„Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek. Mi őt hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban.” (27-28)

Krisztusban új teremtés kezdődött és új módon jelent meg Isten dicsősége és felsége, amely eddig a korszakig Jeruzsálemhez és Izrael népéhez kötődött. Krisztus dicsősége azonban minden népre kiárad, el egészen a föld határáig. Ehhez azonban szükség van arra is, hogy tanúskodjunk róla; intsünk és tanítsunk.

A megbékéltet kifejezés az eredeti görög szövegben ’teljesen megváltoztat’ értelemmel is bír. Ez e megváltoztatás Krisztus munkája által két síkon megy végbe. Egyrészt az egész világra vonatkozóan megváltoztatja az Isten és az emberek közötti viszonyt, lehetőséget ad a bűnök bocsánatára. Másrészt magában a bűnös emberben is munkál: képessé teszi személy szerint arra, hogy meglássa és elfogadja az érte hozott áldozatot. Ez utóbbi változásban a Krisztust követőknek is szerepe van, ugyanis ránk van bízva az örömüzenet hirdetése; a tanúságtétel arról, hogy Krisztus teljes változást hozott, megbékéltette a világot Teremtőjével. Eddig kevesek kiváltsága volt az Istenről szóló tanítás átadása; az isteni jelenlét kiábrázolása mások előtt, most azonban minden nép elhívást kapott erre.

Egy másik fordítás szerint[1] a 27. vers így adható szöveghűen vissza: bennetek van a Krisztus, a dicsőség reménysége. Rámutat ez fordítás a személyes Megváltóval való viszony teljes bensőségességére. Krisztust a dicsőség reménységeként definiálja, tehát az ő követőjeként él bennem minden élethelyzetben a reménység, mégpedig a dicsőség reménysége. Erre a reménységre pedig igen nagy szüksége van a reményvesztett, kilátástalan állapot csapdájában vergődőknek. Hirdesd nekik Krisztust!

[1] Magyarázatos Biblia az újonnan revideált Károli-biblia szövegével, Harmat-Veritas Kiadó 2014