Miért is volt örömünnep nekünk, abaújvári reformátusoknak ez a nap? Két okból:
Napra pontosan 14 éve kezdték el a műemlékes szakemberek szétszedni és feltárni templomunkat, ami azóta jobban hasonlított egy építkezési területhez kívül és belül, mint az Isten házához. Ennyi idő alatt már felnőttek az akkor megkeresztelt csecsemők is, és sokan örökre hazaköltöztek Urukhoz. Azonban a meghívóban is jeleztük, hogy templomunk ez idő alatt is csak részlegesen újult meg, hiszen a nagyobb rész még hátra van: a freskók restaurálása. De 14 év után újra van mennyezet, aljzat, ablakok és minden, ami egy „rendes” templomban. Így már tudunk istentiszteletet tartani, igaz, hogy még padok sincsenek, de vannak székeink, amin hallgathatjuk újból e megszentelt helyen az éltető Igét.
A másik ok az elsővel van összefüggésben: Amikor elkezdték a templomunkat 1998-ban szétszedni, az akkori helyettes lelkész, Csomós József esperes úr tudta, hogy ez a munka nem egy-két hét lesz. Több év is lehet, mire visszaköltözhet a gyülekezet a műemlék templomába. Ekkor úgy döntöttek, hogy az üresen álló istálló épületéből egy gyülekezeti termet alakítanak ki egy garázzsal a végében. A mai napokra ez az épület már kicsinek bizonyult a gyülekezet programjaihoz és igényeihez. Ezért döntött úgy a presbitérium 2008-ban, hogy egy kétfordulós pályázaton indul, amelyben egy ún. IKSZT-re (Integrált Közösségi és Szolgáltató Tér) lehet pályázni. Az első körben a 8 év programjaival, tevékenységével, az összekovácsolódott közösséggel pályáztunk sikeresen, aminek következtében IKSZT címbirtokos lett gyülekezetünk. Ekkor következett a második forduló, amikor már a konkrét hellyel, tervekkel, leendő programokkal együtt kellett benyújtani a pályázatot, amelyet nem egy pályázatíró cég, hanem a helyi lelkész írta, aki mindenben a gyülekezet jövőjét tartotta szem előtt, és tudta, ha Istennek is tetszik, akkor egy modern, kulturált, többfunkciós épület szolgálhatja gyülekezetünk épülését. A több mint 600 sikeres pályázó között az élvonalban nyert a pályázatunk, amiért csakis Istené legyen a dicsőség.
A verőfényes őszi napon a zsúfolásig megtelt templomban az Igét Csomós József püspök úr hirdette a Zsoltárok könyve 127. részének 1-2. verse alapján: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” Az abaújváriak megtapasztalták az Úr szeretetét, hiszen sokszor kilátástalanak tűnt az, hogy még megérjük ezt a napot. De az Úr építette a házat, még ha sokszor emberileg nézve már a reményt is feladtuk egy-egy műemlékes helyszíni szemle után. Az elvárások az égig nyúltak, pénzt nem adtak rá, mert nekik sem volt, a gyülekezet annyira kicsi és gyenge, hogy emberi számítás szerint lehetetlennek tűnt vágyunk és álmunk. De Isten útjai és gondolatai nem a miénk, ezért történhetett meg az, hogy nem egy nyertes pályázatért és épületért, hanem egyszerre kettőért is adhattunk hálát október 22-én.
Az igehirdetés után egy Abaújvárról elszármazott házaspár éneke következett, ami után Tóth István lelkipásztor köszöntő és hálaadással teli emlékező szavai hangzottak el. Majd a gyülekezet nevében megköszönte azoknak a munkáját egy-egy abaújvári grafikával gravírozott pohárral vagy vázával, akik nélkül ez az örömünnep nem lett volna teljes. Ekkor jelentette be a lelkipásztor a Presbitérium határozatát, miszerint a gyülekezet Farkas Lászlót, az FK Raszter vezérigazgatóját díszpresbiterré fogadta, ezzel is megköszönve fáradozását és munkáját. Ezután Dr. Ódor Ferenc, Abaúj országgyűlési képviselője emelkedett szavakkal szólt az abaújiak példamutató összefogásáról, arról a munkáról, amellyel a magyar vidék népességmegtartó erejét szerzik vissza, és dicsérte a gyülekezet munkahelyteremtésben elért eredményeit. Majd pedig dr. Eperjesi Tamás, a NAKVI (Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet) főigazgató-helyettesének köszöntő szavai következtek.
