„De arra gondoltam, hogy az igazat is, a bűnöst is megítéli az Isten, mert minden dolognak eljön az ideje, és ő ügyel minden cselekedetre.” (17)

Talán az egyik, ha nem a legnehezebb dolog az életünkben annak a megértése, hogy Isten más lépték szerint gondolkozik, tervez és valósít meg dolgokat, mint mi azt szeretnénk. Mert mi úgy működünk és valahol érthető ez a fajta működés, hogy szeretnénk a dolgokat záros határidőn belül a helyére tenni az életünkben. Vannak dolgok, ahol a „majd”, „egyszer” és „talán” nagyon nem működőképes valóságot sejtetnek velünk. Ha valami igazságtalanságot látunk vagy valami igazságtalanság ér minket, akkor szinte azonnal akarunk megoldást, változást és igazságtételt. Mindezt úgy, hogy az isteni időszámítás annyira más óraműpontossággal ketyeg, hogy azt elképzelni és legtöbbször kivárni sem tudjuk. Pedig ez is a prédikátor bölcsessége, hogy minden dolognak eljön az ideje és ez akkor is így van, ha mi azt már nem érjük meg. Valójában nagy hitpróba ez, hogy oda mered-e bízni Istenre az elégtételt, a bosszút és az igazságszolgáltatást, aminek lehet az lesz a vége, amire végképp nem számítanál, hogy a bűnös felmentésre kerül. Kicsit a Jónás duzzogása ez bennünk, mert tudtuk mi már akkor, amikor a bosszú vagy jogos igazságtétel gondolata elindult bennünk, hogy te Uram könyörülő Isten vagy és amikor ezt másokon mutatod meg, az ellenségünkön, a nekünk keresztbe tevőn, a minket tönkre tevőn, akkor legszívesebben mennék a másik irányba. Isten az igazat és a bűnöst is megítéli, a saját rendszere és módszertana alapján és hány esetben fog majd kiderülni, hogy az elsőkből utolsók, az utolsókból meg elsők lesznek?! A mellüket hangosan prófétaként verők egyszer csak a vámszedők megítéltetett helyén találják magukat, a Nikodémusok azt kapják, hogy térjenek meg, a Zákeusoknak meg üdvössége lesz Jézus befogadásának pillanatában. Tudom, hogy nehéz, tudom, hogy türelmetlen vagy, de legyen elég, hogy Ő ügyel. Minden cselekedetre.