.

Palástvesztés esetén a törvény mentesítési eljárásra ad lehetőséget, melyet a 147-148. § részletez, hiszen ebben az esetben maga a lelkészi jogviszony szűnik meg.

Más esetekben az időmúlás következtében történik meg a büntetésre utaló adat törlése.

Csak jogerős határozat hajtható végre.

A törvény egyes büntetések végrehajtását legfeljebb két év próbaidőre felfüggeszthetővé teszi.

Célja ebben az esetben is a megjobbulás, de ha a próbaidő alatt újabb fegyelmi vétség miatt jogerős büntetést szabnak ki, a korábban felfüggesztett büntetést is végre kell hajtani.

A szóbeli feddést már kihirdetéskor foganatosítják. A többi büntetés végrehajtása a megfelelő egyházi szerv közreműködésével történik.

Ha a fegyelmi büntetés következményeként a lelkipásztori szolgálati viszony az adott helyen megszűnik, és az illetménylakás kiürítésére van szükség, a határozat végrehajtása során, ha önmagától nem költözik ki, az egyház polgári bírósághoz fordulhat.

A perújítással a panaszlott élhet olyan új körülmény alapján, amely számára kedvezőbb döntést eredményezhetett volna. A jogerős fegyelmi határozat perújítás útján nem tehető súlyosabbá a panaszlott terhére.

A perújításra akkor kerülhet sor, ha a kérelmező az új tényt, bizonyítékot vagy határozatot korábban önhibáján kívül nem tudta érvényesíteni.

A perújítási kérelmet az alapügyben első fokon eljárt bíróságnál kell előterjeszteni.

Nem ugyanaz a személyi összetételű bírósági tanács jár el, mert a 23. § (4) bekezdése alapján nem vehet részt a felülvizsgálat és a perújítás elintézésében az a bíró, aki a felülvizsgálattal érintett, vagy a perújítással támadott határozat meghozatalát megelőző eljárásban részt vett.

A törvény két határidőre vonatkozó szabályt alkalmaz.

A felülvizsgálat jogerős ügydöntő határozat vagy annak meghatározott része ellen vehető igénybe olyan jogsértésre hivatkozva, mely az ügy eldöntését érdemben befolyásolja.

Miután a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ezért nincs helye, ha a jogosult nem merítette ki a rendes jogorvoslati lehetőséget.

Felülvizsgálatra jogosult a panaszlott és az egyházi ügyész. A panaszos nem jogosult rendkívüli jogorvoslatra, miközben a rendes jogorvoslatra, a fellebbezésre jogosult.

A kérelmet az alapügyben első fokon eljárt bíróságnál kell benyújtani, a felülvizsgálati fórum a Zsinati Bíróság.

A Zsinati Bíróság Elnöksége a zsinati jogtanácsos bevonásával előzetesen megvizsgálja a kérelmet. Ez alapján a kérelmezőt kiegészítésre hívja fel, a kérelmet elutasítja, vagy kijelöli az eljáró bírósági tanácsot és ügyintézőt.

Felülvizsgálatban nincs helye új bizonyításnak. Az eljáró bírósági tanács a jogerős határozat meghozataláig keletkezett iratok és bizonyítékok alapján dönt.

A Zsinati Bíróság lehetséges döntései: a kérelem elutasítása és a határozat hatályában fenntartása, a határozat megváltoztatása, a határozat hatályon kívül helyezése és új eljárásra utasítás, melyhez kötelező utasításokat adhat, hogy az alsóbb fokon eljáró bíróság az új eljárásban ne ismételje meg a felülvizsgálat során megállapított jogsértést.

A mentesítés legkorábban a palástvesztést kimondó határozat jogerőre emelkedésétől számított hat év után kérhető.

A döntésre a Zsinati Bíróság eljáró tanácsa jogosult, miután beszerezte az Egységes Zsinati Lelkészképesítő Bizottság állásfoglalását, Célja, hogy a büntetés óta eltelt idő és az érintett magatartása alapján indokolt-e a hátrányos jogkövetkezmények fenntartása.

A mentesítés nem állítja vissza az egyházfegyelmi eljárás előtti állapotot, azaz a szolgálati helyet és a beosztást.

A jogintézmény a fegyelmi büntetés jövőbeli hátrányos következményeit oldja fel, de a múltban beállt szervezeti és szolgálati változásokat nem fordítja vissza.

A mentesítő határozat jogerőre emelkedésével a lelkész diplomával rendelkező egyháztag lelkészi jogviszonya helyreáll, azaz vele újra lelkipásztori szolgálati viszony keletkeztethető.

A lelkészi képesítés azonban nem áll vissza, azt a lelkészi jogviszony helyreállását követően az érintett kérheti. Annak visszaállításáig nem teljes jogú lelkipásztor, azaz csak segédlelkészként szolgálhat.

III. KÖNYV

EGYHÁZIGAZGATÁSI RENDTARTÁS

Az általános rendelkezésben a törvény kiemeli, az egyezségkötés elősegítését kell szolgálnia az eljárásnak.

Az egyházi bíróság igazgatási hatáskörébe tartozó igény öt év alatt évül el. A kezdő időpont az igény esedékessége.

A 151. § taxatív jellegű ügycsoportokat határoz meg, azaz az egyházigazgatási bíráskodás tárgya nem általánosan minden egyházon belüli konfliktus, csak a felsoroltak.

Az egyházmegyei bíróság az igazgatási ügyek általános elsőfokú fóruma.

Az egyházkerületi bíróság első fokon jár el és fellebbezési bíróságként az egyházmegyei bíróság határozatai ellen benyújtott fellebbezések kapcsán.

