„Azután elkészítette Becalél a ládát akáciafából, amely két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles és másfél könyök magas volt.” (1)

Ha ismerősek ezek a sorok az nem véletlen, ugyanis megtaláljuk az élkészült dolgok terveit a 25. részben szinte szó szerint ugyanebben a formában. Fontos ugyanis a tervezés. Fontos, hogy csak elképzeléseink vannak-e vagy terveink is, ugyanis már a tervezés során is rá lehet ébredni, hogy a szándékaink egyáltalán megfeleltethetőek-e azzal, amit Isten tervez az életünkkel, vagy köszönő viszonyban sincsenek azzal. Fontos, hogy Istennel, vagy nélküle tervezel-e. Ha a terveidben egyáltalán nem szerepel az Isten akarata, ha nem hagysz neki teret az életed tervezésében a céljaid meghatározásában, akkor nagy valószínűséggel Isten nélkül próbálsz valahogyan elevickélni ebben a világban, és a terveiden, így azok megvalósításán sincs rajta az Isten áldása. Lehet, hogy el is kezded a munkát, de már az első lépéseknél akadályba ütközöl és azt kell mondanod: “ezzel nem számoltam”. Nem tudsz számolni minden eshetőséggel, nem tudsz odafigyelni minden változóra, hát hagyd Istennek, hogy ott legyen a tervezésben, és ő ott lesz akkor is, mikor jönnek az akadályok és a nehézségek.

Másrészt a tervek fontosak lehetnek akkor is, mikor vissza kell tekintenünk rájuk, és össze kell hasonlítanunk azt, ami megvalósult a tervekkel. Kellemetlen tud lenni, ha a ház fűtéscsöveiről nem készül előzetes terv és egy felújítás során mégis összefutunk egy csővel ott, ahol nem gondoltuk volna, hogy lehet. Minden bizonnyal sokkal drágább és bonyolultabb munkával nézünk szembe, pusztán azért mert mi, vagy az előző tulaj megspóroltuk legalább sajátkezűleg lerajzolni a csövek helyzetét. Mikor visszatekintünk egy bejárt útra, és arra, hogy mi volt a tervünk, megláthatjuk, hány és hány akadály és nehézség volt ezen az úton, amit mi magunk előre nem láthattunk Isten azonban átsegített bennünket mindezeken.

Figyeljünk az ő terveire, és engedjük, hogy vezessen, tanácsoljon bennünket az úton.