„Sajnos, ha a világ nem kezd el foglalkozni a víz ügyével, 30-50 év múlva többet fog érni 1 karton ásványvíz, mint 10 kg tiszta arany" - olvastam egy internetes portálon. Vajon tudunk-e tenni valamit? Vagy talán mindenki vegyen naponta 2 liter palackozott vizet, és az egyiket tegye félre, hogy 40 év múlva is legyen? NEM! Csupán arról lenne szó, hogy egy kis odafigyeléssel megtakaríthatunk sok-sok liternyi vizet. Elzárjuk a csapot, nem fürdünk 30 percig, csak negyed óráig, vagy nem használunk olyan nagymértékben tisztító és vegyszereket, hiszen ezek a vegyi anyagok a folyókba kerülnek, és ezáltal is magunkat mérgezzük. Adjunk tehát hálát azért, hogy van tiszta vizünk, amivel főzhetünk, nem koszos folyókban kell fürdenünk, és hogy palackozott ásványvizet ihatunk. Ez a néhány fent említett példa csak arra próbál rámutatni, hogy a víz létezését a mai ember természetesnek veszi, holott nem az. Becsüljük és védjük meg, hiszen Istentől kaptuk, és az ember feladata az lenne azokkal a dolgokkal szemben, amit az Úr ad neki, hogy vigyázzon rá és tisztelje azt, amit kapott. Tulajdonképpen mi is a víz? Színtelen, szagtalan, folyékony halmazállapotú anyag? Vagy talán lételem az életünkben? Van ér, csermely, patak, folyó, tó, tenger, óceán. Sokféle meghatározás, sokféle életet adó otthon a víz, melybe halak, vízi élőlények születnek, melyen vízi madarak költenek, amit a természet önzetlenül ad, azt az ember önző módon elveszi és kisajátítja, nem gondolva a minket körülvevő számtalan élőlényre, amelyek közül sok a víz hiánya vagy az ember önző vágyai miatt a kihalás szélén áll. Mentsük azt, ami még menthető, és térjünk végre észhez!
Kalla Lilla 9.c osztályos média tagozatos diák írása