A Zsinati Bíróság elsőfokú hatásköre a magasabb szintű egyházi tisztségekhez és közegyházi szervezetekhez kapcsolódik, ezen túl első fokon jár el a Zsinati Tanács nyugdíjügyi határozatai elleni panaszok ügyében is. Másodfokon az egyházkerületi bíróság elsőfokú határozatai ellen jár el.

Ha a Zsinati Bíróság járt el első fokon, a fellebbezést a Zsinati Bíróság másodfokú tanácsa bírálja el.

Az igazgatási ügyek felülvizsgálati fóruma is a Zsinati Bíróság.

Az egyházigazgatási ügyben az előkészítő eljárásra harminc nap áll rendelkezésre.

Az elsőfokú ügydöntő határozatot négy hónapon belül kell meghozni.

Az igazgatási eljárás főszabály szerint tárgyaláson kívüli.

A felek az eljárás bármely szakában egyezséget köthetnek.

Az igazgatási eljárás hivatalból vagy kérelemre indulhat. A kérelmet a bíróság elnöksége a jogtanácsos bevonásával vizsgálja meg.

A rendszer hasonló a fegyelmi panasz előzetes vizsgálatához, de az elutasítási okok igazgatási jellegűek. Így például, ha az „eljárás nem tartozik bírói útra”, azaz a jogvita nem bírósági úton rendezendő, illetve az „ügy nem egyházigazgatási ügy”, azaz lehet, hogy egyházon belüli konfliktusról van szó, de nem tartozik a törvény szerinti igazgatási ügyek kategóriájába.

Az eljáró bírósági tanács kijelölése után annak elnöke tisztázza, hogy a felek kérnek-e tárgyalást, illetve a kérelmet és az ügyiratokat megküldi a kérelmezettnek. Nyilatkozatát a kérelmező is megkapja, aki további harminc napon belül reagálhat.

Ha bármely fél tárgyalást kér, az ügyet tárgyaláson kell elbírálni. Ekkor 60 napon belül kell a tárgyalást megtartani.

A meghatalmazott képviselőre ugyanaz a szakmai követelmény vonatkozik, mint a fegyelmi eljárásban.

A tárgyalás Igeolvasással és imádsággal kezdődik és nem nyilvános.

A tényállítást annak kell bizonyítania, aki azt előterjeszti.

A vallomástétel megtagadását is lehetővé teszi a törvény, ha hozzátartozójáról kérdeznék, magát, vagy hozzátartozóját vádolná a vallomásban, vagy hivatása során megismert titkot kellene elmondani. Ez alól felmentést az adhat, aki a tanúnak a bizalmas információt átadta.

Igazgatási ügyben az eljárást meg kell szüntetni többek között bármely fél tisztségének, vagy lelkipásztori szolgálati viszonyának megszűnése esetén.

A fellebbezési határidő tizenöt nap.

A másodfokon az elsőfokú igazgatási szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

A fellebbezést főszabály szerint tárgyaláson kívül bírálják el.

A másodfokon eljáró (fellebbezési) bíróság eljáró tanácsa:

– helybenhagyhat;

– megváltoztathat;

– hatályon kívül helyezhet és új eljárást rendelhet el;

– megszüntetheti az eljárást.

Hatályon kívül helyez, ha:

– az elsőfokon eljáró bírósági tanács lényeges eljárási szabályt sértett;

– a tényállás olyan mértékben tisztázatlan, hogy nagy terjedelmű bizonyítás szükséges.

Igazgatási ügyben is van felülvizsgálat, ha a kérelem benyújtására jogosult a rendes jogorvoslati lehetőséget kimerítette.

A felülvizsgálati kérelem önmagában nem halasztja a végrehajtást. Az eljáró bírósági tanács kérelemre felfüggesztheti.

Igazgatási ügyben nincs helye perújításnak.

IV. KÖNYV

SORON KÍVÜLI ELJÁRÁS VÁLASZTÁSI ÜGYBEN

Együtt kell értelmezni a Magyarországi Református Egyház választási szabályairól szóló törvénnyel. A választási bizottság jelöléssel vagy választással kapcsolatos határozata ellen benyújtott panasz esetén alkalmazható. Három napon belül ki kell jelölni az eljáró bírósági tanácsot.

A jogtanácsosnak három napon belül írásbeli indítványt kell tennie. A jogtanácsosi indítvány a bíróság döntés előkészítését szolgálja, de az 5. § szerinti bírói függetlenségből következően a tanácsot nem kötheti.

A panaszosnak három nap áll rendelkezésre arra, hogy tárgyalás tartását kérje; bizonyítási indítványt terjesszen elő.

A panaszos kérelmét és bizonyítási indítványát meg kell küldeni a panaszlottnak, akit saját bizonyítási indítványa megtételére is fel kell hívni.

Ha tárgyalásra kerül sor, a bíróság öt napos tárgyalási időközzel idéz. Az ügydöntő határozatot a panasz beérkezésétől számított legkésőbb nyolc napon belül meg kell hozni.

Ha a panasz megalapozott, a bíróság:

– a választási eljárást egészben vagy részben érvénytelenné nyilvánítja;

– az érintett választó testületet új eljárásra utasítja;

– az új eljárásra határidőt szab.

A határozatot a meghozatalával egyidejűleg írásba kell foglalni.

A jogerős választási határozattal szemben fellebbezésnek nincs, felülvizsgálatnak van helye.

A felülvizsgálati kérelmet a kézbesítéstől számított nyolc napon belül kell benyújtani. A felülvizsgálatot tizenöt napon belül kell elbírálni. A felülvizsgálati fórum a 43. § (3) bekezdése alapján a Zsinati Bíróság.

Megjegyzés: a törvény V. könyve a záró rendelkezéseket tartalmazza.

(Borítókép: Dr. Szemán Ákos/magánarchívum)