Tévesen került a november 4-én nyilvánosságra hozott ügynökök közé Balajthy József református lelkipásztor neve is. Balajthy József azt mondja, noha hatos kartont állítottak ki róla, soha nem írt alá semmilyen beszervezési dokumentumot, soha nem jelentett senkiről.
Balajthy József nyugalmazott kistokaji református lelkész neve is szerepel az egyik 6-os kartonon, a közbeszédben csak ügynökaktáknak nevezett dokumentumok között. Balajthy József azt mondja, amint tudja, bepereli a magyar államot, mert nyilvánosságra hozták a személyes adatait úgy, hogy valójában sosem volt ügynök, soha nem írt alá semmilyen beszervezési dokumentumot, soha nem jelentett senkiről. Alább a Balajthy Józseffel készült és az Európa Rádióban elhangzott interjú szerkesztett változata olvasható.
Számított arra, hogy az Ön neve is szerepelni fog ezekben a dokumentumokban?
Abszolút nem számítottam rá. Úgy jutott a tudomásomra, hogy az egyik lányom és az egyik fiam kíváncsi volt arra, hogy ki jelentett rólunk, és felfedeztek egy, a nevemmel kiállított 6-os kartont.
Ön hogy szerzett erről tudomást?
Előbb a fiam, majd a lányom hívott. Szinte egyszerre csörgött a telefon, hogy elmondják: Apa, Te is ott vagy a listán!
Mire gondolt először?
Először elnevettem magam, és amikor arra kértem a fiamat, hogy mondja el, mi van a kartonra írva, és ő megemlítette a Szücs nevet, akkor beugrott az egész történet, és arra gondoltam, hogy milyen aljas dolog ez.
Elmesélné, hogy miként hozható összefüggésbe Önnel az előbb említett Szücs nevű ember?
Ő 1986 szeptemberétől év végéig – abban az évben, amikor a feleségemmel összeházasodtunk – pontosan már nem emlékszem hányszor, de többször is megpróbált velem kapcsolatot teremteni, hogy barátkozzunk. Úgy mutatkozott be, hogy ő az Állami Egyházügyi Hivatal (AÉH) nyomozója. Nem mondta azt, hogy be akar „szervezni”, csak annyit, hogy szeretne velem jóban lenni, de elhajtottam, mert nem bírtam ezt a fazont. Nem is vettem komolyan, hiszen már mindenki tudta, hogy a rendszer vége felé járunk. Aztán később megtudtam, hogy Kistokajban vett egy telket, és ott is építkezett. Ezekre emlékszem pontosan, meg az utolsó alkalomra. Kemény tél volt abban az évben, és éppen az elromlott Trabantomat szereltem a garázsban, amikor megint jött. Akkor már nem bírtam tovább, és megkértem, most már legyen kedves, és hagyjon végre békén. Ennyi volt. Ez azért megmosolyogni való, ugye? Én azután többször is láttam a kistokaji rendezvényeken, hiszen a mai napig ott élek, alpolgármestere is voltam a településnek, de többé már nem kerültem vele kapcsolatba. Aztán a fiam azt is mondta, hogy a kartonomon szerepel egy bejegyzés arról is, hogy kiléptettek. Nyilvánvaló, hogy itt is kormolás történt. Száz szónak is egy a vége: Szücs úr semmit nem íratott alá velem, nem is kért ilyenekre, ő csak kvaterkázni akart velem. Sajnálom, hogy beszélnem kell róla. De azért elmondok még valamit. 1984-ben jelent meg Komjáthy Aladár A kitántorgott egyház című műve, amit montreáli lelkészként Kanadában írt, s mivel folytatni szerette volna úgy volt, hogy hazajön anyagot gyűjteni, én meg kimegyek, hogy helyettesítsem őt, ami végül nem valósult meg. Abban az időben a feleségem már a menyasszonyom volt és külkereskedőként dolgozott Nádudvaron a KITE Zrt.-nél. A törvényi előírások szerint a külkereskedőknek a külföldi partnerekkel folytatott megbeszélésekről jegyzőkönyvet kellett készíteniük, amit azon a munkahelyen úgy oldottak meg, hogy az irodában a külkeresek és a tolmácsok mellett dolgozott egy belügyes is, aki helyettük írt, amit írt. Ő mondta a feleségemnek, hogy tőle érdeklődnek Debrecenből arról, igaz-e a hír, ha mi összeházasodunk, akkor Kanadába megyünk. Kíváncsiak voltak arra is mit gondol a visszajövetelünkről. Talán ezzel kapcsolatban akart Szücs úr információkat szerezni? Esetleg az ÁEH-nak lehetett olyan szándéka, hogy jelentsek a külföldi magyarokról? Talán közéleti szereplőként nagy halnak és könnyű prédának számítottam? Nem tudom. Ezek csak feltételezések, utólag rakom így össze. Még egyszer mondom: nem volt szó ezekről, Szücs úr sem mondta ezeket. Az egy ilyen időszak volt. Akkor mindenkit megfigyeltek, és mindenkiről tudtak mindent, de hogy karton is készült rólam azt álmomban sem gondoltam volna.
