A templom a XVI. század óta a reformátusoké. Az ellenreformáció idején szerették volna elvenni a katholikusok, de kísérleteik sikertelenek maradtak. Katholikus forrás szerint némely megkérdezett tanú 1721-ben azt állította, hogy ez az írás olvasható a templom falán: "Ez a templom vérrel alapíttatott, építése vérrel kezdődött, vérrel folytatódott, vérrel fejeződött be." A gótikus templomhajót egy beugró, zárókővel ellátott diadalív választja el a keskenyebb és alacsonyabb támfalas keletelt szentélytől, mely a nyolcszög három oldalával záródik. A szentélyen és a hajón hét gótikus ablak van. A szentélybe 1934-ben építették az oda nem illő betonkarzatot az orgonának. A belső mennyezete sík, vakolt, a szentélyben a régi mennyezet bordaindításai láthatók. Kő szószéke van pelikános koronával. A templomot a középkorban temető vette körül.

A 225 (74 cm) kg-os harangját Szlezák László öntötte Bp-en, felirata: „Isten dicsőségére a vilmányi ref. egyháznak adományozta ifj. Szilágyi István gondnok és neje szül. Kovács Márta, 1923.” A 100 kg-osat (55 cm) Szlezák Ráfael öntötte Rákospalotán, felirata: „Fusa in csemet per Märkünitz Anno 1742. Isten dicsőségére újraöntették a vilmányi református gyülekezet áldozatkész tagjai az 1949. évben.”

***

Forrás: Várady József templomos könyvei
További információk:

http://www.kondo.shp.hu/hpc/web.php?a=kondo&o=templomoskonyvek_0rb1