„Kegyelem veletek!” (18)

Pál apostol leveleinek a végén rendszerint találunk felsorolásokat. Hogy melyik levél végén kit említ meg, azt meg is magyarázza.

A megemlített szolgatársakra úgy is tekinthetünk, mint a páli evangéliumi műhely fontos tagjaira. Akiknek szerepe van abban, hogy az apostol ott tart a gyülekezetépítésben, ahol. Mert a munkatársai. Akik az apostol akadályoztatása esetén képviselték őt, vitték a leveleket vagy csak egyszerűen helyette tanítottak a gyülekezetekben.

Ez a személyes kapcsolatok ápolása, vagyis az a közösség, melyet a testvérek élő hídként építenek ki, igen fontos. Erre gondot kell fordítani minden időben és erre ad példát most Pál azzal, hogy tudatosítja a gyülekezetben, hogy ez nem egy magányos ember szélmalomharca az evangéliumért, hanem csapatmunka. Ez a csapat, a munkatársi közösség Isten országának ügyét az apostollal együtt hordozza és így természetesen a kolosséi gyülekezet ügyét is szívükön viselik. S bár földi körülmények között Pál apostol a vezető, de ő az első, aki azt mondja, hogy a vezető Krisztus, ő maga is Neki engedelmeskedik és ezt kéri és várja a vele együtt-munkálkodóktól és természetesen a gyülekezetektől is.

A levél zárásaképpen azt kívánja az apostol, hogy a kegyelem legyen velük. Reményik Sándor Kegyelem című verse visszhangzik bennem:

„ Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem."

Az Úr kegyelme legyen velünk is! Ámen