„Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nemcsak a miénkért, hanem az egész világ bűnéért is. Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait. Aki azt mondja, hogy ismeri őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban nincs meg az igazság, aki pedig megtartja az ő igéjét, abban igazán teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk. Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.” (1-6)

Úgy élni, mint Jézus? Abban a meghitt és bizalmi kapcsolatban az Atyával, ahogy ő? Azzal a szeretetteljes, de bűnnel szemben kérlelhetetlenséggel? Azzal a valódi gyöngéd türelemmel, ahogy ő hallgatta a sok kétkedést, kérdést? Hogy lehetnék ilyen? Hogy lehetnék ennyire szent? Tisztázzuk, mit jelent a szentség, ebben pedig az egyik nagyszerű teológust, lelkipásztort hívom segítségül. „…mély, személyes, intenzív és szeretetteljes odaadást kell jelentenie az Úr irányába-annak a visszavonhatatlan, feltétel és bármiféle fenntartás nélküli elfogadását, hogy hozzá tartozunk. Egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy egészen az övéi vagyunk, mindent beleértve, amit teszünk és amink van. „ -írja Sinclair. B. Ferguson az „Istennek odaszánt élet -tervrajzok a megszentelődéshez” című könyvében( S.B.F: Istennek odaszánt élet,20.o., Presbiteriánus Kiadó, 2023. ) Szentként élni, ahogy Jézus élt. Örömmel(!) és elszántan megtartani az Úr parancsait. örömünket lelni abban, hogy engedelmeskedhetünk. Kezdjük el ezzel! Kezdjük el ennyivel! De ne elégedjünk meg ezzel és ennyivel.

Ima: Urunk, segíts megszabadulni álarcainktól! Olyan sok mindent mutatunk és ugyanennyit rejtegetünk önmagunk, mások és Előled. Bocsáss meg nekünk! Ámen.