„De a bölcsesség megment a más asszonyától, a hízelgő szavú idegen nőtől, aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről. Mert halálba süllyed a háza, és útja az árnyak közé.” (16-18)

A lelkészi pályám elején egy lelkészkollégám egyik legelső intése az volt felém, hogy vigyázzak, mert lesznek majd olyan nők, akik mindenképpen közel akarnak férkőzni hozzám, és el akarnak csábítani a feleségemtől. Megmondom őszintén nem igazán értettem, hogy ez miért olyan fontos. Kissé talán naivan azt feltételeztem, hogy mindenkinek tisztességesek a szándékai, aztán az évek során kiderült, hogy nem azok. A világ nem sokat változott azóta, hogy a Példabeszédek könyvét megírták. Ma is vannak álnok csábítók, akik csak magukkal törődnek. Hallottam én már olyan mondatot, hogy „engem nem érdekel, hogy van-e felesége vagy sem, egyedül az számít, hogy én megtaláljam a boldogságot.” Aztán az ilyen kapcsolatokban valahogy sohasem jön a boldogság, csak a bizalmatlanság, a se veled se nélküled állapot. Ahogyan egy férfi is csak akkor tud ellenállni a csábításnak, ha szereti a feleségét, és kölcsönös bizalom van közöttük. Ugyanígy Istenhez is csak akkor tudunk hűségesek maradni, ha szeretjük Őt és feltétel nélkül megbízunk benne. Ez a keresztyén ember bölcsessége. A bölcsesség pedig megvédhet bennünket attól, hogy engedjünk a kísértésnek, és végül az árnyak közé jussunk.

Nagy a tétje annak, hogy vajon bízunk-e Istenben. Nagy a tétje annak, hogy szeretjük-e őt, vagy csak megszokásból keressük az ő közelségét. Egy megszokásra épülő házasság könnyen szétrobbantható, de egy stabil szeretetkapcsolaton nem fognak az ellenség tüzes nyilai. Ha bízunk Istenben, akkor el tudjuk hagyni az önző érdekek útját, mert tudjuk, hogy nem azon múlik a boldogságunk, hogy kikaparjuk-e magunknak akár a föld alól is, hanem hagyjuk Istennek, hogy Ő adja meg nekünk azt a boldogságot, amit nekünk szánt. Ha ilyen bizalommal fordulunk Isten felé, akkor a szeretetünk iránya is változni fog, önszeretetből Isten szeretetévé, ő pedig megadja nekünk, hogy másokat is önzetlenül szeretni tudjunk. Hogy a másikban többé ne a saját boldogságunk és boldogulásunk eszközét lássuk, hanem azt, akit mi boldoggá tehetünk.

Imádság:

Szerető Atyám! Köszönöm neked, hogy te megtanítasz bízni és szeretni. Köszönöm a társakat, akiket mellém adtál, a bizalmi kapcsolatokat, melyekben biztonságban érezhetem magam. Kérlek add, hogy téged szerethesselek, benned bízhassak és ellen tudjak állni a romboló erők kísértésének. Így add, hogy gyülekezeteinkben az egymás iránti szeretet és bizalom erősödhessék. Ámen.