Idén március elején rendezték meg a Kárpát-medencei Református Szőlészek és Borászok Fórumát, a Borumot. Bihari Ákos Ferdinánd mádi szőlész-borászt, a mádi református gyülekezet tagját, idén már harmadjára hívták meg a rangos eseményre bírálónak, igaz, egyéb elfoglaltságai miatt ennek csak kétszer tudott eleget tenni. Beszélgetésünkben szó esett a verseny mellett a családi örökségről, a hitről és természetesen a borról is.

Általában véve miről szól ez a több mint egy évtized múltra visszatekintő rendezvény?

Itt lényegében elsődlegesen arról van szó, hogy a református szőlészek és borászok megismerjék egymást, tapasztalatot cseréljenek egymással, közösen sajátítsanak el új ismereteket, illetve objektív kritikát kapjanak saját boraikról. A versengés két kategóriában történik. Egyrészt a Magyarországi Református Egyház Bora 2026, másrészt pedig a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány Bora 2026 címért. A református egyház boráért a már forgalmi engedéllyel rendelkező nagyobb borászatok komolyabb borai versengenek egymással. Ebbe a szortimentbe idén nagyon sok, körülbelül 70 tétel került bele, míg az alapítvány boráért indulókéba körülbelül 50 tétel. A mennyiség miatt a bírákat muszáj volt két részre osztani.

A zsűri a szín, az illatok, az ízek, a savasság összhatása alapján értékeli a felhozatalt. Ön szerint milyenek voltak az idén nevezett tételek?

A református címért induló borok minőségét már maga a forgalomba hozatal és a hatósági engedélyeztetés ténye is nagyban meghatározza, hiszen ezek a borok már átestek analitikai és érzékszervi vizsgálaton, különböző hatósági engedélyezéseken, amelyek alapvetően megszórják a mezőnyt. A kulturális alapítvány boráért induló tételeknek azonban nem kötelező forgalomba hozatali engedéllyel rendelkezniük. Ezért e címért azok a gazdák versenyeztetik meg a boraikat, akik saját kedvtelésükre termelnek. Mivel ezek nem kifejezetten forgalomba került tételek, a minőségük is meglehetősen hullámzó. Vannak köztük jól és kevésbé jól sikerült tételek is. Ez most is így volt. Összességében azonban elmondható, hogy az idén felvonultatott tételek minősége jó, stílusa pedig elég vegyes volt.

Mennyire volt egyértelmű, hogy mely borok kerülnek ki győztesen? Szükség volt-e szétlövésre?

A pontszámok egyértelműen kiemelték a legjobb borokat, így nem volt szükség szétlövésre. Itt azonban érdemes megjegyezni azt, hogy egy-egy palack borban sok-sok év munkája, gondoskodása testesül meg, így a pontok a borba fektetett munkát és tudást is tükrözik.

Rátérve a nyertes borokra, említsük meg a nevüket is.

A Magyarországi Református Egyház Bora 2026 címet a Naár Családi Pince és Szőlőbirtok furmintja és a Matias Borászat syrah-ja nyerte el, míg a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány bora a Góhér Pince királyleánykája és a Lakner Winery merlotja lett.

Ön szerint mit jelent ez a rendezvény a rajta résztvevő szőlész-borászoknak, mind az amatőröknek, mind pedig a profiknak?

Én a szó legjobb értelmében vett családias hangulatú baráti összejövetelként jellemezném az eseményt, amelyre sokfelől gyűlnek össze a kollégák régi ismerősökként üdvözölve egymást. Nekik sokat jelent ennek a találkozásnak az élménye. Mi, mármint a bírálók, kicsit elkülönültebben létezünk, nekünk sokkal kötöttebb ilyenkor a programunk, mint a többi résztvevőnek, de azért esténként nekünk is adódik arra lehetőség, hogy összeüljünk, borozgassunk és szakmázzunk egy kicsit, úgyhogy ezúttal is jó társaság jött össze.

Előkerültek-e a szakmát érintő és leginkább foglalkoztató kérdések, amiket megvitattak?

A termelőket jelenleg a piac, a szárazság és a klímaváltozás kérdése foglalkoztatja leginkább. A borfogyasztás nem csupán nálunk esett vissza, és nem is kismértékben, hanem az egész világon. Ma már nem sikk bort fogyasztani. A klímaváltozás nagyon keményen érinti a mezőgazdaságot, így a szőlészeten keresztül a borágazatot is. Sok, régebben kiváló és a legjobb területek közé tartozó dűlő ma már nem tudja azt a minőséget hozni, amit régebben. A klímaváltozásával a csapadék mennyisége, eloszlása, a napos órák száma is megváltozott. A perzselő nap, a rettentően kevés és nem megfelelő eloszlású eső pedig inkább káros, mint hasznos. A fürtök és a szőlőszemek fejlődéséhez a napra és az esőre is nagy szükség van, mégpedig megfelelő arányban. A hirtelen lezúduló csapadék sem jó, mert nem tud beszivárogni a talajba.