Az istentiszteleten énekkel és verssel szolgált a 3 gyülekezet (Abaújvár-Pányok-Zsujta) fiataljaiból 2008-ban szerveződött Perényi Borbála Ifjúsági Énekkar. Az ünnepi istentisztelet után mindenki átvonult a gyülekezeti otthon udvarára, ahol dr. Eperjesi Tamás hivatalosan is átadta az abaújvári IKSZT-t, majd Tóth Istvánnal és Farkas Lászlóval átvágták a nemzeti színű szalagot. A volt iskola és a gyülekezeti otthon helyiségeiben megterített asztalok várták a velünk együtt örülőket és hálát adókat, akik a szeretetvendégség alatt megnézhették az IKSZT-t, ami a Perényi Borbála Gyülekezeti Otthon elnevezést kapta, ezzel is emléket állítva gyülekezetünk alapítójának, Perényi Borbálának, aki 1580-ban alapította a helyi gyülekezetet. A gyülekezeti otthon elnevezés nem véletlen: szeretnénk ugyanis, ha az ide betérő otthon érezné magát mind lelkileg, mind testileg. Ezért is törekedtünk arra, hogy a pályázathoz igazodva minden korosztály megtalálja − programokkal feltöltve − a hozzá illő teret. Így található a felújított épületünkben: gyülekezeti- és konferencia terem, könyvtárhelyiség internet elérhetőséggel és minden technikai eszközzel felszerelve, teakonyha szociális mosókonyhával kiegészülve (mosó- ill. szárítógép áll mindenki rendelkezésére), baba-mama szoba, iroda, irattár.
Végezetül pedig a Perényi Borbála Gyülekezeti Otthon Alapító okiratából egy részlet emlékeztessen bennünket arra, hogy mi is a küldetésünk a világban:
Legyen ez a hely
Föld és menny összekötője,
létra, mely az égbe vezet,
megtapasztalása az isteni jóságnak.
Legyen a tévelygőknek útmutató,
a keresőknek biztos pont.
Forráshely a szomjazóknak,
befogadója az úton levőknek.
Legyen otthon és menedék.
Megbocsátás helye a bűnbánónak
Bátorítója a búslakodónak.
Legyen béke és jóság szigete.
Legyen tanúja a fogadalmat fogadóknak,
vigasztalás helye a gyászolónak.
Legyen köszönet, hálaadás és
Isten imádásának szent helye.
Találjon megnyugvást és békét mindenki,
aki betér ebbe a hajlékba.
Legyen béke az érkezőknek, áldás a távozóknak!
Tóth Viktória lelkipásztor
Abaújvár
Napra pontosan 14 éve kezdték el a műemlékes szakemberek szétszedni és feltárni templomunkat, ami azóta jobban hasonlított egy építkezési területhez kívül és belül, mint az Isten házához. Ennyi idő alatt már felnőttek az akkor megkeresztelt csecsemők is, és sokan örökre hazaköltöztek Urukhoz. Azonban a meghívóban is jeleztük, hogy templomunk ez idő alatt is csak részlegesen újult meg, hiszen a nagyobb rész még hátra van: a freskók restaurálása. De 14 év után újra van mennyezet, aljzat, ablakok és minden, ami egy „rendes” templomban. Így már tudunk istentiszteletet tartani, igaz, hogy még padok sincsenek, de vannak székeink, amin hallgathatjuk újból e megszentelt helyen az éltető Igét.
A másik ok az elsővel van összefüggésben: Amikor elkezdték a templomunkat 1998-ban szétszedni, az akkori helyettes lelkész, Csomós József esperes úr tudta, hogy ez a munka nem egy-két hét lesz. Több év is lehet, mire visszaköltözhet a gyülekezet a műemlék templomába. Ekkor úgy döntöttek, hogy az üresen álló istálló épületéből egy gyülekezeti termet alakítanak ki egy garázzsal a végében. A mai napokra ez az épület már kicsinek bizonyult a gyülekezet programjaihoz és igényeihez. Ezért döntött úgy a presbitérium 2008-ban, hogy egy kétfordulós pályázaton indul, amelyben egy ún. IKSZT-re (Integrált Közösségi és Szolgáltató Tér) lehet pályázni. Az első körben a 8 év programjaival, tevékenységével, az összekovácsolódott közösséggel pályáztunk sikeresen, aminek következtében IKSZT címbirtokos lett gyülekezetünk. Ekkor következett a második forduló, amikor már a konkrét hellyel, tervekkel, leendő programokkal együtt kellett benyújtani a pályázatot, amelyet nem egy pályázatíró cég, hanem a helyi lelkész írta, aki mindenben a gyülekezet jövőjét tartotta szem előtt, és tudta, ha Istennek is tetszik, akkor egy modern, kulturált, többfunkciós épület szolgálhatja gyülekezetünk épülését. A több mint 600 sikeres pályázó között az élvonalban nyert a pályázatunk, amiért csakis Istené legyen a dicsőség.
