„Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot. A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét. Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen! Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne semmi sötétség, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás megvilágít téged a fényével.”

(33-36)

Ebben az igeszakaszban világosságról és sötétségről tanít Jézus. Az emberi létezés két olyan alapfogalma van előttünk, amelyek egyfelől biológiai létünket is meghatározzák, a nappalok és éjszakák váltakozásában például, de olyan fogalompárként is találkozunk ezekkel, amelyek gondolkodásunkban, kultúránkban is mélyen gyökereznek és üzenettel bírnak. A sötétséghez kapcsolódik sokszor a félelem, a hazugság vagy a primitívség, a világossághoz pedig a tiszta látás, az egyértelműség, az őszinteség.

A teremtés első napján „ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől.” (1Móz 1,3-4) A Szentírásban a világosság Isten jelenlétéről beszél, akaratának megértéséről, követéséről. Jézus azt mondja magáról: „Én vagyok a világ világossága.” (Jn 8,12) A sötétség pedig az Istennel nem számoló, akaratát nem cselekvő, az embert az Úrtól elszakítani akaró erőknek a jelenlétéről üzen. „Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.” (Ef 6,12)

Ennek az igeszakasznak a legfontosabb kérdése, hogy te hová tartozol? Az ige szerinti világosságnak vagy a képviselője, vagy a sötétségnek? A szem, a test te vagy. Te, aki a világban élsz, az emberek között, aki beszélsz, cselekszel, aki egész lényeddel üzenetet hordozol mások felé. Mit látnak, a „belépők” (33.v.), az életedbe belépők rajtad? Vállalod-e, hogy az Ige világosságát hordozod?

Nem könnyű ez! Mert ott is lámpás leszel, ahol sötét van. A sötétség fiai nem szeretik a világosságot, mert láthatóak lesznek igazi vonásaik. Nekik az a céljuk, hogy eloltsák a fényt. Biztosan érezted már ezt. Szándékukat, hogy nekik te ne világíts. Hozzák a vékát, hogy rád tegyék, vagy a kezedbe adják, hogy te tedd magadra.

Olykor azt gondolod, hogy könnyebb is volna. Elbújni, nem látszani. Pál Feri atyától hallottam egyszer, hogy az emberek sokszor a sötétben érzik magukat biztonságban, amikor a lámpás nem világítja meg őket a fényével (36.v.). Ez pontosan az ellenkezője annak, amit az ige üzen.

Ne rejtsd el a benned lévő világosságot! „A hitnek világa fényljék.” (374.dics.) Vigyázz, nehogy elveszítsd és sötétséggé legyen. (35.v.)

Ne feledd, hogy sohasem vagy egyedül! Még ha azt tapasztalod is, hogy megremeg mécsesed lángja, hajladozik mert küzd a széllel, félsz, hogy te nem vagy képes megóvni, ne feledd Isten ígéretét: Szabadítót küld, aki „a pislogó gyertya belet nem oltja ki.” (Ézs 42,3)

Krisztus a te Szabadítód és Megtartód.

Jézusom!

„Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen Fényedből fénysugár az életem, Míg a homályon át a lelkem otthonát, Világosságodat elérhetem!” (794.dics.) Ámen