„…emlékeztetéssel ébresztgesselek titeket.” (13)

Ha megismerünk valamit, akkor egyértelműnek tartjuk, hogy tudunk róla. Azt gondoljuk, hogy nem kell elmondani többször. Mivel már hallottuk, már nem is kell feltétlenül többször figyelnünk rá. Gondolhatjuk ezt a sajtó közléseiről, a közbeszéd állapotáról, az egyház kommunikációjáról. Meg eszünkbe juthat, hogy mennyiszer fárasztó, vagy idegesítő tud lenni amikor sokadik alakalom után is ugyanazt mondják el nekünk. Az Isten dolgairól való hallás is lehet feszültséget okozó, unalmas, egyenesen dühítő is. Viszont lehet üdítő, vagy olykor meglepő. Olyan, mint a szomjasnak a forrásvíz.

Amikor emlékeztet minket az Úr, az nem mindig esik jól. Lehet elsőre zavar, hogy úgymond „nem hagy békén” egy-egy gondolat. Vagy megint szembejön velem egy ige, egy téma, egy gondolat az Istentől, amit nem tudok elfogadni. Emellett buzdíthat, elindíthat és felébreszthet minket. Az ébresztgetésre használt szót lehet úgy is értenünk, hogy felzavarni, megzavarni. Reggelenként az ébresztőóra megcsörrenése lehet, örömet okoz vagy épp azt érezzük miatta, hogy jobb lett volna, ha meg se szólal.

A levél szerzője az emlékeztetést, mint feladatot látja saját maga számára. A levél megírásának egyik célja is lehetett ez az emlékezetetés. Olyan eszközt választ erre a szerző, ami túlmutat a jelenlétén és az itt töltött földi idején is. Használja is a testben eltöltött, földi életre a sátor képet, ami az ideiglenességet jelenti. Az ideiglenes tartózkodás itt a földön ránk is vonatkozik. Ez pedig nem fenyegetés, hanem annak a látása, hogy tartunk valamerre. Többek között erre is enged minket emlékezni ez a kép. Emlékeztetni szándékozik arra is ez a szakasz, hogy amit hallottunk már, a Krisztusról szóló evangélium, mások bizonysága, az Úr intése, ítélete, a Szentlélek munkálkodása és hívása folyamatosan szeretne megszólalni az életünkben. Azzal, hogy megszólal az Ige azzal máris emlékezetet minket arra, hogy Isten szól. Ez a szólás pedig azt hordozza, hogy tovább akar vinni, fel akarja hívni a figyelmet valamire.

Fel is tehetem ma a kérdést, hogy mire akar most emlékeztetni Isten? Mi az, amit meg kell jegyezzek és nem csak észben, hanem szívben is kell tartanom? És ami még nagyon fontos, hogy mire akar másokat Isten emlékeztetni az életemben?

Ma is engedhetünk annak, hogy emlékeztessen minket arra, hogy ki Ő és ki vagyok én. Kérhetjük, hogy emlékezni tudjunk a nehéz helyzetekben is arra, amit az Úr nekünk adott. Emlékeztetni akar minket magával és rajtunk keresztül magát másokkal. Figyeljünk fel emlékeztetéseire.

Ima

Emlékeztess minket ma Urunk a te akaratodra és add, hogy mi magunk is emlékeztessünk ma másokat rád. Ámen.