A verőfényes őszi napon a zsúfolásig megtelt templomban az Igét Csomós József püspök úr hirdette a Zsoltárok könyve 127. részének 1-2. verse alapján: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” Az abaújváriak megtapasztalták az Úr szeretetét, hiszen sokszor kilátástalanak tűnt az, hogy még megérjük ezt a napot. De az Úr építette a házat, még ha sokszor emberileg nézve már a reményt is feladtuk egy-egy műemlékes helyszíni szemle után. Az elvárások az égig nyúltak, pénzt nem adtak rá, mert nekik sem volt, a gyülekezet annyira kicsi és gyenge, hogy emberi számítás szerint lehetetlennek tűnt vágyunk és álmunk. De Isten útjai és gondolatai nem a miénk, ezért történhetett meg az, hogy nem egy nyertes pályázatért és épületért, hanem egyszerre kettőért is adhattunk hálát október 22-én.
Az igehirdetés után egy Abaújvárról elszármazott házaspár éneke következett, ami után Tóth István lelkipásztor köszöntő és hálaadással teli emlékező szavai hangzottak el. Majd a gyülekezet nevében megköszönte azoknak a munkáját egy-egy abaújvári grafikával gravírozott pohárral vagy vázával, akik nélkül ez az örömünnep nem lett volna teljes. Ekkor jelentette be a lelkipásztor a Presbitérium határozatát, miszerint a gyülekezet Farkas Lászlót, az FK Raszter vezérigazgatóját díszpresbiterré fogadta, ezzel is megköszönve fáradozását és munkáját. Ezután Dr. Ódor Ferenc, Abaúj országgyűlési képviselője emelkedett szavakkal szólt az abaújiak példamutató összefogásáról, arról a munkáról, amellyel a magyar vidék népességmegtartó erejét szerzik vissza, és dicsérte a gyülekezet munkahelyteremtésben elért eredményeit. Majd pedig dr. Eperjesi Tamás, a NAKVI (Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet) főigazgató-helyettesének köszöntő szavai következtek.
Az istentiszteleten énekkel és verssel szolgált a 3 gyülekezet (Abaújvár-Pányok-Zsujta) fiataljaiból 2008-ban szerveződött Perényi Borbála Ifjúsági Énekkar. Az ünnepi istentisztelet után mindenki átvonult a gyülekezeti otthon udvarára, ahol dr. Eperjesi Tamás hivatalosan is átadta az abaújvári IKSZT-t, majd Tóth Istvánnal és Farkas Lászlóval átvágták a nemzeti színű szalagot. A volt iskola és a gyülekezeti otthon helyiségeiben megterített asztalok várták a velünk együtt örülőket és hálát adókat, akik a szeretetvendégség alatt megnézhették az IKSZT-t, ami a Perényi Borbála Gyülekezeti Otthon elnevezést kapta, ezzel is emléket állítva gyülekezetünk alapítójának, Perényi Borbálának, aki 1580-ban alapította a helyi gyülekezetet. A gyülekezeti otthon elnevezés nem véletlen: szeretnénk ugyanis, ha az ide betérő otthon érezné magát mind lelkileg, mind testileg. Ezért is törekedtünk arra, hogy a pályázathoz igazodva minden korosztály megtalálja − programokkal feltöltve − a hozzá illő teret. Így található a felújított épületünkben: gyülekezeti- és konferencia terem, könyvtárhelyiség internet elérhetőséggel és minden technikai eszközzel felszerelve, teakonyha szociális mosókonyhával kiegészülve (mosó- ill. szárítógép áll mindenki rendelkezésére), baba-mama szoba, iroda, irattár.
Végezetül pedig a Perényi Borbála Gyülekezeti Otthon Alapító okiratából egy részlet emlékeztessen bennünket arra, hogy mi is a küldetésünk a világban:
Legyen ez a hely
Föld és menny összekötője,
létra, mely az égbe vezet,
megtapasztalása az isteni jóságnak.
Legyen a tévelygőknek útmutató,
a keresőknek biztos pont.
Forráshely a szomjazóknak,
befogadója az úton levőknek.
Legyen otthon és menedék.
Megbocsátás helye a bűnbánónak
Bátorítója a búslakodónak.
Legyen béke és jóság szigete.
Legyen tanúja a fogadalmat fogadóknak,
vigasztalás helye a gyászolónak.
Legyen köszönet, hálaadás és
Isten imádásának szent helye.
Találjon megnyugvást és békét mindenki,
aki betér ebbe a hajlékba.
Legyen béke az érkezőknek, áldás a távozóknak!
Tóth Viktória lelkipásztor
Abaújvár