A kép 2026 áprilisában készült Balajthy József búcsúzó istentiszteletén a Miskolc-felsővárosi református templomban.
Beszélt-e arról valakinek, hogy Szücs úr megjelent Önnél?
Persze. Sok-sok ismerősnek elmondtam. A gyerekek mindig röhögtek, ha a családi beszélgetések alkalmával szóba került a történet. Vannak kollégák, akik szintén emlékeznek még rá. Nem volt ez olyan nagy titok. De most nagyon furcsa, döbbenetes és nehéz, hogy csak úgy felszaggatnak sebeket. Szücs gyerekei itt nőttek fel. Az ő családjának jobban fáj, mint nekem. Nekem is borzasztó érzés, hiszen olyan adatvédelmi probléma állt elő, amellyel kapcsolatban rengeteg kérdés merül fel az emberben. Nézzük csak a kartonomat. Döbbenetes az a sok hülyeség, ami rá van írva. Lakcímként Tiszapalkonya szerepel rajta, ahol én 1979 szeptemberétől 1980 májusáig exmisszus teológushallgató voltam. Utána voltam Miskolcon, a püspöki hivatalban és Kistokajban. És kézírással egy másik, a nővéremék címe is fel van jegyezve a kartonra. Gyakran megfordultam náluk, és a pasaréti ifiben is sokszor jártam. Nagy valószínűség szerint megfigyelt voltam, különben hogyan került volna a kartonra a nővéremék címe, sosem voltam oda bejelentve?! Szörnyűséges, jogtalan és adatvédelmi szempontból is súlyos dolog az, ami most történik. A kartonon a személyes adataim is szerepelnek, a nővéremet az azon megjelölt cím alapján már meg is keresték. A személyiségi jogokkal mi a helyzet? Hogy tudok védekezni? Jelenleg nincs rá jogi lehetőség. Amit most végeznek, az lelki pusztítás, lelki gyilkosság. Arról nem is beszélve, hogy a lakosság jó részével el akarják hitetni azokat a dolgokat, amiket még a kommunista rendszer ragasztott ránk. Mihelyst alkalom nyílik rá, és esetleg lesz valaki, aki segít is, jogi lépéseket indítok a magyar kormány ellen. Azzal azonban, hogy én tisztázom magam, semmi nem történik. Mi lesz azokkal, akik nem tudnak védekezni?
Mit gondol, jelent-e az valamit, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) főigazgatója felajánlotta a lemondását?
Kit érdekel, hogy lemondott? Visszavonták a dokumentumokat? A mai napig ügynökaktákról beszélnek. Kitették a nevemet a nagy nyilvánosság elé, és nemcsak az enyémet, hanem az anyámét és az apámét is. Olyan lakcím szerepel a kartonon, ahol sohasem laktam. A legaranyosabb pedig az, hogy az a lakcím, ahová abban az időben be voltam jelentve, nem is szerepel a kartonon. Ez nevetséges!
Milyen érzések kavarognak most Önben?
Én már igazából el is felejtettem Szücs urat, meg ezt az egészet. Azért vagyok szomorú, hogy ezzel egymásnak ugrasztják az embereket és teljesen szétverik a magyar társadalmat. Amikor megjelent a lista, az egyik lány, aki hozzám járt gyerek istentiszteletre, feltette az Instagramra a kartonomat egy sírós emojival. Csalódást jelentett neki, hogy a lelkipásztora, akire ő felnézett az ügynökakták között szerepel. Nem azt nézte, hogy ténylegesen csináltam-e azt, ami ezzel járt vagy sem. Az egész ügy azt üzeni a számomra, amit már mondtam, hogy minél jobban szétverjék a közösségünket. Ez ellen csak a nyilvánossággal lehet védekezni. S ha valaki tud arról valamit, hogy róla jelentettem volna bármit is, azt arra kérem, hogy álljon elém és mondja el nekem.
(Címlapfotó: Sütő Dávid Pelé/A kép 2026 áprilisában készült Balajthy József búcsúzó istentiszteletén a Miskolc-felsővárosi református templomban.)