,,Testvéreim, férfiak, Ábrahám nemzetségének fiai és a hozzátok csatlakozott istenfélők! Nekünk küldetett el ennek az üdvösségnek az igéje. De Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték fel őt, és így betöltötték a próféták szavait, amelyeket minden szombaton felolvasnak, azáltal, hogy elítélték őt.” (26-27)

Pál beszédet mond: ez az első feljegyzett beszéde. Krisztologikus beszéd. Elmondja a zsidóknak a zsidó történelmet, és amikor Dávidhoz jut, áttér Jézusra. Ő Dávid Fia. Akire az egész zsidó történelem mutat, az Krisztus, akit megfeszítettek, de él, feltámadott. Ószövetségi igéket is felsorol. Pl: ,,Nem engeded, hogy a te Szented elmúlást lásson.”

Pál mindenütt bement a zsinagógába, hogy az írások alapján magyarázza a Krisztusról szóló evangéliumot. Természetes kapcsolódási pont volt ez számára, hiszen ő maga is abban a kultúrában nőtt fel. Értette a zsidók nyelvét, gondolkodását és megfelelően tudott velük kommunikálni. Éppen a köztük végzett hatékony szolgálata miatt üldözték őt mindenki másnál hevesebben a zsidók!

Minden embernek van egy saját közege, amiben felnőtt, és amelynek a nyelvét, észjárását nagyon jól érti. Sokan úgy gondolják, hogy az a misszionárius, aki felkerekedik, útnak indul és egy távoli, idegen országban hirdeti az evangéliumot. Pedig ez a fajta misszionárius a kivétel. A legtöbben arra hívattunk el, hogy a saját környezetünkben, a közelünkben élőknek hirdessük a Jézus Krisztusról szóló örömhírt.

Pál nem hagyta veszni azt a nagyszerű lehetőséget, amit a származása és neveltetése jelentett: a pogány vidékeken is először a zsinagókákat kereste fel. S velünk mi a helyzet? Meglátjuk és kihasználjuk a számunkra nyitott lehetőségeket? Talán sokan várunk valami különleges alkalomra vagy elhívásra, pedig ott van mindannyiunk számára a ránk szabott lehetőség, hogy megnyerjük a körülöttünk lévőket Krisztus számára.

A világ ma sem szomjazik kevésbé az evangélium után, a Szentlélek pedig ma is arra hív bennünket, hogy hirdessük azt. Az ő jelenlétének és erejének megtapasztalása a miénk is lehet, ha engedelmeskedünk a hívásának.

Vegyük komolyan, hogy mindannyian missziót végzünk, ha Jézus Krisztusra mutatunk! Talán már tudjuk is, hogy holnap kire fogunk melegebben rámosolyogni? Kihez fogunk egy kedves, jó szót szólni? Azaz: kihez fogunk Krisztus nevében valahogy, valamiképpen közelebb lépni?

Imádság

Urunk, szeretnénk most komolyan és őszintén kérni téged a vers - ének szavaival: Tégy Uram engem áldássá, Lelkedet úgy várom. Tedd te a szívem hálássá, hogy neked szolgáljon. Bárhova küldesz, ajkamról zengjen az új ének. Tégy Uram engem áldássá, oly sok a bús élet! Ámen.