"Meghallotta Jézus, hogy kiközösítették, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: Hiszel te az Emberfiában? Ő így válaszolt: Ki az, Uram, hogy higgyek benne? Jézus így felelt neki: Látod őt, és ő az, aki veled beszél. Erre az így szólt: Hiszek, Uram. És leborulva imádta őt. Jézus pedig ezt mondta: Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek. Meghallották ezt azok a farizeusok, akik a közelében voltak, és ezt kérdezték tőle: Talán mi is vakok vagyunk? Jézus ezt mondta nekik: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök."

Ebben a rövid kérdésben sok érték lehet, ha őszintén tesszük fel magunknak. A farizeusoknak ez a kérdése viszont nem túl őszinte. Inkább az az állítás húzódik meg mögötte, hogy ők tudják, hogy ők látók. Újra megjelenik a megkérdőjelezhetetlen állítás, amit csak egy felháborodott kérdés kísérhet. Milyen jó lenne, ha ez a mondat nem csak indulatból születne meg, hanem valódi kíváncsiságból. Helyesen teszik, hogy Jézusnak teszik fel ezt a kérdést. Csakhogy a válaszra már nem nyitottak.

A mi kérdezősködésünk is gyakran csak a felszínen mozog. Nem tekint mélyre, nem őszinte, nem kíváncsi a válaszra, amiről tudjuk, hogy következményekkel jár. Vagy egyszerűen félünk, hogy kiderül a bizonytalanságunk. Nem feltételezzük, hogy lehet másképp is, vagy nem akarunk hallani róla. Hanem megelégszünk a válaszunkkal, amivel önmagunkat igazoljuk. Igaznak gondoljuk, amit magunkról, másokról, vagy akár Istenről hazudunk. Vagy bele sem gondolunk, hogy lehet megoldás a kérdéseinkre. Az Úr a felszínességtől, illetve a mélység látszatából akar minket kimenteni. Képzavarral élve mondhatom, hogy meg akarja láttatni velünk a vakságunkat. És valódi látást akar, ami a mélyre tekint.

A farizeusok nem látják, hogy a vak lát. Nem is ez érdekli őket. Tehát a látó egyetlen dolgot láthat: a vakságát. Krisztus által pedig Istent láthatjuk meg. A Krisztus ítélete az, ami megszabadíthat a látszattól, az önigazolástól, és a tévelygéstől. De mindezek előtt meg akar őrizni a felszínességtől. Azt akarja, hogy felismerjük, hogy honnan származik a kérdés és mi indította. Az őszinteség, vagy az önigazolás?

Mi az a kérdés, ami a legmélyebben foglalkoztat téged?

Imádság

Urunk, Jézus! Te add, hogy a felmerülő kérdéseink mélyére tudjunk nézni, és őszintén eléd vigyük azokat. Ámen.