1956. őszén érzékelhetővé vált, egy nemzet keresi az alkalmat, hogy kiálthasson. Az egyetemisták a lengyelek melletti kiállása és egy határozatlan belügyminiszter, Piros László, akinek nem sikerült eldönteni, hogy betiltsa vagy engedélyezze a tüntetést, október 23-án egy nemzet újjászületéséhez vezetett.

A tüntetés kezdő időpontja így egybeesett végül a budapesti műszakváltással, s a budai és pesti srácok és lányok félszavakból is megértették egymást, a színházi próbáról úton lévő Sinkovits Imre elszavalta a Nemzeti dalt, s így születik egy generációt egybekovácsoló pillanat, egy kegyelmi pillanat, mert ímé itt volt az idő.

Itt volt hát az idő, amikor lehullottak a félelem évtizedes bilincsei, amikor a köznyelvben Rákosi címernek gúnyolt kommunista jelképet kivágták a nemzeti zászlóból, amikor az addig csak suttogott nemzeti kívánságokat tíz- és százezrek ordították teli torokból: „Aki magyar, velünk tart!” ; „Ruszkik haza!, Ruszkik haza!” ; „Nagy Imrét a kormányba, Gerőt meg a Dunába!”

A kommunista vezetésben izzó belső viták, a tömeget látva Nagy Imre behívásához vezettek, aki az Országház ablakából, azt gondolván párthíveit szólítja meg: Elvtársak! köszöntéssel kezdett.

S ebben a pillanatban a tömeg egyöntetűen fütyült, itt többé már nem az új szakasz viaskodott a doktriner kommunizmussal, hanem egy megalázott és megtaposott nemzet emelte fel a fejét, hogy kiáltson a szabadságáért, s alig néhány órával később, amikor az ávósok sortűzzel akarták szétoszlatni a tömeget a Magyar Rádió épületénél már harcoltak, s ha kell meghaltak, hogy életükről és jövőjükről maguk dönthessenek.

S mindaz ami 1956. október 23-án s azt követően a szabadságharc eltiprásában történt, azáltal a világ szembesült a kommunizmus igazi természetével, lehullott annak minden álarca, világossá kellett váljon, amint Ronald Reagan amerikai elnök (1981 – 1989) mondta, ez a gonosz birodalma, amely bukásra ítéltetett.

A szerző jogász, ügyvéd, a Miskolc-Belvárosi Református Egyházközség főgondnoka, a Tiszáninneni Református Egyházkerület Bíróságának nem lelkészi bírája, a Magyarországi Református Presbiteri Szövetség alelnöke, egyházkerületi elnökségi tagja.

(Borítókép: fortepan.hu)