„Mert az együgyűeket saját ellenkezésük öli meg, és az ostobákat elbizakodottságuk pusztítja el. De aki rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj.” (32-33)

Elméletileg nem nehéz megérteni ezt az igét. Számomra azonban elgondolkodtató, hogy vajon tényleg értjük, vagy csak azt hisszük, hogy értjük. A kettő között ugyanis igen nagy a különbség. Másról ugyanis könnyen jelentjük ki, hogy együgyű, de hogy én magam az lennék, és magamat az együgyű helyére kellene behelyettesítenem ebben az esetben az már elég nehezen megy nekünk. Először is tehát fogadjuk el, hogy az együgyű kifejezés minket, magunkat jelöli, nem pedig azt az együgyűt, akire először gondoltunk.

Ha mindezzel megvagyunk talán tényleg egyszerű lesz megértenünk ezt az igét. Elég ugyanis a kisgyerekekre tekintenünk, akik elég sokszor együgyűek. És most foglalkozzunk csak a magyar fogalom jelentésével. Egy ügye van, egy helyre tud csak igazán figyelni, saját magára. Ha pedig a gyermek csak a saját feje után megy bizony a saját szófogadatlansága fogja bajba keverni. Egy gyermek szeret ellenkezni a szüleivel, próbálgatja a határait – szoktuk mondani – ám ha ebben a határfeszegetésben túl messzire megy akkor megtörténik a baj.

Az ember Istennek engedetlen, feleselő gyermeke. Milyen sokszor gondoljuk úgy, hogy nem kell mindenben Istenre figyelni, milyen sokszor feleselünk az Istennel és gondoljuk úgy, hogy az életünknek bizonyos részeihez nem kell Istennek köze legyen. Neki is jó, nekünk is jobb – gondoljuk – ha nem zaklatjuk Őt minden aprósággal, és így a mi szabadságunk is megmarad. Mikor azonban így teszünk az életünknek ezen területeit kivesszük Isten védelméből, minél több kérdésben akarunk Isten nélkül határozni, annál több bajjal, nehézséggel kell nekünk magunknak boldogulnunk. Az engedetlenség pedig ekképpen teljes lelki elsorvadáshoz, azaz halálhoz vezet.

A gyermek is akkor van biztonságban, ha hallgat a szülei által az ő érdekében szabott szabályokra. Isten rendelései értünk, a mi védelmünkre vannak. Simuljunk hát bele az Ő óvó kezébe, és ne legyünk együgyűek, hanem Isten szerinti bölcsességgel éljünk.

Imádság:

Örökkévaló Isten. Köszönöm neked, hogy te a világ törvényeit úgy tartod fenn, hogy azok védelmünkre, életünkre szolgáljanak. Köszönöm, hogy a te szavadból útmutatást kaphatok, és te velem vagy a döntéseimben. Add, hogy ne legyek együgyű, hanem bölcs, aki híven hallgat a te szavadra. Könyörgöm adj bölcsességet a világ vezetőinek, hogy a békére törekedjenek. Ámen.