2026 a Magyar Református Egyházban az Imádság Éve. A közösségi és lelki életnek vannak olyan csomópontjai, amelyek állapota meghatározza, hogy éppen hanyatló vagy felívelő szakaszban járunk. Ezeknek a csomópontoknak a tudatos erősítése képes javítani a „keringést”, és egészséges, építő folyamatokat indítani. Nem arról van szó, hogy az adott terület bajban lenne, vagy elhanyagoltuk volna. Sokkal inkább arról, hogy a közös fókusz segít elkerülni a szétszórtságot: ha valami célkeresztbe kerül, az figyelmet, ráhangolódást, elmélyülést és megmerítkezést hoz.

Az Imádság Évéhez kapcsolódóan a Tiszáninneni Református Egyházkerületben is számos kezdeményezés született, amelyekről ezen a felületen már hírt adtunk: a vattai gyülekezeti programról, a Deszkatemplom körül kialakított imaösvényről, vagy a Sárospatakon megtartott „Kész már a szívem” szakmai napról. Ugyanebbe a sorba illeszkedik a húsvét és pünkösd között készült hivatásgondozó imasorozat, valamint az érettségi időszakára összeállított imalánc, amely az írásbeli és szóbeli vizsgák idején kísérte a diákokat.

Most egy olyan eseményről adunk mélyebb betekintést, amiről korábban röviden beszámoltunk és az Imádság Évének egyik különleges lelki állomása volt.

Hajdú Zoltán Levente lelkipásztor a bemutató elején az Imádság Évének szerepéről beszélt. Kiemelte, hogy a tematikus évek témáját ugyan az egyházvezetés határozza meg, de mindig azzal a céllal, hogy annak hatása széles körben érvényesüljön. Az imádságnak sok formája létezik, és nem mindenki van ennek tudatában. Az év során szeretnék, ha az imádság minél több arca válna ismertté. A hallgatóság figyelmébe ajánlotta az erre az évre készült honlapot (imadsageve.reformatus.hu), amely gyakorlati és elméleti anyagokkal segíti az elmélyülést.

Nagy Károly Zsolt a könyvbemutatót a gyülekezeti találkozó forgatagával összekötve kezdte. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kollégium dufartja alatt működő Kálvin Kiadó standján számos imádsággal kapcsolatos kötet található. Ezekből válogatva mutatta be a Szela című imádságoskönyvet, amelyet „üres könyvként” jellemzett: olyan imanapló, amely teret ad a személyes imádságok megszületésének.

Ezután szóba került Hajdú Zoltán Levente imádságoskönyve, a 7×12, amelyet mélyen megélt, őszinte istenkapcsolatra épülő kötetként mutatott be. Majd Galsi Árpád válogatása, a „Még nyelvemen sincs a szó”, amely a zsoltárok alapján készült. Itt Nagy Károly Zsolt a református bátorságot emelte ki: míg más felekezetek óvatosabban nyúlnak a szent szöveghez, mi merünk párbeszédbe lépni vele, sőt akár átírni is.

A beszélgetés kitért a régi imádságos könyvekre is: Megyesi Pál és Szikszai György köteteire. A változás egyik jeleként említették a Koinonia Kiadó 2021-es kiadványát, az „Isten szótagolva” című imakönyvet (Dávid István), amely a töredékesség felé mozdul el. Innen érkezett a kérdés:

Másként gondolkodunk ma az imádságról?

Hajdú Zoltán Levente szerint a kész imádságok helyett inkább inspirációt szeretnének adni: olyan csatornákat nyitni, amelyek segítik az embereket saját imádságaik megfogalmazásában. Ez akár pedagógiai módszertannak is tekinthető.