Cserélnek-e ilyenkor tapasztalatokat egymással a lehetséges megoldásokról?

Ezen az eseményen inkább a kisebb termelők találkoznak egymással. Olyanok, akik inkább a helyzet kiszolgáltatottjai, nem pedig a pozícióban lévők, akik változtathatnának akár a törvényi szabályozásokon, akár a feltételek megteremtésén, vagy a segítségnyújtásban. Persze a maga módján és lehetőségei szerint mindenki megpróbál tenni valamit a fejlődés vagy a túlélés érdekében. Akik megtehetik, azok szárazságtűrő fajtákkal cserélik le a tőkéket, ami azonban komoly beruházást és szakértelmet feltételez. Összetett, soktényezős helyzet ez, amit ezen a szinten nem tudunk megoldani.

Kapcsoljuk össze egy kicsit a bort lelki és teológiai tartalmakkal. Ön szerint az Istenbe vetett hit képes-e befolyásolni a termést?

Amennyiben a szőlőre és a borra Isten áldásaként tekintünk, akkor mindenképpen. Ha azt nézzük, hogy a szőlész-borász mindennapi döntéseit átjárja-e az élő hit, vagy azt, hogy Isten ajándékaként tekint-e a földre, a szőlőre, az egész ökoszisztémára, akkor szintén igen a válasz, hiszen ez a szemlélet másfajta gondolkodást és munkamorált eredményez. Az ilyen ember a tőkéhez is másképp nyúl – alázattal és hálával, mindeközben megtapasztalja nemcsak a környezet folyamatos megújulását, hanem a saját magáét is.

Tanít-e valamit a bor a hitről?

Az elfogadást. Aki nemcsak bort készít, hanem szőlőt is művel, az előbb vagy utóbb megtanulja azt, hogy hiába tesz meg mindent a legjobb szőlőtermésért, hiába próbálja meg kezébe venni a teljes irányítást, a döntés nem az ő kezében van, és bizony vannak olyan helyzetek, amikor Isten az egyik kezével elvesz, a másikkal pedig ad. Mondok erre egy konkrét példát is, ami nem is olyan régen történt. 2024 egy gyönyörű év volt, bő terméssel. Azon az éven háromszor verte el a jég a szőlőimet. Az utolsó jégverés szüret előtt két héttel zúdult az ültetvényeimre teljesen rommá verve azokat. Olyannyira, hogy nemcsak hosszában, hanem keresztben is át lehetett látni a szőlőtőkék között. Akkor gyakorlatilag az egész éves munkám tönkrement, mégsem tehettem mást, minthogy elfogadom a veszteséget. Istennek hála az ítéletidő után olyan napsütéses és páramentes időszak következett, ami kiszárította a sérült bogyókat. Az így megmaradt termésből pedig nagyon-nagyon szép édes szamorodninak való alapanyagot tudtam készíteni. Ezzel a példával azt akartam érzékeltetni, hogy a veszteségek mellett áldások is érnek bennünket, a fájdalom mellett pedig megnyílik a vigasz lehetősége is. Ezt viszont meg kell tanulni, ami az elfogadással kezdődik. Az elfogadás aztán a hit útjára tereli az embert.

A hit pedig jó termést és bort eredményezhet. Ám a bor mégiscsak több, mint aminek először érezzük. Van-e lelkülete egy bornak?

Van. Ha öt borász elé letesszük ugyanazt a fajta szőlőt, akkor mindegyikük más bort fog készíteni belőle, vagyis az eredmény öt különböző bor lesz. Miért? Mert mindegyiküknek más a gondolata, a megérzése a terméssel kapcsolatban, ezért mindegyikük másként nyúl hozzá, és másként is érleli meg azt. Gyakorlatilag minden egyes bor a borász lelkivilágát tükrözi, az odafigyelését, a munkásságát. A bor olyan, mint egy ujjlenyomat. Egyetlen palack borban benne van a borász lelkülete, tudása, tapasztalata, élete, a belefektetett technológiája, ugyanakkor tükrözi azt a termőhelyet is, ahonnan származik.

Mindezek nyilván a bor minőségét is meghatározhatják. Milyen a jó minőségű bor egy szőlész-borász szemszögéből nézve?

Az előbbi gondolatot továbbgörgetve kijelenthető, hogy minden tájegységnek megvan a maga elvárható stílusa, ízjegye, amit egy jó bornak tükröznie kell, miközben borhibától mentesnek kell lennie, és még néhány más tulajdonságnak is teljesülnie kell ahhoz, hogy valóban minőségi borról beszélhessünk, mint például a savasság, az édesség, a gyümölcsösség, a tanninszint. Mindezeket leszámítva a minőség azonban szubjektív fogalom. Ezért a jó bor olyan bor, amit szeretünk, ami jólesik, ám egy bor nem biztos, hogy rossz annak ellenére, hogy nem ízlik, ezért jó, ha rendelkezünk saját kritériumokkal is.

(Címlapfotó: reformatus.hu/Némedi-Varga Dávid)