„…Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem…” (20)

Talán sokszor megéled, hogy olyan napod van, amikor fáradt vagy. Nem csak úgy fizikailag, hanem belül, úgy lelkileg is. Túl sok minden volt, túl sokféle elvárás. Kizsigerelted magad, felélted a tartalékaidat is. Érzed, hogy próbálsz helytállni, de valahol útközben elveszíted önmagad. Ilyenkor jó lenne egy újrakezdés – de nem külsőleg, hanem belül, lelkileg.

Pál apostolnak ez a mondata nekem sokszor adott már kapaszkodót: „Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem.”

És testvér, ez egy megtapasztalható igazság. Ez nem azt jelenti, hogy Pál tökéletes lett, vagy mindig mindent jól csinált. Hanem azt, hogy valami – vagy inkább Valaki – új költözött be a szívébe. És ez megváltoztatott mindent. De mit is jelent az, hogy Krisztus él bennem?

Egyszerűen azt, hogy már nem kell egyedül küzdenem. Nem kell magamból előrángatni a türelmet, a szeretetet, az erőt, amikor semmi nincs bennem és amikor magamra is alig van erőm. Mert Jézus az, aki bennem van – és Ő él helyettem is, amikor én már nem tudok. Amikor erőtlen vagyok, Ő akkor is erős.

Ez látszik abban is, amikor nem vágok vissza, pedig minden porcikám ezt kívánná. Amikor meg tudok bocsátani valakinek, akinek emberileg nem menne. Amikor megérzem, hogy nem a saját igazam a fontos, hanem a kapcsolat megmaradása. Amikor nem zárkózom el, hanem nyitott maradok. Amikor imádkozom valakiért akkor is, amikor magam is padlón vagyok és én is arra szorulok, hogy engem is hordozzon valaki az Úr előtt. Amikor hajlandó vagyok csendben maradni, pedig hasonló helyzetben, korábban már kiabáltam volna. Amikor el tudom engedni a bizonyítási kényszert, és egyszerűen csak vagyok – Isten előtt, Istenben. S mindez nem azért történik, mert én ilyen erős keresztyén lennék. Hanem mert Krisztus bennem van, bennem él – és Ő ilyen.

És amikor ez történik, az nem egy látványos dolog. Senki sem fog megtapsolni. De valaki talán megérzi. Talán a gyereked, aki először nem kap kiabálást, csak egy ölelést. Talán egy kolléga, aki soha nem hallott még tőled Jézusról, de érzi, hogy más vagy. Vagy talán te magad, amikor este azt veszed észre: „Ma nem az a régi énem reagált. Valami – Valaki – más élt bennem. Valaki más szólalt meg. Valaki más intézte a dolgot.” Testvér, ez a Valaki: Jézus. Ilyen az, amikor nem te próbálsz vért izzadva is keresztény lenni, hanem befogadtad az Úr Jézust és Ő éli benned az evangéliumot, az Atya szeretetét.

És még valami: Jézus nem olyan lakótárs, aki csak ünnepekre jön. Ő marad. Akkor is, amikor te magad se érzed, hogy Ő ott van. Akkor is, amikor kudarcot vallasz. Mert az ige nem azt mondja: „Krisztus néha meglátogat.” Hanem: „Krisztus él bennem.” Mert otthonává lett a szívem. És ahol Ő otthon van, ott élet van és békesség. Örök élet és örök békesség.

Imádság

Uram… én sokszor nem tudok úgy élni, ahogy szeretnék. De Te bennem vagy. És ez elég. Szentlelkeddel segíts, hogy ne felejtsem el: nem kell megjátszanom magam! Lehetek természetes. Lehetek ember. Nem kell mindenre késznek lennem. Csak engednem kell, hogy Te légy bennem az, aki vagy. Hadd legyek egyszerűen a Tied – úgy, ahogy vagyok! Ámen.