Az ötlet, mely elindította ezeket az estéket, mélyen ott rejtőzött a szívemben, s összhangra talált mások vágyaival is. Valamikor még debreceni „refis" diákként részt vettem több önképzőköri estén, ahol zenével, irodalommal, képzőművészettel - egyszóval kultúrával foglalkoztunk. Ez a régi emlék indította el az elképzelést. A „Mécses" nevet egyik kedves, aktív szervezőnk adta, s erről Isten Igéje jutott eszünkbe rögtön: „Aki lámpást gyújt, nem takarja le edénnyel, ágy alá sem rejti, hanem a lámpatartóra teszi, hogy akik bemennek lássák a világosságot" (Lukács 11:33.) És egy másik: „Lábam előtt mécses a te Igéd, ösvényem világossága."(Zsoltárok 119:105.)
Jézus idejében, s előtte is szinte egyetlen világítóeszköz a mécses volt. Jézus Krisztus számomra, a keresztyén ember számára a Világ Világossága (János 8:12.) Aki ebből a fényből táplálkozik, annak az élete tartalmat kap, s nem lesz az örök sötétség, vagy az álfények rabja. Ő is kap Istentől, s adni is tud mások felé.
Mindnyájan kaptunk tehetséget, érdeklődési kört, hitet, teremtő Urunktól. Ezeken a „Mécses" estéken ezekből szeretnénk adni mások felé.
Keresztyén értelmiségi fiatalok, középkorúak, öregek osztják meg érdeklődési körüket, s tartanak szombatonként előadást, s utána kötetlen beszélgetést.
Nem a „Mindentudás Egyeteme" szintjén, de „mécsesként" világítva és azzal a céllal találkozunk, hogy alkalmainkon közösséggé formálódjon egy keresztyén értelmiségi kör. Nem vitafórumként, hanem egymást toleráló, keresztyén szeretettel meghallgató közösségként működünk. Nyitottak vagyunk a gyülekezet minden korosztálya számára és a város lakossága felé is. Imádság, rövid igeolvasás, és zárásként éneklés keretezi az elhangzott beszámolót és beszélgetéseket. Egymás hite, tudása által szeretnénk épülni, építeni. Barátokra, lelki testvérekre, jó beszélgetésekre találhatunk itt a mécsesek fényénél meleg tea, sütemény kíséretében, s legfőképpen Isten soha el nem múló szeretetének és világosságának közelében.
A „Mécses" esték programjaiban ezek az előadások hangzottak el: január 9-én Dr. Bihari Ágnes ügyvéd szólt: „Az egyén helyzete a társadalomban - az állampolgári és kisebbségi jogokról." Másodjára Góg Tibor tartott diafilmes előadást, aki kilenc hónapig az Egyesült Államokban (California, Napa-völgy) volt ösztöndíjas, és ott szerzett tapasztalatait fotókban örökítette meg. Ezután Técsi Zoltántól hallhattuk Jávor Benedek cikkének ismertetését és elemzését (Cédrus folyóirat): „És mívelje és őrizze azt." A következő szombat este programjaként Mel Gibson: A Passió című filmjét tekintettük meg. Február 5-én Németh László: A két Bolyai című drámája adta az alaptémát, melyről Pótorné Jager Krisztina beszélt.
Az előttünk álló „Mécses" esték témáiból: február 18-án, péntek este 17 órától Milos Forman Amadeus című filmje következik, majd ezt a témát folytatva 19-én szombat délután Kotánné Ördög Klára tart előadást W.A. Mozart: Koronázási miséjéről, s életének fontosabb állomásairól.
Ifj. Makoldi Sándor szobrászművész személyes hangú vallomása hangzik el szobrairól február utolsó szombat estéjén. Előre láthatóan márciusban ér véget a „Mécses" kulturális esték ez idei sorozata.
Hisszük, ezzel a programmal új fejezet kezdődhet személyes és gyülekezeti életünkben is. Mindenkit szeretettel várunk a Tokaji Református Egyházközség parókiájának alagsori helyiségében (Kossuth L. tér 9.) január és február szombatjain 17 órától. A programokról a következő e-mail címen lehet érdeklődni: potorlaci@axelero.hu és tudakozódni a www.tokaj.hu weboldalon.
Pótorné Jäger Krisztina