„…nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként…” (13)

A II. Helvét Hitvallás egyik sokat citált része szerint, reformátusként hisszük, hogy „amikor ma az egyházban Istennek ezt az igéjét törvényesen elhívott prédikátorok hirdetik, … Isten tulajdon igéje hirdettetik” (II.4). Az apostol visszaemlékezése első thesszalonikai látogatásukra, szintén ezért a megfeleltetésért ad hálát: az ottani hívek nem emberi beszédként fogadták az evangélium hirdetését, hanem Isten beszédeként. Könnyen lehet rosszul érteni ezt a megfeleltetést. Szülhet – szokott is szülni – elhamarkodott magabiztosságot, aminek folytán minden szószéki beszédet csak azért, mert azt a „törvényesen elhívott” prédikátor az arra kijelölt helyen adja elő, automatikusan Isten beszédének tartunk. A vers két okból kifolyólag is óvatosságra sarkallhat bennünket.

Egyrészt, az apostol hálát ad Istennek azért, hogy a thesszalonikaiak Isten beszédeként fogadták igehirdetésüket. Ez már mutatja: nem minden esetben van ez így. Máshol nem történt meg ez, ehelyett viszont elkergették és üldözték őket. A „portéka” ugyanaz volt, a fogadtatás jóval hűvösebb. Az igehirdetés – akár mondjuk, akár hallgatjuk – nem varázsszó, ami automatikusan működik csak azért, mert a megfelelő frázisok hangzanak el benne az arra méltó embertől. Az igehirdetés egy potenciális alkalom arra, hogy Isten a Lelke által termővé, élővé és hatóvá tegye az emberi beszédet, hogy az, emberi machináció és beavatkozás nélkül, egyszer csak szárba szökkenjen a szívekben. Amikor ez megtörténik, ott alázatos rácsodálkozásnak és hálának van helye.

Másrészt, nem szabad átsiklanunk afölött, hogy Pál így kezdi a mondatát: „ezért”. Vagyis, mindaz, amit előzőleg elmondott, hozzájárult ahhoz, hogy a thesszalonikaiak Isten beszédeként fogadják az apostoli igehirdetést. Az, hogy az apostol és a társai a szeretet, a teljes odaszánás és odaadás, a testi-szellemi-érzelmi közösségvállalás folytán hirdették az evangéliumot, ugyanúgy hozzájárult ahhoz, hogy az Ige gyümölcsöt teremjen a hívek között. Amikor a régi szó életté válik – megmagyarázhatatlanul Isten kegyelme okán válik azzá. De a szavak mellett a szeretet látható és érzékelhető volta nem kevésbé elhanyagolható, hogy az ember saját bőrén tapasztalja meg a mennyet.

Imádság

Hála neked, Urunk, hogy mindent, még a töredezett emberi szavakat is felhasználod, hogy megszólíts bennünket. Segítsd a fülünket, hogy meghalljuk igédet! Segítsd a szívünket, gondolatainkat, szavainkat és tetteinket, hogy egész lényünkben a Te szeretetedet tudjuk közvetíteni a világban ma! Ámen!