Nagy Károly Zsolt a korábban említett Szela c. imádságoskönyvre visszautalva kérdezte meg a cím jelentését. Hajdú Zoltán Levente összekötve az Imádság Évének a választott igéjével válaszolt: „Csendesedjetek el és tudjátok meg én vagyok az Isten” (Zsolt 46:11). Szerinte szüksége van a mai embernek egy fajta csillapodásra Isten előtt. Istent szóhoz kell juttatnunk. A „Szela” egy öröknaptár, amiben Isten 12 bemutatkozása található. Műfajilag imanaplónak nevezhetjük. Sokféle felhasználást tesz lehetővé, úgy mint egyéni-, közösségi elcsendesedést. Lehet lelkigyakorlatnak, csendeshétvégének, vagy tábori menetrend is az alapja.

Nagy Károly Zsolt kíváncsi volt, magának a könyv címének a jelentésére, hisz meghatározó lehet már csak arra nézve is, hogy ki veszi le a polcról. Hajdú Zoltán Levente igyekezett a szó értelmét megragadni, sőt a hallgatóság felé dobva a labdát játékra hívni őket, hogy szerintük mit is jelenthet. Végülis kiderült, hogy pont a szó jelentésének a kevéssé feltárt rétegei miatt esett rá a választásuk.

Nagy Károly Zsoltot érdekelték a 7x12 c. könyv részletei is és abba az irányba vitte a beszélgetést kérdésével, hogy miként viszonyul az egyén imádsága a közösségi imádsághoz. A szerző szerint, ahogy a mennyei és földi istentisztelet, úgy az egyéni és közösségi imádság is hatással van egymásra. Lehetnek olyan lelki adományokkal megáldott személyek egy – egy közösségben, akik az istentisztelet lelkiségéhez sokat hozzátesznek. Hajdú Zoltán Levente szerint, ahogy a színek, vagy a puzzle-ek, úgy mi is csak együtt tudjuk kiábrázolni Krisztus arcát.

A beszélgetés a sivatagi atyák lelkiségén keresztül vezetett a Böjt Albumhoz, amit Nagy Károly Zsolt jegyez. Hajdú Zoltán Levente a könyv erényei között említette, hogy olyan, ahogy Jézus leírja a jó gazdát, aki ót és újat is tud előhozni kamrájából. Az ót úgy fogalmazta meg, hogy ez a reformátori értékkeret, amik tovább tud bennünket segíteni a hitbéli utunkon.

Nagy Károly Zsolt beszélt arról, hogy mennyire különleges kapcsolatot ápol a Szikszai György féle imádságokkal és az élete különböző pontjain ezek hogyan mutatták meg hatásukat. Legutóbbi mélymerülését az elmúlt év böjtjéhez köti, amikor újra lelkigyakorlatos útitársai lettek a Szikszai imádságok. Ebből az újabb találkozásból nőtt ki az album és a kiállítás.

A munkahely és az otthon közötti séták adtak egy "szent időt" Nagy Károly Zsolt számára, amikor a nyelve, elmélye, szíve forgatta a Szikszai évszázados kegyességbe itatott szavait és ennek a tudatformáló ereje adott új, megnyílt szemeket az életvalóság elzárt rétegeinek a meglátására.

Nagy Károly Zsolt számára a Szikszai imádságok kapuk voltak a saját imádságainak a megtalálásához és megfogalmazásához. Ezzel az albummal arra szeretné ösztönözni az olvasóit, hogy járják be a saját útjukat, hogy elérkezzenek, az Isten előtt való megálláshoz, egy kép/szó ima elkattintásával/elimádkozásával.

Hajdú Zoltán Leventének az volt a benyomása, hogy a kép az albumban nem pusztán függelék, illusztráció. Számára ez valami olyan tevékenység, amikor a létező felülemelkedik önmagán csak azért, hogy az isteni fénytörésben láttassa magát. Emelkedettséget ad, magasabb rendűvé emeli az emberlétet.

Nagy Károly Zsolt a csodálkozásra való képességet emelte ki válaszában. Adynak Isten nevének jó íze, a zsoltárosnak Isten jóságának érzete megerősít abban a folyamatban, hogy még inkább el tudjunk mélyülni az istenkapcsolatunkban.